Engedhetem?

Tudjátok nagyon sokat olvasok... egyszerre legalább két könyvet, de van, hogy többet, most például hármat. Az egyik mindig regény, a többi valami önfejlesztő, vagy gondolkodtatásra serkentő. Igazából ezt a szüleimtől örököltem: az olvasás szeretetét és a tudás szomjat, sajnos a cselekvést azt magamnak kellett megtanulnom. Sakkban tartani a negatív halogató énemet, hogy ne legyen lusta dög...
Amit mondani szeretnék az az, hogy volt két nagyon érdekes mondat az egyik könyvben. Az egyik, amit mindenkitől hallok: "Nem engedhetem meg magamnak." A másik, amit viszont senkitől nem hallottam még: " Hogyan engedhetném meg magamnak?"
Az elsővel úgymond "lezárod" az agyad. Nem fogsz gondolkodni... Sajnos a médiának is ez a célja, hogy agyatlan tömeget gyártson, birkákat, akiket lehet vezetni, befolyásolni,manipulálni.Tisztelet a kivételnek.
A második mondat már önmagában kérdés, amit ha felteszel magadnak akkor több lehetőség is az eszedbe juthat, ha kicsit jobban elmélázol rajta. Amikor erre a kérdésre gondolok akkor egy érintő képernyő jut az eszembe, amin van egy kör alakú "gomb", amire rátéve az ujjam, szép sorban virágszirom módjára felugranak a választási lehetőségek.
Érdekes ez a két mondat, mert szinte ugyan azokból a szavakból tevődik össze mégis más. Itt a hogyan-on van a hangsúly. Hogyan kérdezz, hogyan válaszolj magadtól és magadnak, illetve másoktól és másoknak.
Ha valaki még mindig az első mondatot választja továbbra is, akkor ő nem ebben a világban él, szerintem.Nem halad a korral, saját magát skatulyázza be!Manapság, már annyi lehetőség van bármiről is beszéljünk.Csak a saját fantáziánk és kreativitásunk szabhat határt.
Te melyiket fogod ezután feltenni magadnak?

Belső tűz

Téged mi éltet?Mi hajt nap,mint nap? Milyen tűz lobog benned?
Nekem van egy elhatározásom és mindennap "csak" azt érzem, hogy valami nagy fizikai akadálynak kell történnie, hogy ne valósítsam meg. Ha törik, ha szakad meg fogom csinálni. Húúú! És tudjátok milyen jó érzés? Régen voltam már ennyire céltudatos és akaratos, mint most! Sajnos az iskolapadból kikerülve azon kellett gondolkoznom, hogy mit tegyek... valahogy kiirtódott belőlem a tenni akarás vágya. Szürke céljaim voltak, nem eget rengetőek.
Egyszerűen olyan gondolataim támadnak és olyan emberek jutnak az eszembe, akikhez még most értem meg valószínűleg. Érdekes téma ez...Minden személy akivel valaha kapcsolatba kerültél célja van. Lehet nem akkor és ott ahol most vagytok, lehet félév múlva, de lehet eltelik 10 év is. Lehet te nem vagy kész, lehet ő nincs még kész, arra amiért találkoztatok valójában. Ha így gondolok a kapcsolataimra mindjárt más szögből látom őket. És csak hálás tudok lenni, mert mindegyiktől kaptam, kapok valamit. Van, ami példával jár előttem. Van, ami azt súgja nincs lehetetlen. Van, ami türelemre és csendben maradásra tanít. Van, ami megmutatja az önzetlen, tiszta baráti szeretetet. Van, ami pedig dühít, de azt jó ha tudjuk, hogy a düh és a szenvedély közötti határ mezsgye nagyon szűk. A jó hír az, hogy mind okít, amivel többek leszünk.

Milyen szenvedély él benned? Milyen a belső tüzed? Mindig lobog? Vagy a legtöbbször csak parázslik? Könnyen vagy nehezen tudod lángra lobbantani? Van olyan dolog ami azonnal belobbantja? Gondolj rá minél többet. Akár egy jó zene, vagy könyv, vagy festmény is lehet. Érdemes a művészetek között keresgélni, mert ott lehet a legkreatívabban kifejezni magunkat. Lehet csak én vonzódom ennyire ezekhez a területekhez, mert nincs Isten adta tehetségem ezekhez.
Téged mi az, ami magával ragad úgy igazán? Lehet az egy terv a jövődre nézve is, de egyet ne felejts el: Ha látják az emberek a szemedben a tüzet, a tenni akarást, akkor segíteni fognak!

Kérdezheted, hogy félek-e a kudarctól. Nem, mert már megtanultam annyira bízni és hinni magamban, hogy tudjam jó úton haladok és ami hajt ezen az úton az csak is a javamat fogja belőlem kihozni, az esszenciális énemet. Természetesen nem leszek soha tökéletes, de nem is ez a célom. Hitet és biztatást adni másoknak. Perspektívát mutatni egy jobb minőségibb életre. Reményt adni, hogy van kiút a legrosszabb helyzetekből is!

Talentum

A minap eszembe jutott az a Példabeszéd, amiben a Gazda három szolgálójának talentumokat ad. Az első ötöt kap, a második kettőt, a harmadik egyet. Mindenki rátermettsége alapján kapta az érméket. Az első kettő megduplázta a vagyonát az utolsó pedig elásta, és nem tett semmit. Amikor az Úr hazatért mindannyian mérlegre kerültek: az első kettőt megdicsérte és beengedte a házba, viszont a harmadikat, aki gyáva volt elkergette.
Itt megtaláljátok az egészet:A talentumokról szóló példabeszéd

Ez a történet képletes, a címe is beszédes. A talentum szó tehetséget is jelent, olyan dolgot amiben jó vagy. Érdekes dolog ez, mert a suliban mindig arra buzdítanak, hogy legyél mindenben jó... igaz? Pedig inkább azt kellene erőltetni, amiben amúgy is jó vagy, hogy még jobb legyél. Azt a tehetség magot kellene fává növeszteni ami már kicsírázott benned. Ha meg tudod duplázni azt, amit kaptál miért ne tennéd meg? Nem kell félni, nem baj ha hibázunk, van lehetőség a kijavításra és tanulunk is belőle. Tudjátok: "A sikerhez vezető út kudarccal van kikövezve!" A kudarctól való félelem sok embert visszatart a cselekvéstől, de ha nem tesz semmit akkor sosem fog tanulni és a siker is elkerüli.

Mindannyian születéskor kaptunk képességeket. Egy kisgyerekből lehet bármi...ezt szoktuk mondani. A választás csak is rajta áll majd mit szeretne. Természetesen a szülői befolyás is fontos szerepet játszik ebben. Honnan kap biztatást, mivel kapcsolatban kap pozitív visszajelzést.

Nyomot hagyni!

Nagyon sokszor eszembe jut, hogy nem vagyok különleges...nem tudok szépen énekelni, nem tudok szépen rajzolni, festeni és még azt sem érzem igazán, hogy jól írok. Csupán csak sokat olvastam és bejártam magyarórára... és az érzéseim írom le. Ezekkel a tényekkel ellentétben szeretnék valami nyomot hagyni a világban magamról másoknak, hogy úgymond ilyen "tehetségtelenül" is lehet valami jót hátrahagyni.
Volt egy felmérés ahol nagyon sok embert megkérdeztek arról, hogy mi lenne az álom-meló nekik. Az emberek nagy része mások segítését gondolja annak. Ez nagyon jó hír, mert úgy látszik, hogy nem veszett ki még az empátia az emberekből. Itt is mint mindig a hogyan-on van a hangsúly. Nem gondolom azt, hogy itt a kéregetőknek kellene pénzt osztani...Nem ez a megoldás.
Valami eszközt kell adni az embereknek, perspektívát mutatni, lehet máshogy is élni. Az hogy mennyi mód van erre nem tudom, de egyet biztosan tudok mutatni, azt amiben fejlődünk és úgy változunk, hogy talán észre sem vesszük és nem utolsó sorban meg is lehet élni belőle. Itt is azon van a hangsúly, hogy akarunk e?!
Félsz lépni? Félsz a kudarctól? De nem szereted ahogyan élsz? Félsz változtatni az életeden csak egy kicsit is? Mérlegelj! Ha nem változtatsz akkor mi lesz 10 év múlva? És ha változtatsz akkor mi lesz? Lehet sokkal jobban jársz!
Módomban áll segíteni, de ha TE megállítod saját magad akkor én sem tudok!

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Move! - Mozdulj!

Nagyon sok minden kavarok még bennem a hétvégi lelki wellness után. Még nem ülepedett le bennem sok minden... Kavarognak bennem nagyon mély dolgok...nem a fejemben, hanem a lelkemben...
Sajnos nem tudom ezt jól leírni, ezt át kell élni, érezni. Amikor több ezer ember feltöltődve ünnepel és meg akarja változtatni az egész világot, nos az olyan mintha egy energia masszába kerülnék. Miközben írok és erre gondolok, próbálom felidézni az érzést, ráz a hideg, de közben pedig olyan melegem van...
Az ilyen és hasonló pillanatokért érdemes élni, úgy gondolom, hogy aki vágyik erre, az velem fog jönni azon az úton, amin végig fogok menni, neki pedig rá kell lépnie. Mindig kíváncsi természet voltam és kitartóbb annál, hogy bármi megállítson. Élő példa vagyok rá, hogy aki kíváncsi az nem öregszik meg hamar! :)
Itt és most jött el az az idő, amikor mozdulni kell és megállni TILOS! Nem tudom még kik lesznek azok, akik velem akarnak majd jönni, de garantálom, hogy izgalmas, mesés és kalandos utunk lesz!

Komfort zóna

Ahogyan ígértem, írok a komfort zónáról is. Elég egyértelmű és beszédes ez a név. Ez mindenkinek az a tűrés határa, amelyen belül jól érzi magát. Itt vannak a szeretem dolgok, el vagyunk benne, mint befőtt a polcon, semmi extra.

Ami ezen a komfort zónán kívül van: a nem szeretem dolgok, adrenalin tröszt, izgulás, izgalom. Ezen kívül kezdődik az élet!
Olyan ez mint egy határvonal. Ha belül maradsz sosem tudhatod meg mire vagy képes és semmi extra élményed nem lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lesz az életed, hanem azt, hogy fantasztikus dolgokról maradhatsz le. A jó hírem pedig az, hogy a komfort zóna határvonalai tágíthatóak.
Mielőtt kilépnél belőle az adrenalin szinted megemelkedik, izzadsz, remegsz... olyan ez mint az első szerelem! Ha pedig túl vagy rajta eufórikus érzés, érzed ahogy lüktet még az izgalom benned.
Amikor elkezdtem a komfort zónám határait feszegetni, hát nekem nagyon nehezen ment, de érdemes volt azt a bizonyos első lépést megtennem. Az első ilyennél éreztem azt a flow érzést amiről már írtam... szinte megteltem energiával, pezsgett a vérem... Természetesen ez az érzés csak az elsőnél volt, a többinél már nem, hiszen már rutinom lett benne azaz kitágult a komfort zónám.
Elmondom hogyan működik ez a zóna: amikor valami újat kell gyakorlatban elsajátítani eleinte izgulunk nehogy elrontsuk, aztán amikor egyre többet csináljuk már játszva megy. Komfort zónán belül lesz.
Egyébként az extrém sportok is hasonlóan hatnak a szervezetre.

Azért mondom, hogy a komfort zónán kívül kezdődik az élet, mert majd az álmod tervének megvalósítása közben át kell lépned, meg kell tenned olyan dolgokat amiket egyébként nem szoktál vagy nem szeretsz. Ez is ÁR lehet, amit meg kell fizetni.DE!!! A végén úgy is azt fogod mondani, hogy megérte! :)

Tervezz, ne csak álmodj!

Érdekes dolgot olvastam... Sokan nem hisznek abban, hogy az álmaik megvalósulhatnak, nem hiszik el, hogy kívánságaikat egy felsőbb hatalom teljesíti. Azt gondolom, hogy igazuk van! Ha valaki megreked abban, hogy álmodik, álmodozik abból valóban nem sok minden fog megvalósulni. Fontos leszögezni ebben a témában, hogy ezeknél a módszereknél a leglényegesebb az, hogy legyenek kitűzött álmaid, céljaid. A relaxálás és a meditáció a céljaid fókuszálásában segít, nem pedig a megvalósulásukban. Ezután kell valami tervezetet készítened, hogy hogyan fogsz eljutni onnan ahol most vagy oda ahol lenni szeretnél. A fő mozgatója az egész dolognak a célok és álmok.

Érdemes egy lapot elővenni és ráírni az évszámot, ahol vagyunk és a másik végére pedig a tíz évvel későbbit. Aztán szépen felsorolni a most dolgait (család, otthon, egészség, stb. amit fontosnak tartasz) a másik évszám alá pedig, azt amiket szeretnél. Lehet lesznek változások, sőt kellenek is. A két végpont meg van, jöhet a terv. Mit kell neked azért tenned, hogy tíz év múlva (bármennyi idő intervallumban gondolkozhatsz, csak a példa kedvéért választottam tízet) ott tarts ahol szeretnél? Jobban élni? Egészségesebben? Nagyobb házban? Több pénzzel a bankkártyádon?
Még nem is említettem! Ezeknek ÁRa van, amit egyben kell ki/megfizetni! Nem biztos, hogy pénzben kell ezt mérni. Lehet lemondásokkal jár, kinek mi azt nem tudni. Csak tudd, hogy az álmaid megvalósításának áruházában nincs akció, kedvezmény! Ezt csak akkor tudod meg ha kész a terv és elindulsz a terv végrehajtásában, mert igen nem azért csinálunk terveket, hogy ne hajtsuk végre őket.
Elakadtál a tervrajz megalkotásában? Pár napig rágódsz rajta, aztán úgyis rájössz, hogy neked mi a jó, mit kell tenned, esetleg olyan dolgok fognak történni, eszedbe jutni, ami maga a megoldás lesz vagy ahhoz vezet el. Hidd el tudom miről beszélek!

Ha kész a terv és már a megvalósítás elkezdésének a küszöbén állsz készülj fel, hogy tanulni fogsz és itt nem arról van szó, hogy te nem akarsz, ha több szeretnél lenni ez elengedhetetlen, mert rá leszel kényszerítve. Ha valamit még sem teszel meg akkor az olyan sebességgel tér majd vissza problémaként, amire nem is számítasz. A tanulásnak és a nem tanulásnak is meg van az ára, csak nem mindegy ki fizet. Neked fizetnek vagy te fizetsz. Jusson eszedbe a tanulás befektetés. Tanulni fogsz és főleg magadról! Tudom ez unalmas már azoknak, akik napi szinten olvasnak, de az álmaid megvalósításában a legnagyobb gát TE magad vagy, ha legyőzöd önmagad senki nem állíthat meg! Te vagy a megoldás is, ha képes vagy pár, számodra kellemetlen dolgot megtenned, akkor már nyertél! Igen, ki kell lépni a komfort zónádból! :) Ha nem tudod mi az, akkor már nagyon érdekelhet, de szerintem sejted már és nem felejtettem el erről is fogok írni...

Természetesen lesz olyan (ezt is meg fogod tanulni) hogy a megvalósítás alatt újra kell tervezni, de azt ott fogod tudni már hogyan kell csinálni. Mindent előre nem tudsz megtanulni, itt a csinálom-tanulom fogja egymást váltani. Mindig azt fogod tanulni, ami az adott szituációhoz kell, az újratervezést is akkor fogod megtapasztalni, amikor arra szükséged lesz.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Oldódj fel!

Vannak olyan pillanatok az életben amikor nagyon jól érezzük magunkat és vannak amikor nagyon rosszul.
Érdemes minden pillanatot, amelyek jók teljes szívből átélned. Engedd el magad és oldódj föl teljesen az élményben és az örömben. Fel fogsz töltődni!
Olyankor ne engedd meg magadnak, hogy kizökkenj és a jövőn kattogjon az agyad. A rosszat is meg kell élned. Lehet tanulhatsz belőle... Meg kell tapasztalni a rosszat is. Tudod miért? Nemcsak azért, hogy értékeld a jót, hanem azért, mert az életben van egyfajta egyensúly. Ellentétek, amelyek kiegészítve egymást adnak ki egy egészet. Van jó és rossz, fény és árnyék, napsütés és vihar. Az élet ellentétekből áll.
A múlton felesleges már rágódnod, a jövőd pedig még nem jött el. Oldódj fel a mostban, mert csak az van! Ha jó akkor élvezd, ha rossz akkor éld meg!

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Ki vagy TE?

Sokan kérdezik, hogy miért foglalkozom önfejlesztéssel... Nos erre itt nem fogok válaszolni! :D
De hogy miért érdemes? Arra IGEN!
Először is tisztáznod kell magadban pár dolgot. Te tudod, hogy valójában ki vagy? (nem a nevedre vagy a szakmádra vagy egyéb "rád aggatott", "felvett" dolgokra kell gondolni) Szerintem több kérdést nem is teszek fel, mert mikor én találkoztam ezzel a kérdéssel nem tudtam rá válaszolni. Az igazat megvallva még mindig nem vagyok biztos a válaszban.
Másodszor meg kell figyelni magunkat, hogy mire hogyan reagálunk.Mennyire vagyunk magunkkal őszinték. Ha fáj valami, az miért fáj és itt nem valamilyen veszteségre gondolok.
Mondjuk konfliktus során hogyan viselkedsz, vagy egy hajléktalan láttán aki kéreget, stb. Bizonyos eseményekben ahol gyorsan kell reagálni mit teszel? Lefagysz vagy cselekszel? Most kisarkítom a dolgokat, azért, hogy jobban megértsd mire akarok kilyukadni...!
Hogyan viselkedsz másokkal?Toleráns vagy, vagy türelmetlen? Elfogadod a másikat vagy változtatni akarsz rajta? Magadon könnyebben tudsz, még ha az elején nehéz is alkalmazkodóbbnak lenni.
Azt gondolom, hogy érdemes magadat jobban megismerni, mert ezáltal talán másokhoz is könnyebben fogsz viszonyulni. Lehet, hogy sok könyvet el kell ehhez olvasnunk (igen nekem is). Ez egy folyamatos folyamat, ez benne az izgalmas és kalandos. Főleg akkor ha tágítod a komfort zónádat (erről is írok majd). Nem is tudod mi mindenre vagy képes, amíg minden könnyen megy, a legtöbben az első nehézség láttán feladják, vagy az első "kudarcocska" után. Ezek mind abból adódnak, hogy nem ismerik magukat. Addig nem fog menni, amíg nem bízunk önmagunkban. Az önbizalom kiépítése is valamennyire személyiségfejlesztés útján bővíthető, illetve ha valakinek abszolút nincs akkor megtanulható. Bárki gondolhatja, hogy ez baromság, nekik keserűbb lesz az életük ezt garantálom. Látok ilyen embereket, és hiába is vagyok empatikus és lojális nem tudok rajtuk segíteni és a változást nekik kell akarni.
Igazából akkor haladunk jó úton, amikor már nem igazán érdekel mások véleménye és a körülmények sem határozzák meg a gondolkodás módunkat. Igaz még nem kaptam negatív kritikát a blogommal kapcsolatosan, de higgyétek el semmi pénzért és senki kedvéért nem hagynám abba, mert nekem örömöt okoz, hogy írhatok ilyen dolgokról. Ráléptem egy útra, ami hosszúnak ígérkezik, de szerintem kitartással, hittel és lelkesedéssel el fogok jutni, ahova szeretnék és azzá fogok válni akivé kell válnom.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Relaxáció

Azt szeretném veletek megosztani, hogyan használom a Titkot. Csak idő kell hozzá és valami jó zene, ami Téged ellazít. Ideális lefekvés előtt végezni, mikor már minden és mindenki lassan elcsendesedik. Igazából ezzel a módszerrel üzensz a tudatalattidnak, hogy mit szeretnél megkapni az élettől.
A tudatalattiról elől járóban annyit, hogy mindig be van kapcsolva, nincs neki off módja. Folyamatosan veszi az adásokat. A fizikai testre is kihat, hatással van a biológiai folyamtokra. Tudjátok a betegségek okai is visszavezethetők lelki/tudatalatti szintre. Éppen ezért nagyon fontos, hogy napközben mivel bombázzuk a tudatalatti elménket, érdemes a negatív dolgoktól óvni. Most kicsit ismétlés lesz, mert a tudatunk eme részének az alapja a hit és a 100%-os meggyőződés! Mondhatnám úgy is, hogy: Az vagy, amiben hiszel!
Érdemes a gondolkozásunkba bevinni a szeretet, a lojalitást, az empátiát, a hálát és az igazságosságot.

Hogyan hangolódjunk rá azokra a dolgokra, amelyeket szeretnénk, hogy az életünkben is megjelenjenek?

1. Teremtsünk nyugodt környezetet. Kapcsoljunk ki minden olyan zajkeltő eszközt, ami elterelné a figyelmünket. Kapcsoljunk be valami olyan zenét, ami megnyugtat, de inspirál minket, tehát nem altat el... :) Persze ha lefekvés/elalvás előtt vagyunk azt is vegyük figyelembe, hogy pihentető legyen.

2. Vegyünk fel kényelmes testhelyzetet, a legideálisabb szerintem ha lefekszünk, de leülhetünk egy kényelmes fotelben is. Lazuljunk el; fizikailag ernyesszük el az izmainkat. Próbáljuk kisöpörni a tudatos elménkből minden negatívat, kezdjünk el számunkra kellemes dolgokra gondolni. Itt kezdődik az pozitív dolgokra való ráhangolódás. Az a legjobb ha képekben gondolkodunk. Ezzel ráhangolódunk arra a valóságra, amiben élni szeretnénk.

3. Ha van egy konkrét álmod vagy olyan célod, amit nagyon szeretnél képzeld el, hogy már birtoklod. Érezd át azt az érzést, amikor éppen megkapod, eléred. Ha örömödben sírni fogsz akkor nyugodtan meg teheted. Csak érezd át azt az örömöt és boldogságot, majd meglátod milyen felszabadító érzés. Itt már érdemes kis filmet forgatni a képzeletedben, vagy legalábbis ha még képekben gondolkodsz akkor azt a képet minél részletesebben, színesben elképzelni. Eleinte nehéz lesz, de minél többet gyakorlod annál jobban fog menni.

4. Hagyd, hogy a képzeleted magával vigyen, ezen az ösvényen. Nyugodtan elképzelhetsz bármit, játssz nyugodtan a gondolatokkal. A képzeleted és a fantáziád szab határt annak mekkorát mersz álmodni!

+1. Ha valamilyen problémád van, amire nem tudsz megoldást találni, akkor is érdemes a tudatalattihoz fordulni. Lefekvés előtt gondolj a megoldandó dologra (ha igazán nagy probléma és nem tűr halasztást akkor ez nem lesz nehéz), aztán engedd el, ne gondolj rá többet. A tudatalattid vette az adást. Lehet álmodban fog érkezni az új nappal a megoldás, de lehet napközben jön valaki vagy valami, aki vagy ami a megoldás lesz. Érdemes nyitott szemmel járni. Nem biztos, hogy gyors lesz a segítség, de meg fog érkezni. Légy türelemmel!

Ezzel a módszerrel vonzani fogsz minden olyan személyt és dolgot, amik az álmod megvalósításában előrébb fog vinni. Hidd el ha nekem sikerült, neked is fog!

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Válaszút

Amikor döntened kell két út között melyiket választod? A jól kitaposott utat vagy az alig jártat?
Úgy szól a mondás: "Járt utat járatlanért ne hagyj el!" És ha mindkettő járt út? Akkor melyiket választanád? Ahol mindenki, a tömegek járnak vagy azt, amelyiket csak néhányan választanak?
Tegyük fel, hogy látod kiírva a végcélt mindkettő fölött. A tömegeké felett ez van kiírva: " Kényelmes, átlagos élet. Jó állás és szociális juttatások." A ritkábban járt felé: " Izgalmas, nem átlagos élet. Állás és szociális juttatások nélkül."
Nos a döntés rajtad áll.

Egy valamit még el kell mondanom. Ahogyan ott állsz az útkereszteződésben van lehetőséged végig követni az utakat a szemeddel addig, amíg a fák sűrűje el nem takarja az utat. A jártabb így néz ki: könnyű sétagaloppnak ígérkezik. A járatlanabb: kőkemény hegymászással kecsegtet. A legtöbben a kényelmeset választják, mert azt gondolják, az könnyű lesz... azt sajnos nem látják, hogy az út feléig el sem érve elkezd emelkedni a sík terep... A másik úton rögtön hegymászással, nagyon meredeken kell menni, utána (az út feléig sem érve) viszont a hegyre felérve lankás lesz a terep. A két út egymáshoz képest széttart, így hogyha változtatni szeretnél megteheted, de érdemes minél hamarabb, mert minél többet teszel meg az egyiken annál nehezebb lesz átküzdeni magad a másikra. Itt nincsenek hidak, azon túl könnyű lenne átsétálni. Itt kicsi ösvények vannak, ahol nagy segítség lehet egy bozótvágó kés. Szerencsére a hegylábához érve vannak ledobva kötelek, amiken  fel tudsz mászni. Rajtad áll milyen gyorsan mászol fel, természetesen segítenek, akik már felértek, vagy már majdnem felértek. Elmondják, hogyan mássz. Természetesen vagy meg fogadod a tanácsot vagy nem, hanem úgy mászol ahogy te gondolod... nem biztos, hogy úgy működni fog a dolog.

Mondd te kire hallgatsz? Aki már profi vagy az amatőrökre, akik kontárkodnak és osztják az észt? Melyik utat választod? A kényelmeset, vagy a keményet? Ahol ellavírozhatsz egész életedben, ami olykor tele van stresszel vagy választod azt ami nehezebbnek tűnik, de a javadat hozza ki belőled? Érdemes ezen kicsit elmélázni? Mi lesz hosszútávon jobb NEKED?

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

A legerősebb erő

Ez az egyik legnehezebb téma,amiről eddig írtam.Talán azért, mert annyira megfoghatatlan,és elmondani nem is lehet igazán...csak érezni.
Vajon mi lehet ez a legerősebb és legősibb erő? A szeretet. Minden ebből ered. Minden. Az egész világmindenség. A leghétköznapibb dolgoktól a legünnepélyesebbekig. Minden amit az ember alkotott szeretetből hozta létre,mert ha nem szerette volna csinálni azt, amit csinált akkor most nem lenne. Gondoljunk csak bele, ha például Edison nem szerette volna a fizikát és az elektromosságot, sosem lett volna villanykörte.A szeretet nem tétlen!Cselekszik, bármilyen megnyílvánulásáról legyen is szó.
A szeretet elfogadóbb,mint bármelyik más érzés a világon, mert ha szeretünk valakit, olyan nagyon igazán akkor nem számítanak a hibái vagy az idegesítő szokásai sem. A szeretet alkalmazkodik, nem változtat erőszakkal. A szeretet szabaddá tesz. Felszabadító érzés, igazán szabaddá tesz!
Forrás, amely nem apad ki. Erőt ad a lelkednek, állóképességet a tudatnak. Legyőzhetetlen! Ha van benned szeretet akkor a rossz dolgok elkerülnek, lepattannak rólad.
A szeretet ragályos, egy mosollyal bárkire rá tudod szabadítani, át tudod adni. Lehet ettől lesz valakinek éppen jó napja, mert rámosolyogtál.
A szeretet nem vár el semmit cserébe, hiszen te már jól érzed magad tőle és nem számít, hogy nem kapsz cserébe semmit! DE! A szeretet vonzza a hálát és a köszönetet, amitől nagyon jól fogd magad érezni. Jót tenni öröm teli érzés! Mindig lesznek hálás emberek, akik a nekik adott szereteted viszonozni fogják és visszaadnak belőle neked.

És egy kis érdekesség a végére:
Az ókori görögök ezeket felismerték,így nekik több szavuk is van a szeretetre mint sok más népnek. Öt szavuk van a szeretetre: sztorgé - rokoni vagy családi szeretet; fília - baráti szeretet; érosz - szerelemmel szeretni; xénia - vendéglátó szeretet; és az agapé - isteni szeretet.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Csodák

Szögezzük le, itt az elején. Csodák csak azokkal történnek akik hisznek benne! Szerintem ez elég egyértelmű... A csoda alapja is a hit. Ha nem hiszel benne, akkor ne várd a csodát, hogy megtörténjen. Nem fog a sült galamb a szádba repülni csak úgy.
Egyébként meg használhatnék kliséket is, hogy vannak hétköznapi csodák, amelyek körülvesznek  csak észre kell venned... stb. Nem akarok ilyeneket írni, mert szerintem ez már unalmas...pedig egyébként igaz.
Aki tud a kicsinek is örülni, azzal a nagy is meg fog történni, ha akarja. Nem szeretnék sorolni csodálatos dolgokat, mert ez is relatív, mint sok más, hogy kit mi tölt el jó érzéssel. Az sem mindegy mikor. Fontos az időzítés itt is. A hangulatunk változásaitól is függ, hogy milyen passzban találnak meg minket a csodák.
Nem is szeretném tovább ragozni ezt a témát. Csak képzeld el mi az aminek örülnél, és higgy benne és meglátod ha picit teszel is érte, meg fog történni!

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Hová tartasz?

Te tudod, merre mész? Tudod hová tartsz? Mi a célod? Ha felszállsz a buszra tudod hol kell leszállni? Tudod mi a legjobb neked?
Sorolhatnám a kérdéseket még... de nincs értelme.  Nagyon sok emberrel találkozom és azt látom, hogy nem tudják mit akarnak. Célt vesztettek ebben a mai világban. Elfelejtenek álmodni, célokat kitűzni és azokhoz tervek kovácsolni, majd végrehajtani kitartással és becsülettel. Csak ábrándoznak. Az ábrándozás nem álmodás. Az ábrándozás csak kacérkodás az álmodással, de nem igazi cél.
Az utunknak kell, hogy legyen célja. Ha beülsz az autóba nem indulsz csak úgy el...valahová mész! Tudod az úti célt!
Az életben is tudnod kell! A kérdés csak az, hogy milyen sebességet választasz: maradsz a mókuskerékben vagy átmész a gyorsítósávba?!
Ha eddig csak ténferegtél az úton és azt láttad mindenki leelőz itt az ideje, hogy rászánj egy napot arra, hogy egy olyan célt válassz, ami nem hagy nyugodni egy percet sem! Aztán készíts egy tervet az álmod megvalósítása érdekében! Félsz? Képzeld mindannyian félünk! Nem attól, hogy nem tudjuk megvalósítani az álmunkat. Egyszerűen csak attól, hogy nem tudjuk sokszor pontosan a tervet kivitelezni, és talán a ránk váró nehézségektől, vagy ha ismered magad talán a kitartásod nem eléggé jó, de ezekre fel lehet készülni, lehet rá edzeni, tudsz erősíteni, tudod a kitartásod is növelni.
Az utolsó kérdésem már csak ennyi: Mekkorát mersz álmodni?

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Kapcsolat

Kapcsolat... Érdekes szó, érdekes többlet jelentéssel. Két ember között meglévő vagy nem lévő kapcsolat. Létrejön, mert tanulniuk kell egymástól és egymásról, de legfőképp magukról. Felbomlik, mert már tovább kell lépni egy másik szintre.
Vannak kapcsolatok, amik örökké tartanak. Miért? Mert az égben köttetnek. Van ilyen? - kérdezheted. Azt gondolom van. Vannak lelki társak, lélekcsaládok, akik egymástól tudnak folyamatosan tanulni, mert képesek egymásnak adni és egymástól kapni. Tudnak együtt haladni, mert együtt kell haladniuk, fejlődniük és tudnak is egymásnak bátorítást, erőt és szeretet adni. Ez nemtől független. A lelki társad lehet a párod, de lehet egy barát is.
A mai világban azt látom, hogy sokan sosem találnak maguknak olyan életre szóló társat, akivel egy felé tartanak, egy az út irány. Sokan még maguk sem tudják hová mennek...
Hiszem, hogy igaz a "zsák a foltját" elmélet. Szerencsés vagyok, mert van egy társam, aki mindig ott lesz mellettem. Sőt, ha pontos akarok lenni akkor ketten vannak. A párom és a barátnőm. Mindketten olyan emberek, akiktől sok mindent tanulhatok (remélem ők is tőlem) és igazi kincsek az életemben. Vannak még mások is akiktől tanulhatok, ők a Mestereim. Ők is kincsek és példaértékűek.
Mindannyiukért végtelenül hálás vagyok és csakis köszönettel tartozom annak a felsőbb hatalomnak, aki az utamba küldte őket.
Mindannyiuk egy csoda az életemben, ezen a kalandos úton, ami adatott.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

A Mester Játék

A Mesterekről már írtam, de a játékukról még nem. Nehéz játék, de bárki képes rá, hogy megtanulja. Bármit meg lehet tanulni, ha a saját tempódban haladsz. Mindannyian különbözőek vagyunk és nem szabad összehasonlítani magunkat másokkal. Ez a legnagyobb hiba, amit sokan elkövetnek és ezért nem kitartóak ha az álmaikról van szó.
A Mester Játékról olvastam egy idézetet, amit Robert S. DeRopp írt:

"Mindenekelőtt olyan játékot keress, amit érdemes játszani. Ilyen tanácsot ad a bölcs a mai embernek. Ha megtaláltad a játékot, játszd teljes intenzitással - játszd úgy, mintha az életed és az egészséged függne tőle. (Persze, függenek is.) ...
De bár biztonságos a Mester Játékot játszani, ez még nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy azt népszerűvé is tegye. Megmaradt az egyik legigényesebb és legnehezebb játéknak, és csak kevesen játsszák a mi társadalmunkban. A mai emberek, saját szerkentyűi által hipnotizálva, kevés kapcsolata van a belső világával, azzal az óriási és komplex területtel, amelyről nagyon keveset tudnak az emberek. A játék célja hirtelen ráébredni, hogy az erők teljes kifejlődése az emberben lappang. A játékot csak olyan emberek tudják játszani, akiket saját maguk megfigyelése és mások egy bizonyos konklúzióra vezettek, nevezetesen, hogy az ember általános állapota, a tudatosság, az úgynevezett éber állapot, az nem a legmagasabb foka a tudatosságnak, amire képes.
Valójában ez az állapot olyan messze van az igazi felébredéstől, hogy megfelelőbb lenne a holdkórosság egy formájának nevezni - az "éber alvás" állapotának.
Ha egyszer egy ember erre a konklúzióra jutott, többé nem lesz képes gondtalanul aludni. Egy új étvágy ébred benne, éhség a valódi felébredésre, a teljes tudatosságra. Rájön, hogy csupán egy kis töredékét látja, hallja és tudja annak, amit láthatna, hallhatna és tudhatna; hogy belső lakása legszegényebb, legócskább szobájában él, és hogy beléphetne már terekbe is, amelyek szépek, tele vannak kincsekkel, és amelyeknek az ablakai az örökkévalóságra és végtelenre néznek.
A magányos játékos manapság olyan kultúrában él, amely többé-kevésbé ellentétes azokkal a célokkal, amelyeket kitűzött magának; amely nem ismeri fel a Mester Játék létezését, és úgy tekint ennek a játéknak a játékosaira, mint akik kissé furcsák vagy őrültek. A játékos így nagy ellenállásba ütközik a kultúra részéről, amelyben él, és olyan erők ellen kell küzdenie, amelyek arra törekednek, hogy leállítsák a játékát, mielőtt még elkezdte volna. A játékos csak abban az esetben talál bátorítást és támogatást, ha talál egy tanárt, és részévé válik annak a tanulói csoportnak, amelyet a tanár maga köré gyűjtött. Ellenkező esetben egyszerűen elfelejti a céljait vagy eltűnik egy mellékúton, és elveszíti önmagát.
Itt elegendő azt mondani, hogy a Mester Játékot SOHA nem lehet könnyen játszhatóvá tenni." 

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Pozitív gondolkodás

Egyik nap nagyon érdekes cikket olvastam. A pozitív gondolkodásról szólt. Arról, hogy nem az a pozitív, optimista ember, akinek mindig jó a kedve, mindig "happy". Lehet jó kedvünk sokszor, de azért ha valakinek mindig az van, szerintem az nem normális. Nekem is vannak olyan napok, amikor eléggé lehangolt vagyok, vagy egyszerűen bal lábbal kelek fel és a hátam közepére sem kívánok semmit és senkit.
Akkor gondolkodunk pozitívan, ha olyan dolgokra gondolunk, amelyek jó érzéssel töltenek el. Azok a dolgok, amihez negatív érzéseket kapcsolunk tudat alatt, negatívan fog hatni ránk és azt is fogjuk tudattalanul sugározni a környezetünk felé. Például ha a pénzhez való viszonyunk negatív akkor hiába mondogatjuk magunknak, hogy "szeretem a pénzt", az nem fog akadálytalanul áramlani felénk. A "pénz" szót kicserélhetjük bőségre, arról azért jó dolgok jutnak eszünkbe.
Nagyon fontos még itt megemlítenem, hogy a optimista lét egyik alappillére, hogyha bánt valami, vagy csak rossz kedvünk van, éljük meg. Ha felidegesít valami vagy valaki - nyilván vannak akik türelmesebbek és kevésbé azok - akkor a feszültséget le kell vezetnünk. Ez lehet testmozgás, vagy vágjuk földhöz, ami épp a kezünkben van, vegyünk egy box zsákot, ordítsuk ki magunkat egy elszigeteltebb helyen, de semmiképp se azon a személyen vagy másokon vezessük ezt le, mert az további feszültséget generál. Az tény, hogy napközben ezt elég nehezen lehet kivitelezni a munkahelyen... legalábbis nálunk. Nekem az írás az ilyen feszkó levezető, de lehet neked mondjuk a rajzolás vagy festészet, vagy egyéb művészet. Természetesen nem csak a feszültségemet vezetem itt le. Próbálok vidám dolgokat is írni... :)

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Parázsból lángot

Ma egy idézettel készültem nektek. Szerintem nagyon tanulságos és elgondolkodtató és lelkesítő.Sajnos az a tapasztalatom, hogy a mai világban nem nagyon bátorítanak arra, hogy önmagunk legyünk és tényleg szívből éljünk. Harcoljunk az álmainkért és legyünk olyan bátrak, hogy merjünk lépni, pedig nagyon is kalandos és izgalmas az út, ami odavezet.

"Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék! Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni. Nincs tragikusabb, mint az olyan ember élete, aki megálmodott valamit, akiben ott él a becsvágy, de aki állandóan csak vágyakozik, reménykedik, és sosem ad lehetőséget az álmának, hogy megvalósuljon. Egy pislogó álmot dajkál, de nem tesz semmit, hogy a parázs lángra lobbanjon. ...

Az ilyen ember számára, ha minden érvet mérlegelt, minden költséget számbavett, már csak egyetlen dolog marad: cselekednie kell. Meg kell vele próbálkoznia. Honnan tudhatja meg különben, képes-e megfesteni azt a képet, elvezetni azt a vállalkozást, eladni azt a porszívót, megszerezni azt a tudományos fokozatot, betölteni azt a tisztséget, megtartani azt a beszédet, megnyerni azt a versenyt, feleségül venni azt a lányt, megírni azt a könyvet, megsütni azt a tortát, felépíteni azt a házat - ha nem próbálkozik meg vele."

/Richard M. DeVos, Charles Paul Conn - Higgy!-Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek/

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Hidak

Valamelyik nap eszembe jutottak a hidak... Szerintem csodálatos építmények. Ha belegondolok összekötnek. Összekötnek túlpartokat, embereket.Lerövidítik az utat, időt és energiát takarítanak meg nekünk.
Közöttünk, emberek között is vannak hidak. Ezek láthatatlanok, de érezzük, hogy vannak. Vannak olyan erős, szép, új, modern hidak és vannak olyan rozogák és régiek, amiket a kalandfilmekben mutogatnak az őserdő mélyén. Mindkettőnek fontos szerepe van. Az új híd, mindig tele van lehetőségekkel,sosem tudod hová fogsz kilyukadni amikor először rálépsz.Lehet olyan embert fogsz a túloldalon találni aki az egész életedben veled lesz, elkísér.A régi hidaidat jól ismered, hiszen a túloldalon lévő személy már rég veled van, még ha már régen is láttátok volna egymást.
Azt gondolom, hogy a találkozásoknak oka van. Nem véletlen, hogy éltél valahol, és hogy ott kikkel jártál suliba, hová sodort az élet. Azok az emberek akik az életedben "felbukkannak" valamit tanítanak vagy neked kell tanítani nekik, közben pedig, hogy hogyan érzed magad csak rajtad múlik. Lehet átmenve a hídon "pofon" vár, mert türelmet kell tanulnod, a tűréshatárodat kell kiszélesíteni, de lehet olyan helyre kerülsz,ahol nagyon jól érzed magad, mert szinte "simogat" a bársonyos tavaszi szellő. Szerintem az utóbbiakból lesznek az igazi, életre szóló barátok. Persze van az úgy, hogy semleges helyre kerülsz, abból bármi lehet. Talán ott van az, hogy mindketten adtok és kaptok is értékes tanulnivalót.

A fontos az, hogy bárkivel is kapcsolatba kerülsz egy időre és miután elválnak útjaitok semmiképpen sem szabad a hidat felégetni. Sosem tudhatod mikor tud pont az a személy segíteni.
A hidak nagyon értékesek,vigyázni kell rájuk akkor is ha nem használjuk őket. Ha leromboljuk, már nagyon nehéz újra építeni, újjá építeni őket. A legjobb ápolni őket, a mai világban pedig már gyerekjáték "átkiabálni" a másik oldalra is akár...
Nincs két egyforma híd, hiszen mindenki máshogyan képzeli el, tervezi meg a sajátjait.Ott lesz mindegyikben a lenyomatunk, a lelkünk lenyomata.

Szolgálati közlemény: 
A főcím alatti sávban a közösség címszóra kattintva már tudtok facebookon is követni, illetve a bejegyzésektől jobbra legfelül fel tudtok iratkozni hírlevélre, fogjátok tudni mikor írok... :)

Szegény gazdagok?!

Mindenki jobban szeretne élni.Szeretne több pénz, több időt eltölteni a szeretteivel, szeretne többet nyaralni és még sorolhatnám...
Sokszor gondolkodtam azon gyerekként, hogy a gazdagok hogyan lettek gazdagok és miért mondja mindenki róluk, hogy rossz emberek... Mindig arról álmodtam, hogy majd én is az leszek... azt nem tudtam soha, hogy hogyan fogom csinálni... Arra gondoltam, hogy biztos sokat tanultak, sokat tudnak és azért tudnak sokat keresni. Természetesen felnőve a világ befolyásolása által, már én sem ezt hittem... aztán jött valaki, aki megmutatta, hogy lehet úgy is sok pénzt keresni, hogy nem vágunk át másokat. És azt is megmutatta hogyan kell csinálni... Ő lett a mesterem és én az ő tanítványa. Teljesen megváltozott a véleményem és a szemléletem ebben a témában. Nem gondolom, hogy bárkitől irigyelnünk kellene bármit is, az ítélkezés nem a mi tisztünk azt gondolom. Lehet ezzel sok mindenkinél kiverem a biztosítékot, de az irigy emberek szokták elítélni másnak a jólétét. Ez nem zárja ki, hogy vannak rossz gazdagok, de én nem is rájuk fókuszálok.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert ismerek olyan sikeres embereket, akiknek a szívük is a helyén van és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem őket! Nekem a gazdagság vonatkozásában ők az emberi példaképeim. Nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is bővelkednek és nem restek elárulni, hogyan csinálták. Sőt!!!Biztatnak, hogy te is képes vagy rá, hogy elérd amit ők és még többet! Én is ilyen ember szeretnék lenni. Természetesen senki sem tökéletes, ők is emberből vannak és én is.Ezt tudomásul kell venni.
Nem sokára ismét eltölthetek ilyen emberek között pár napot, már nagyon várom. Ezt hívom én Randevú a luxussal eseménynek. Lesz nagy ünneplés is, lesz kiket ünnepelnünk. Az a jó ebben az egészben, hogy amikor együtt tiszta szívvel örülsz egy másik ember sikerének, azt a vonzás törvénye kérésnek veszi, hogy te is szeretnéd. Előbb vagy utóbb (rajtad áll) te hozzád is megérkezik, hiszen az érzést átélted sokszor kicsit másképp, de hasonlóan.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Reggelre várva

Sok ember nem szeret reggel felkelni...munkába kell menni, nehezen ébred, stb... Mióta folyamatosan és tudatosan odafigyelek arra, hogy csak pozitív dolgokra gondoljak és ne hagyjam magam befolyásolni a média és/vagy más emberek véleménye által, azóta csupa jó napom van... nagyon elvétve van egy-egy rossz pillanatom, de sokszor elég ha megnézek egy pár baráti üzenetet, vagy pont a párom felhív... és már is jobb lesz.
Van úgy, hogy már annyira izgatottan várom a reggelt, hogy egész hajnalban forgolódom félálomban-félig ébren, néha rásandítok az órára, mikor csörög már, van hogy tíz perccel hamarabb felkelek. Főzök egy kávét és nagyon kényelmesen elkortyolgatom,teljes izgalomban tartva az elmém, mert érzem, hogy milyen izgalmas lesz a mai napom! Elég sokszor érzem ezt, a mai reggel is hasonlóan telt, bár ma a férjem hozta a kávét, ma ő nem tudott sokáig aludni, pedig higgyétek el ő aztán szeret sokáig aludni.
Azt is tudom miért van ilyen sok izgalmas, várva várt reggelem. Van egy álmom, ami annyira felzaklat, és olyan töltetet ad, hogy nem hagy aludni, egyfolytában hajt, hogy tegyek érte. És egy új nap, mindig új lap, egy új lehetőség arra, hogy kicsit közelebb legyek a hőn áhított célom felé.Lehetőség, hogy ismét fantasztikus, új emberekkel találkozzak és beszélgessek velük.Ez a mai napom is ilyen lesz! Már érzem az erőt magamban, hogy ismét lépjek néhányat a hegycsúcs felé.
Nektek szoktak ilyen reggeleitek lenni? És mennyi? Ritkán vagy többször? Van ilyen felzaklató célotok, ami ellenállhatatlanul vonz magához?

Wake me up

( Ezt ajánlom Kiss Enikő barátnőmnek :) ) 

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Mesterek

Kik ma a mesterek? Tanítóknak nevezném őket, de nem azokra a személyekre gondolok, akik az iskolában tanítanak.Ők más minőségben tanítók. Azokra a mesterekre gondolok, akik az életet tanítják. Azt tanítják, hogyan legyen jobb az életed. Perspektívát mutatnak, eszközöket a céljaid megvalósítására. Meg tudják tanítani, hogyan változtasd meg a nézőpontodat. Nagyon fontos dolgot tudnak még átadni!A halántékod közötti tizenöt centiméterrel hogyan tudsz alkotni, alakítani a sorsodon.
Nagyon fontos, hogy ők sosem követőket akarnak maguk köré, ők nem guruk! Ők tanítványokat szeretnek maguk köré gyűjteni,tanítható embereket, akiknek saját gondolataik támadnak, és tovább tudják vinni az átadott tudást.
Azokból lesz jó mester, akik hajlandóak tanulni, akik szintén tanítókká akarnak válni. A mesterek is folyamatosan tanulnak. Minden tanítvány eleinte próbálja leutánozni a mesterét, aztán mikor már biztosabbak a tudásban, akkor viszik bele saját személyiségüket.
A mestereknek van pár nagyon jó tulajdonságuk: sosem tartanak vissza lényeges információt, sosem hazudnak, és mindig időben adják át a szükséges információt.
Mikor válik valaki mesterré? Nos, akkor lesz valaki mester amikor már van tanítványa. Mikor lesz valakinek tanítványa? Amikor ő maga már készen áll a feladatra, mert amikor kész a mester megjelenik a tanítvány is.
Neked van már mestered? Te tanítható vagy? Jó mester válna belőled? Mennyire van meg benned a hajlandóság új dolgok elsajátítása iránt?

Véres seb

Fáj, amikor a szemedbe mondják az igazságot? Fáj, mikor egy régi sebet kapargatnak,aminek már be kellett volna gyógyulnia? Fáj, mikor rájössz mit kellett volna tenned? Fáj a sok elmulasztott nap, pillanat, ami tétlenül telt? Hogy gazdálkodtál az ídőddel? És a tálentumaiddat megsokszoroztad? Mertél kockáztatni vagy inkább visszahúzódva a kényelmes zónádon belül maradtál? Sóbálvány módjára álltál tétlenül, mikor segíthettél volna?
Folytathatnám a kérdések sorát, de mit sem ér, ha nem nézünk a lelkünk mélyére. Mindenkinek van egy érzékeny pontja, egy sebe, ami néha fáj. Az addig fog fájni míg nem mer változtatni. Addig fogja az élet kapargatni és nem hagyni behegedni, amíg nem tesz ellene. Nem jobb egy betegségnél is a kór okát feltárni és a probléma okozóját megszüntetni?!
Mindig olyan és akkora nehézségeket kapunk az élettől amivel meg tudunk birkózni. Ha megpróbálunk tudomást sem venni róla, az akkor is ott lesz ha tetszik, ha nem. Mindig visszatér és fel fogja hívni magára a figyelmét. Érdemes hát megoldásokban gondolkozni és a gyógyíron.
Sokan élnek sebekkel és hegekkel, ami csak növeli a lelkük értékét. Az idő is tud gyógyítani,csak nem olyan gyorsan és szépen. A válaszok és a megoldások bennünk rejlenek csak higgyünk bennük és magunkban.

Loreen - Heal

Flow - Áramlat

Nagyon divatos kifejezés ez manapság. Flow... Azt gondolom, hogy az élet egy ilyen örökös áramlat. Minden szinten. Jó és rossz dolgok is tudnak áramlani.
A személyes tapasztalatom az, hogy a jó dolgok tudnak igazán magukkal ragadni, az áramlatba berántani. Mindig hálát adok a jó Istennek, hogy nekem milyen szerencsés volt és az is az életem.Sokszor hallok más emberektől szó szerint rémtörténeteket a saját életükből...,amit el sem tudtam képzelni,hogy olyan van és létezik...És azon szoktam csodálkozni, hogy hogyan tudtak kikeveredni, kiverekedni belőle. Persze ha változtatni akarunk akkor fog sikerülni.
Visszatérve az áramlatra, maga a szó is érdekes.Benne van az elektromosság, a töltet, a mozgás. Nekem mindig egy energia spirál jut eszembe róla, ami magával ragad és szárnyalok egyre feljebb, és a határtalan boldogság. Tudom ez így elég furának tűnik leírva, de azt az érzést megtapasztalni sokkal jobb,mint megpróbálni leírni...sok mindent nem is tudok leírni,ami ezzel kapcsolatos érzés.

Amikor úgynevezett flow-ban vagyunk akkor azért az energiák jönnek-mennek, repkednek. Nekem fogalmam sem volt arról mennyire jó adó vagyok.Csatorna az energia adásra,anélkül hogy én magam lecsapoltatnék. Erre a legjobb barátnőm hívta fel a figyelmemet,de valószínű,hogy ő is visszaad nekem, mert érzem,fizikailag is és lelkileg is. Hatalmas töltet ez ami bennem lehet, valószínű,hogy fentről kapom,mert ennyit csak magamtól nem tudnék közvetíteni. Most azt tanulom miként tudom úgy átadni ezt az értéket, hogy közben észre is vegyék,hogy kitől is jön!

Beszélj magadhoz!

Honnan kapunk biztatást?Honnan tudjuk,hogy jól csináljuk e amit teszünk? Van olyan hely a mai világban,ahol szeretnek és teljes mértékben elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk? Felmerjük vállalni teljes mértékben magunkat vagy valamennyire, azért álarcot kell hordanunk?
Nagyon fontosnak tartom a belső beszédet.Nekem ez ad kitartást.Ez lehet ima is,amit az Istennek rebegünk el, de közben magunknak is. Ha kérünk vagy kérdezünk Tőle akkor egyszer csak beugrik valami a fejünkbe, lehet pont a megoldás. Tudnunk kell, hogy az is felülről jött. Az ima is egy fajta belső beszéd az önmagunkban lakó Istenhez.Félre ne értsetek, nem azt akarom mondani, hogy mindannyian istenek vagyunk.Nem! Azt akarom mondani,hogy mindegyikőnkben ott lakik Isten.A saját képére teremtett minket és egy kis részt elrejtett bennünk magáról/magából. Egy képességet arra, hogy kapcsolatba léphessünk vele bárhol, bármikor.
Amikor mondjuk magunknak a biztató szavakat, -mert kell magunkat is tréningelni kicsit- akkor igazából Őt kérjük. Beszélni kell magunkhoz, akár magunkban, akár hangosan, mert szükségünk van a bátorításra és a biztató szavakra. Gyakorolnunk kell a belső beszédet. Eleinte nehéz,aztán belejövünk, mint kiskutya az ugatásba.
Úgy szoktam ráhangolódni a belső beszédre amikor picit több időm van, hogy felteszek egy jó zenét, ami inspirál és csupa jó dolgokra gondolok.Létrehozok magamban egy jól eső érzést. Ez feltölt és bizalommal tölt el. Elkezdek bízni magamban, a világban, az emberekben és Istenben.
Tükörbe nézve állni a saját tekinteted, (nekem a legnehezebb volt ezt megtanulni)...nehezen megy eleinte,mert magadnak nem hazudhatsz,mit rontottál el,de megpróbálhatod kijavítani. Sőt!Beszélhetsz is a tükörképednek, én is szoktam és érdemes is biztatnod magad.
Gyakorolj!Beszélj magadhoz és a benned élő valódi énedhez!

Keress és találsz!

Mindig ismertük egymást,csak sosem álltunk meg egymással szemben, sosem ültünk egymás mellé a villamoson, hogy beszélgessünk. Voltak jó és rossz napjaink. Próbáltunk a mérgezett világ mocskaitól megtisztulni, hogy fényünk ragyoghasson azért, hogy felismerjük egymást.
Érzem,hogy ragyogsz! Megyek,sietek! Remélem te is érzed ezt! Megyek!!! Megyek már!!! Te nem menj sehova, várj meg ott ahol vagy! Ha elmész megint elkerüljük egymást és akkor értelmetlenül vártál ott rám, megint kereshetjük egymást.

Már elindultam! Ne haragudj, kérlek, hogy ilyen sokáig tartott, tanulnom kellett. Tanulnom magamról, a világról, az emberekről, de főképp magamról. Megtanultam beismerni a hibáimat, felvállalni önmagam, magamban keresni a problémát és változtatni. Meg kellett tanulnom ezeket. Készen kellett állnom a veled való találkozásra. Csak úgy nem lehetett.
Érzel? Látsz? Mit és hogyan?
Sok mindent megtanultam és megértettem! Nem baj, ha te még nem vagy készen. Azért kell találkoznunk, mert ezeket neked tőlem kell megtanulnod.
Nem jó az életed? Nem szereted azt, ahogyan élsz? Gyere megtanítom, hogyan változtasd meg. Ezért kell találkoznunk!


Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)