Nem régen újra elolvastam A kis herceg c. könyvet. Legutóbb még gyerekként került a kezembe és egy meseként tekintettem rá. Most így felnőtt fejjel ismét elolvasva rá kellett döbbennem, hogy ez a könyvnek sokkal több köze van a valósághoz. Fölnőttek, akik félreértik a gyerekek rajzait is. Fölnőttek akik mindenféle, szerintük, "fontos" dologgal foglalkoznak, amelyek sokszor - ez az igazság - teljesen felesleges. Felmerült bennem egy kérdés: Vajon én tényleg elég fontos dolgot csinálok nap, mint nap? Vagy van értelme az egésznek? 
A rózsa pedig az elején és a közepén/végén is jelen van a regényben. Gondolkodtál már mi lehet a rózsa a könyvben? Azt gondolom, hogy a kis herceg sem annyira gyerek és a rózsa, nos az a nő az életében. Mindig gondol rá, mert ő az igaz szerelme. A sivatagban is találkozni ötezer rózsával, mígnem rádöbben, hogy egy sem olyan, mint az övé. És ehhez a rókát kellett megszelídítenie, hiszen ő vezeti rá a legnagyobb igazságokra, olyan, mint egy bölcs vagy mai szóval élve mentor. 
"A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:-Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."
A hernyókat akár problémáknak is tekinthetjük. Ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, néhány kellemetlenséget el kell viselnünk. A kellemetlenségeken való átlépés egyben a kényelmi zónánk határának az átlépése, de ennek mindig van eredménye és jó érzéssel tölt el. Ott kezdődik az élet. A kis herceg is meg akarta ismerni a világot és a szomszédos bolygókat., így útnak indult. Te mikor indulsz útnak a számodra kijelölt úton a céljaid felé?