Mitől leszel felnőtt? Nem attól, hogy nem tudsz játékos, fiatalos, lendületes lenni. Szerintem akkor leszel az, ha tudsz következetesen gondolkodni, vagy felelősséget mersz vállalni. Ha tetteid következményeit el tudod fogadni bármi legyen is az.
Képes vagy elfogadni és elengedni? Elfogadni, ami jön, legyen az jó vagy rossz. Elengedni, ami menni akar, ha beleszakad a szíved akkor is.
Nem kell, hogy felnőve megöregedj. Lehetsz és szerintem érdemes mentálisan fiatalon tartanod magad. Lehetsz játékos, kíváncsi és érdeklődő felnőtt is. Újra és újra rácsodálkozhatsz dolgokra, meglepődhetsz, kell is.
Tanítható vagy? Elfogadod ha valamiben nem vagy jó és törekszel arra, hogy ha kell tanulj valami újat? Tapasztalatokra tegyél szert? Az emberi agy úgy működik, hogy ha befejezed a tanulást, az agyad használatát, akkor úgymond bezár és nagyon nehéz újra kinyitni, ha ismét elkezdesz tanulni. Minél több idő telt el a zárás óta, annál nehezebb lesz az újranyitás, olyan mintha az ajtó beragadt volna.
Képes vagy beismerni ha hibáztál? Ez egy kényes pont. Lelkileg eleinte nehéz azt feldolgozni, még magad előtt is, ha hibázol. Mások előtt meg még nehezebb, de hidd el, ha gyakorlod egyre könnyebb lesz. El kell fogadnod azt a tényt, hogy nem vagy tökéletes és igen, olykor elszúrsz dolgokat, vagy nem úgy alakulnak ahogyan szeretted volna. A javítás és a tanulás lehetősége viszont benne van minden hibában. A hibázást pedig egyszerűen fogd fel úgy, hogy tapasztalat. Edison is több ezerszer próbálkozott, mire megalkotta a villanykörtét... Több ezer módon tudta, hogyan nem fog működni! És akkor mi van? Nem ülsz sötétben te sem.
Kérdezhetnék még, de szerintem érted a lényeget. Akkor nő fel valaki igazán, amikor nem akar tökéletesnek látszani, nem akar megfelelni mindenkinek, mindenhol. Amikor kiteljesedik és igazán jól érzi magát (végre) a saját bőrében.
Azt meg tudjuk: "Akit az istenek szeretnek, azt örökre meghagyják gyereknek."
Kérdezhetnék még, de szerintem érted a lényeget. Akkor nő fel valaki igazán, amikor nem akar tökéletesnek látszani, nem akar megfelelni mindenkinek, mindenhol. Amikor kiteljesedik és igazán jól érzi magát (végre) a saját bőrében.
Azt meg tudjuk: "Akit az istenek szeretnek, azt örökre meghagyják gyereknek."