És mindenek előtt nevetni fogok saját magamon, hiszen az ember akkor a legnevetségesebb, amikor túlságosan komolyan veszi önmagát. Soha nem fogok beleesni az elme e csapdájába. Mert jóllehet a természet legnagyobb csodája vagyok, de vajon több vagyok-e puszta porszemnél, melyet ide-oda fúj az idők szele? Valóban van fogalmam róla, honnan jöttem, és merrefelé tartok? Mai aggodalmaim vajon nem tűnnek majd botorságnak tíz esztendő távlatából? Miért kellene hagynom, hogy a mai nap apró-cseprő eseményei megzavarjanak? Ugyan mi történhet napnyugta előtt, ami az évszázadok folyamában nem tűnik majd jelentéktelennek? "
2015. június 10., szerda
Szösszenet egy könyvből VII.
"Nevetni fogok a világra.
És mindenek előtt nevetni fogok saját magamon, hiszen az ember akkor a legnevetségesebb, amikor túlságosan komolyan veszi önmagát. Soha nem fogok beleesni az elme e csapdájába. Mert jóllehet a természet legnagyobb csodája vagyok, de vajon több vagyok-e puszta porszemnél, melyet ide-oda fúj az idők szele? Valóban van fogalmam róla, honnan jöttem, és merrefelé tartok? Mai aggodalmaim vajon nem tűnnek majd botorságnak tíz esztendő távlatából? Miért kellene hagynom, hogy a mai nap apró-cseprő eseményei megzavarjanak? Ugyan mi történhet napnyugta előtt, ami az évszázadok folyamában nem tűnik majd jelentéktelennek? "
És mindenek előtt nevetni fogok saját magamon, hiszen az ember akkor a legnevetségesebb, amikor túlságosan komolyan veszi önmagát. Soha nem fogok beleesni az elme e csapdájába. Mert jóllehet a természet legnagyobb csodája vagyok, de vajon több vagyok-e puszta porszemnél, melyet ide-oda fúj az idők szele? Valóban van fogalmam róla, honnan jöttem, és merrefelé tartok? Mai aggodalmaim vajon nem tűnnek majd botorságnak tíz esztendő távlatából? Miért kellene hagynom, hogy a mai nap apró-cseprő eseményei megzavarjanak? Ugyan mi történhet napnyugta előtt, ami az évszázadok folyamában nem tűnik majd jelentéktelennek? "
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése