Indián bölcsesség

Tudod mindig nyitott szemmel járok a világban és itt-ott olvasok egy-két érdekes mondatot, amiket szeretek tovább gondolni. Azért szeretem tovább gondolni, mert annak nem látom értelmét, hogy én is kiírjam ezredjére. Analitikus gondolkodás módom van, ezért inkább ízekre szedem, elveszek belőle, hozzáteszek és újra összerakom a saját szájam íze szerint.

A napokban olvastam, nem egy helyen, egy indián mondást, ami valahogy így hangzott: most megállok, és megvárom, míg utolér a lelkem.  Oké, ezt értem. Nekem is vannak ilyen rohanós napjaim, de mi van ha alapból én máshogy működöm? Természetesen tök átlagos vagyok és nem tartom magam olyan különlegesnek, hogy bizonyos dolgok ne úgy lennének/működnének nekem, mint bárki másnak. Tegyük fel, hogy a lelkem szárnyal és sokkal hamarabb repül, mint a fizikai testem - persze átvitt értelemben - és inkább a lelkemnek kellene megállnia és megvárnia, míg utoléri a fizikai mivolta?!

Sokszor érzem úgy, hogy szellemileg már régen túl léptem azt a közeget/világot, ahol éppen vagyok, csak fizikai korlátaim vannak és szabályok és bürokrácia és egyebek, amik miatt nem tudom utolérni a lelkem. Lehet teljesen zagyvaságnak tűnik és lehet, akik magasabb szellemi síkon mozognak már csak nevetnek rajtam és azok is akik meg még nem nőttek fel ide hozzám (csak másképp hat a mosolyuk...), de abszolút ezt érzem. 

Visszatérve erre a mondásra, szerintem nagyon bölcs, de mivel szeretek az árral szembe menni néha, fel teszek Neked pár kérdést:

• Olyan munkát végzel, amiből valamilyen formában lelki táplálékot tudsz kapni?
• Végig gondolod a nagyon tevékeny napodat a végén? Milyen érzések kavarognak benned?
• Levonod a hibáidnak a tanulságát és megtanulod belőle mit és hogyan kellett volna?
• Éreztél elégedettséget? És milyen érzések vannak még esetlegesen, amiket érzel?
• A tanult dolgok az életed mely területét építik?

Ez az amikor tényleg az indián bölcsesség alapesete áll fent, hogy megállsz és megvárod, hogy a lelked utolérjen és feldolgozza az információ fröccsöt, amit napközben kaptál. 

De mi a helyzet akkor ha úgy érzed magad mint én? Amikor kicsit a lelked már edzettebbnek és előrébb lévőnek gondolod? Most keresem a válaszokat. Nagyon sokan mondták már nekem, hogy "csiszolatlan gyémánt" vagyok... mondani könnyű, csiszolni már energia befektetéssel jár, magamat meg elég nehéz csiszolni... Remélem egyszer utolérem a lelkem és briliánsá válok.