Valótlan félelem

Fantasztikusan fenomenális giga-mega-hiper-szuper cool hétvége után vagyok, ha még nem tűnt volna fel... ;)

Egy nemzetközi konferencián voltam, ami a fentebb említett hangulatban telt, egy hasonló csapattal.
Nagyon motiváló volt és elgondolkodtató. Kicsit magammal voltam, sok dolog az eszembe ötlött.
Az embereket nem feltétlenül a pénz motiválja, hanem, hogy boldogok legyenek. Manapság a legtöbb embernek az a prioritása, hogy kifizesse a számláit... Nem erre kellene gyúrni minden hónapban szerintem...
A másik dolog, ami beugrott, hogy sokan csak azért nem változtatnak az életükön, amely nem tetszik nekik, amelyre panaszkodnak, mert félnek. (Mindig van megoldás és választási lehetőség ha elég nyitott szemmel jársz.) Kérdem én mitől? Ha van egy főállásod, mellette igenis tudsz olyat csinálni, amitől kicsit jobb lesz, kérdés az, hogy akarsz e igazán változtatni? Mitől félsz? Attól, ami még meg sem történt vagy meg sem fog történni, csak gondolati szinten? Ez nem valós félelem!Hahóóóóóó! Ami nem történik meg az nem valóságos! És még te mondod másnak, hogy hiszed ha látod?!!! Ugyan már! Engedd el!

És mi a legrosszabb ami történhet veled? Tényleg olyan szörnyű? Ja attól, hogy kudarcot vallasz? Akkor most figyelj! A legtöbb sikeres ember többször vallott kudarcot, mire elérte a sikert, a legtöbbjük egy emberi roncs volt és talpra állt! Egy valamit viszont sosem tettek meg: sosem adták fel! A kudarcaikat tapasztalatként könyvelték el és legközelebb próbálták nem elkövetni mégegyszer ugyanazt a hibát. Minél többet hibáztak, annál többet tudtak és tanultak és egyre profibbá váltak.
Tehát mitől félsz? Mi tart vissza? Vagy inkább ki tart vissza? Legyél bátor és soha ne add fel!

Szupererő

Mostanában nem véletlenül nem írtam. Kihívásokat teljesítek. Mit is akar ez jelenteni? Építem az életem egészen egyszerűen és építem magam. 
Van egy képletem, ami egyszerű mint egy pofon és lineáris:

1. Célkitűzés 
2. Tervezés
3. Cselekvés
4. Kihívás teljesítése

Ha meg  van célom, akkor azon gondolkozom el miért fogom megcsinálni. Ez nagyon fontos, hogy te is tudd a te miértedet! A céljaimat le szoktam írni, fontossági sorrendben. Az álom addig álom marad, míg le nem írod, ha leírod már cél lesz belőle. A tervezés a cselekvési terv, mi fogok csinálni, ha kell útközben, cselekvés közben újra tervezek, módosítom a tervet. A cselekvés a legfontosabb és itt van a legnagyobb fontossága a miértnek. Itt már nem azon kell gondolkodni, hogy biztos jó lesz ez nekem, itt már nem hinni kell. Itt már TUDNI kell, tudni kell, hogy sikerül, és nem feladni, hanem menni és menni tovább.
Alapvetően én úgy működöm, hogyha valamit elkezdek azt a végén fejezem be, amikor kész vagyok.

Sok helyen olvastam mostanában, hogy mindenkinek van egy szuperereje és sokat is gondoltam, hogy nekem vajon mi lehet... Végül arra jöttem rá, hogy a végsőkig képes vagyok kitartani és küzdeni a céljaimért. Az én szupererőm az, hogy állhatatosan megyek előre. Ez nem jelenti viszont azt, hogy nem szoktam elfáradni és csüggedni, de egy nagyon fontos dolog van ebben is. Sosem hozok nagy horderejű döntést, amikor padlót fogok, mert akkor nem tudok tisztán dönteni, olyankor túl érzelmes vagyok., viszont ha dühös vagyok akkor azt a düh-energiát át tudom alakítani "tűz szításra", azaz olyankor eredményes a munkám... :)

Neked van saját recepted, ami alapján mész előre? Vannak leírt céljaid? Megtervezed a cselekvésed lépéseid, hogy a céljaidat sikerre vidd?

Neked van szupererőd? Mennyire ragadnak el az érzelmeid, ha nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogyan szeretnéd? Feladod vagy tovább mersz menni?