Van egy képletem, ami egyszerű mint egy pofon és lineáris:
- Célkitűzés
- Tervezés
- Cselekvés
- Kihívás teljesítése
Ha meg van célom, akkor azon gondolkozom el miért fogom megcsinálni. Ez nagyon fontos, hogy te is tudd a te miértedet! A céljaimat le szoktam írni, fontossági sorrendben. Az álom addig álom marad, míg le nem írod, ha leírod már cél lesz belőle. A tervezés a cselekvési terv, mi fogok csinálni, ha kell útközben, cselekvés közben újra tervezek, módosítom a tervet. A cselekvés a legfontosabb és itt van a legnagyobb fontossága a miértnek. Itt már nem azon kell gondolkodni, hogy biztos jó lesz ez nekem, itt már nem hinni kell. Itt már TUDNI kell, tudni kell, hogy sikerül, és nem feladni, hanem menni és menni tovább.
Alapvetően én úgy működöm, hogyha valamit elkezdek azt a végén fejezem be, amikor kész vagyok.
Sok helyen olvastam mostanában, hogy mindenkinek van egy szuperereje és sokat is gondoltam, hogy nekem vajon mi lehet... Végül arra jöttem rá, hogy a végsőkig képes vagyok kitartani és küzdeni a céljaimért. Az én szupererőm az, hogy állhatatosan megyek előre. Ez nem jelenti viszont azt, hogy nem szoktam elfáradni és csüggedni, de egy nagyon fontos dolog van ebben is. Sosem hozok nagy horderejű döntést, amikor padlót fogok, mert akkor nem tudok tisztán dönteni, olyankor túl érzelmes vagyok., viszont ha dühös vagyok akkor azt a düh-energiát át tudom alakítani "tűz szításra", azaz olyankor eredményes a munkám... :)
Neked van saját recepted, ami alapján mész előre? Vannak leírt céljaid? Megtervezed a cselekvésed lépéseid, hogy a céljaidat sikerre vidd?
Neked van szupererőd? Mennyire ragadnak el az érzelmeid, ha nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogyan szeretnéd? Feladod vagy tovább mersz menni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése