Véletlenek?

Az elmúlt napokban, annyi "véletlen" történik velem, hogy csak úgy kapkodom a fejem...Természetesen fokozódhatna még, mert nagyon élvezem. Hiába van egy-egy rossz napom, mégis jó dolgok történnek. Ha esetleg valami nem úgy sül el ahogyan szeretném, akkor sem agyalok már rajta, megyek tovább, mert tudom, hogy ez is a javamra fog válni. Az idő nekem dolgozik.
Megyek tovább, mert ha nem indulok akkor nem fog történni semmi. Ahogyan haladunk az úton úgy nyílnak meg újabb és újabb ajtók, lehetőségek előttünk. Ha egy helyben állsz nem fog történni semmi sem. Indulj el te is a célod felé, mert a közben tanultak a te javadra fognak válni.
Tudjátok a régen élt bölcs emberek sem úgy lettek bölcsek, hogy otthon ültek és malmoztak az ujjaikkal... Kimentek az emberek közé és tapasztalatokat gyűjtöttek. Úgy érzem nekem is most ez a tapasztalat gyűjtés van most napirenden.
Keresek, keresem az óriásaimat. Hiszem, hogy ha készen leszek/vagyok arra, hogy tudjam mit kell tennem, hogyan kell nekik utat mutatnom, akkor megtalálom és a Gondviselés az utamba vezeti őket. Sok mindent meg kell még tanulnom, de készen állok rá. Jöjjön, aminek jönnie kell és hit nélkül nem megy!
A véletlenekről pedig tényleg csak annyit, hogy nem léteznek. Legyél bármennyi idős, csak gondold végig mi miért történt az életedben. Mindig csak utólag jövünk rá a kirakós egy darabja miért olyan amilyen. Ne legyen üldözési mániád ettől, hogy valaki vagy valami van mögötte...persze hogy van, aki egyengeti utunkat, mert Te is céllal vagy itt és nem véletlenül!