Ne félj hibázni!

Nagyon rossz érzésem volt régebben ha valamit rosszul csináltam vagy elrontottam. Konkrétan ha hibáztam utána borult minden az egész bármi, amit éppen csináltam, mert nem tudtam már koncentrálni az előző hibám, hibáim miatt. Volt, hogy majdnem depressziós állapotba kerültem a hibáim miatt. Úgy éreztem, hogy a hibám miatt nem lesz meg a végeredmény. Annyira frusztrált ez a dolog, hogy folyamatosan mindent elrontottnak éreztem, persze csak felfújtam ezeket a dolgokat.
Már szerencsére ezen túl tettem magam. Vajon hány és hány ilyen ember van még rajtam kívül? 
Meg kell tanulnunk ezen a rossz szokáson túl lépnünk, nincs más választásunk, és ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülünk, hát védjük ki, kerüljük el, csináljuk másképp. Minden be van az agyunkba rögzülve, az összes ilyen kis, idegesítő izé. :)
Most az írás kapcsán látom magam nagyon sokszor kívülről. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben, ám a körülöttem lévőkkel sosem voltam az. Sokszor olyanokat is beengedtem az életembe, akiket nem kellett volna, de mostmár erre is odafigyelek. Ez is egy hibázási lehetőség kiküszöbölésének a módja, megtanultam a leckét, többet nem fogok hibázni ez ügyben. Igazából erről szól az élet. Hibázunk, tanulunk belőle, hibázunk, tanulunk és többek leszünk ez által. Ja és ha letagadjuk, hogy hibáztunk azzal kit csapunk be? Ne dugjuk homokba a fejünket!
Vissza térve az írásra, ha visszanézem miket írtam korábban, hááááát, nem tetszik minden és nem voltam profi az elején, de egy valamit megtanultam, megfigyeltem: senki sem az a legelején. Ezt is tanulni kell. Sok segítséget kaptam a mentoraimtól és néhány barátomtól, akik elmondták, hogy mit és inkább hogyan csináljam. Érdekes, hogy sokszor nem is a tartalommal, inkább a külcsínnyel volt a gond, de ezek meg technikai kérdések.
Egyszer írtam, hogy nem igazán érdekel, hogy ki mit szól ahhoz, amit írok, mert engem ez boldoggá tesz - ha nem írnék már a diliházban lennék - , szeretem ezt csinálni, még ha el is tűnök hetekre, olyankor bezárkózom mélyen magamba, mert igen én is küzdök a saját démonjaimmal, akár csak a többiek, mint te, mint bárki más, aki valamit akar az életben. Az élet, ami megviccel, mert ha nagyon akarsz valamit akkor eléd gördít néhány akadályt, olyan dolgokat, melyek hibázásra adnak lehetőséget.
Mostmár úgy tekintek ezekre az akadályokra, mint tanulási lehetőségekre és tapasztalni való dolgokra. Lassan már megszállottá tesznek, mert csak ennyit mondok magamban: "Gyertek csak, felvettem a páncélingem!Kárt nem tehettek bennem, csak a földre lökhettek, onnan meg fel tudok állni!"