Amikor a legnehezebb...

Tudod mikor változol a legtöbbet? Mikor lelkileg mélyen vagy. Akkor erősödsz meg, akkor fogod meglátni a sötétben a leghalványabb fénysugarat, akkor fogsz tisztán és egyszerűen gondolkodni.
Olyankor úgy érzed magad, hogy mindenkinél másabb vagy, egy indivídum, egy külön világ, amiből nincs még egy. Ez így van! Jól gondolod, de a szürke hétköznapokban ez elvész. Ha pedig így gondolod, akkor mégis miért akarsz mindig az átlaghoz tartozni? Miért nem hiszed el, hogy azért lettél teremtve, mert céllal kellett megszületned?
Azért érzed magad másnak, mert valami különlegesre születtél, valami egyedülálló dolgot tartogat neked a sors! Erre csak akkor jössz rá, amikor a legnehezebbnek érzed a lelked. Ha boldog vagy, akkor szinte lebegsz és olyan könnyűnek érzed magad, mint egy pihe. Amikor a gödör alján vagy, akkor meg ólomgolyók súlyával húznak le a gondjaid. A megoldás pedig mindig ott lebeg a szemed előtt csak nem mindig veszed észre.

Az a megfigyelésem, hogy mivel mindenki különleges és egyedi, valahogy arra kell(ene) építkeznünk és ezeket kell(ene) kihasználnunk. Vannak akiknek viszonylag könnyű dolguk van, mert már gyerekkorukban tudják mi a céljuk; vannak akik azt hiszik, hogy tudják és felnőttként csalódnak, hogy olyan célt és utat követtek, amelyről azt hitték, hogy jó lesz nekik; és vannak akik gyerekként is csak sodródtak az árral és felnőttként vagy megtalálják magukat vagy tovább sodródnak. Mindennek meg van az oka és a miértje.
Amikor a legnehezebb akkor tanulsz meg magadról a legtöbbet!