Hét fő ellentét - Szorgalom

Az utolsó előtti részhez érkeztünk. Ez pedig a restség ellentéte a szorgalom. A szorgalomról mindig a szorgos kis méhecskék jutnak eszembe, akik egész nyáron át gyűjtögetik a finom virágport és ebből az összegyűjtött nektárból mézet készítenek...elég nagy munka lehet, nem? A restségről, pedig Pató Pál úr jut az eszembe és az "Ej, ráérünk arra még!" mondat.Nyilván mindannyian ismerünk az előzőekben leírt személyeket.

Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy a kettő között hol lehet a határ. Hol kezdődik a lustaság és hol a szorgalom? Kit nevezünk restnek és kit szorgosnak?
A lusta ember szerintem az, aki semmi pénzért nem hajlandó megmozdulni...és pont ez az, ami elgondolkoztat, hogy egy olyan embert sem ismerek, aki lusta lenne, inkább csak alul motivált. Igen, a lustaság, ha jól belegondolunk, abból fakadhat, hogy nem érezzük magunkénak azt a célt, amiért aktuálisan dolgoznunk kellene és egyáltalán nem érdekfeszítő a számunkra. 
A másik eshetőség, hogy az eredménytelen, sőt sokszor felesleges munka elkedvetlenít és hosszútávon érdektelenséget szül, akit pedig nem inspirál a munkája vagy az elérhető eredmények, az előbb-utóbb túl kényelmesen, resten áll a napi rutinhoz.
És akkor ki a szorgalmas? Semmiképp se tévesszük össze a munkamániással, aki akár a családját is elhanyagolja. Alkalmanként ha valóban motiváltak vagyunk és szívből, szeretetből végezzük a napi munkánkat, szerintem esetenként, az áhított cél érdekében, lehet hanyagolni a családot, de meg kell húznunk a saját határainkat. A munka az munka és nem tud úgy szeretni, mint egy élő személy.
Igazából a fent említett kérdésemre az lehet a válasz, hogy mindannyian más személyiségek vagyunk, más-más temperamentummal, így egyéntől függ a lustaság-szorgalom határa és mértéke. Vannak kényelmes tempójú emberek, akik ugyan nem szeretnek rohanni, de kitartóan végzik azt a keveset is amire hajlandóak megmozdulni, és vannak a pörgősek, akik szeretnek túl lenni a napi feladatokon és érezni a haladás menetszelét.
Azt gondolom, hogy nincs (legalábbis én nem találkoztam még) lusta ember, csak alul motivált, kiégett és ösztönözetlen.
Még egy megjegyzés kikívánkozik belőlem.Vannak olyanok, akiknek hatalmukban állna cselekedni, segíteni másokon mégsem teszik meg. Vajon lustaságból vagy rosszindulatból? Mondjuk egy idős vagy sérült személy át nem segítése az úttesten lehet lustaság, de a következő alkalommal korrigálható. És ha valaki szeretné, hogy segíts neki és mégsem teszed meg, mert félsz, hogy jobb lesz, mint te? Azt már félelemből fakadó rosszindulatnak nevezném...

Hét fő ellentét - Adakozás

Ahogyan ígértem erre a hétre még jár egy rész a sorozatból, csakhogy én is tanuljam a fegyelmezettséget... :)
Ebben a részben a fösvénység ellen párjáról az adakozásról fogok írni. Az adakozást mindig a pénzzel kötik össze és természetesen a fösvénységet is.

Mi a fösvénység? Más szóval kapzsiság vagy zsugoriság.Az adakozásban pedig benne van maga a szó jelentése. A pénzzel való bánásmódról szól mindkettő. Igazából azok  esnek bele a túlzott fösvénységbe, akik belső bizonytalansággal küzdenek. A mai világ egy olyan nyomást és egyben szabadságot passzíroz ránk, amit olvastam erről a témáról: "...mindenki maga dönthet, mit tart igaznak, mit gondol a világ működéséről és céljáról, és ezzel egy időben önmaga is dönt a sorsáról." Ebből kifolyólag pedig szorongást válthat ki.

Az adakozás mint ellen pillér viszont nem szorongást okoz, hanem felszabadít. Próbáld ki, adj egy rászorulónak pár forintot. Milyen érzést kelt benned, hogy segítettél rajta? Van miből adnod,és az egy biztonság érzetet kelt benned, igaz? És ez a biztonság érzet felszabadít, megnyugtat és jó érzéssel tölt el. Egyébként a fösvény embert mindenki a gazdag , vagyonos emberekkel társítja. Nekem is sok időmbe telt míg ezt a sztereotípiát megváltoztattam magamban, mert sajnos ha visszaemlékszünk, akkor a gyerekkori mesékben is a gazdag ember volt a rossz, a kapzsi és a fösvény. Akkor most erre elmondok egy engem is elgondolkodtató tényt. A világ összes vagyonát osszuk el egyformán a világ népessége között. Szerinted, amit egy gazdag ember előtte megcsinált, felépített és megteremtett, ne tudná még egyszer megcsinálni? És a szegény? Szerinted mit csinálna annyi pénzzel? Nem tudná kezelni, átlátni és olyan költekezésbe kezdene, hogy lehet pár nap múlva ugyanott lenne, ahol előtte volt, nem? Így nincs értelme annak, hogy a vagyonos emberek pénzüket odaadják a szegényeknek.
A másik része a dolognak, pedig az, hogy a tényleg igazán gazdag emberek, akik valóban megdolgoztak azért, a fényűző életért, amiben élnek igenis szoktak adakozni. Az adakozás egy nagyon fontos dolog a gazdagságban, mert lehet, hogy nincs valakinek sok, de ha megpróbál segíteni valakin, akkor az már jó érzéssel tölti el és lehet nem attól (sőt biztosan nem) fogja visszakapni, hanem máshonnan, de a vonzás törvénye is kimondja, hogy ahol hiány keletkezik (vákuum), oda többszörösen fog visszaáramlani a "hiánycikk". Az adakozásról és a vagyon kapcsolatáról pedig ajánlom ezt a könyvet: Az adakozó avagy miért igaz az, hogy "aki ad, sokkal többet kap vissza?" Bob Burg - John David Mann .

Természetesen van az előbb leírtakra ellenpélda is, nem állítom, hogy csak jól viselkedő gazdagok vannak, de azokkal nem akarok foglalkozni, érdemes az olyanokat figyelni, akik példaértékűek és tanulhatunk tőlük sok hasznos dolgot.
Visszatérve a fösvénységre nem kell azonnal rosszra gondolni, de van aki hozott minta alapján nem szereti költeni a pénzét, gyerekként ki mit lát, illetve ki milyen személyiség. Így lehet valaki spórolósabb ám az még nem jelenti azt, hogy minden fillért a fogához ver mielőtt elköltené csak éppen azt mérlegeli,hogy az adott dologra mennyire is van szüksége és ha nincs akkor szépen visszateszi a polcra és tovább sétál. 

Hét fő ellentét - Öröm

Ezen  a héten kettővel jövök, mert tudom a múlthéten elmaradt a heti adag... :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz ezekről az ellentétekről írni...úgy érzem kicsit nagy fába vágtam a fejszém, de megpróbálok megbírkózni vele. 
A mostani bejegyzés az örömről fog szólni, még pedig az irigység ellentéteként, ám ezt nem olyan egyszerű megfogalmazni, mint elsőre gondolnánk.

Mi is az irigység? Az amikor arra vágyunk, mai nekünk nincs, de a másiknak meg van. Miért veszélyes ez? Azért, mert ha irigykedünk, akkor azt üzenjük a vonzás törvényének, hogy nekünk nem kell, holott pontosan arra vágyunk. Az irigység ellentéte tehát a másik ember örömében való ŐSZINTE osztozkodás. Ez utóbbi érzés elsajátítására, megtanulására kell(ene) törekednünk. Nehéz, senki nem mondja, hogy könnyű, de nekünk is jobb, mert jobb érzetet kelt bennünk és talán az a vágyunk is teljesül egyszer, ami a másiknak megadatott.

Maga az irigység kétélű bűn (nem igazán szeretem ezt a szót). Mégpedig azért, mert ha valamit igazán szeretnénk és vágyunk arra, ami a másiknak van és ez a vágyódás igazi és reális, akkor ki fog minket mozdítani a komfort zónánkból, amiről már annyit, de annyit írtam... Egyfelől az önigazolás mechanizmusa, másfelől viszont az önbecsapás termékeny forrása, mert benne van az a csapda, hogy saját értékeinket a másikéhoz mérjük, amit jobb ha megtanulunk nem csinálni. 
Visszatérve az irigység-öröm ellentéthez, már csak azért, érdemes az "öröm-művészetét" elsajátítanunk,mert nem mindegy milyen érzések munkálnak bennük odabent. Ha irigység vágyból fakad ugyan, de megesz belülről, és szomorúságot okoz, valaminek a hiányát szenvedjük el, de ha megpróbálunk örülni a másik sikerének, még akkor is ha kicsit csüggedünk, de sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, mert az, hogy boldogok legyünk és örüljünk csak egy döntés. Akarod-e?

Hét fő ellentét - Önmegtartóztatás

Itt vagyok a következő ellentéttel, az önmegtartóztatással, ami a bujasággal áll szemben. Az önmegtartóztatás kéz a kézben jár az előző részben taglalt mértékletességgel. Kicsit górcső alá vesszük most és közelebbről körüljárjuk.

Mit is nevezünk önmegtartóztatásnak? Amikor vágyaink ellenére nemet tudunk mondani. Amikor nem a szívünkre, hanem az eszünkre hallgatunk. 
A bujasághoz vagy paráznasághoz a szexuális túlfűtöttséget kapcsoljuk. Manapság elég nagy nyilvánosságot kapott ez a téma, sokszor még az a része is, ami sokkal intimebb. Engem sokszor az zavar az egészben, hogy az emberi szexuális vágyat és a két ember intimitását, ami szeretetből és szerelemből kell fakadjon, teljesen az állati szintre helyezik és sokszor nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, nem érdekelve, hogy az lélek szintjén mennyire romboló.
Sokan abba a hibába esnek, hogy a lelkükben tátongó ürességet kalandokkal akarják betölteni és ezért nincs már bennük önbecsülés és tartás. A másik ember nem megismerése, csak és kifejezetten fizikai használása nem gyógyír a lelki sivárságra, és lelki kiégéshez vezet. Éppen ezért érdemes ezt mindenkinek magában elrendezni, hiszen mindannyian a boldogságot keressük. Mindenképpen a minőségre kell hajtanunk ha igazán boldogok akarunk lenni. Megismerni egymást és nem rögtön ajtóstól rontani egy olyan világba, ami sokkal zártabb és összetettebb két ember között. 

Azt gondolom, hogy a nemi vonzódás is lehet két ember között emelkedett és isteni, nem pedig valami lealacsonyított és állatias dolog. Nem hiába íródott a káma-szútra és egyéb ehhez a témához tartozó vallási könyv, mert ami a legjobban mozgatja az embereket, az a nemi vágy. 
Ha tényleg próbálunk önmegtartóztatva élni és nem rögtön belecsapni állandó jelleggel a lecsóba, akkor is meg fogjuk, akár még hamarabb is, találni azt a személyt, akit nekünk szánt az ég.

Hét fő ellentét - Mértékletesség

Itt vagyok a sorozat második ellentetjével. Most a mértékletességről, a torkosság ellentétéről lesz szó. A torkosságról mindenkinek vagy a többségnek az evés, a habzsolás jut eszébe. Erre is kitérek majd, de az élet számos területén lehetséges a túlzásba esés.

Mit is jelent a mértékletesség? Nyilván amikor nem esünk túlzásokba. Ez változó ám, szerintem... Mert míg az egyik embernek valami túlzás, az addig a másiknak lehet aranyközépút. 

Miért fontos, hogy mértéktartóak legyünk? - kérdezhetnéd. Azért, mert így tudjuk élvezni az életet normálisan és itt a normáliasan szón van a hangsúly. Nem gondolom, hogy ne legyünk szenvedélyesek és ne lelkesedjünk, de semmit sem szabad túlzásba vinni. Sajnos nem nehéz túlzásokba esni és sokszor azt tapasztalom, hogy valaki feltűnésből, akarattal esik bele. Pedig a kevesebb néha több, nem?

A mai világban szinte minden feltétel adott arra, hogy mértéktelenül és mértékletesen éljünk, a választás ebben is rajtunk áll. Élelmiszer hiány csak egyes elmaradott világrészeken van, míg a fejlett gazdasággal rendelkező területen pazarlás van és az elhízás okoz gondot. Míg valaki túleszi magát, addig pont a másik véglet is veszélyes lehet, amikor a ló túloldalán találja valaki magát és kórósan nem eszik. Ugyanígy igaz a pénzhajhászásra is. A testi élvezetekben való elmerülést és túlzásba vivését a következő bejegyzésben fogom boncolgatni, de manapság ez az egyik olyan dolog, ami akkora nyilvánosságot kap, ami szerintem már túlzás. Nem azt mondom, hogy ne beszéljünk ilyen dolgokról, de van ami nem a nagy közönségre tartozik.

Visszatérve az eredeti témára, már az ókorban is felismerték, hogy a torkosság és a mértéktelenség romba dönthet embereket és akár birodalmakat is, innen is ered az aranyközépút kifejezés. Mindenből annyit, amennyi szükséges: ételből, pénzből, élvezetekből. Az egyensúlyra való törekvést is jelenti, és ha valaki kiegyensúlyozott akkor jó esélye a boldogságra.