Hét fő ellentét - Öröm

Ezen  a héten kettővel jövök, mert tudom a múlthéten elmaradt a heti adag... :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz ezekről az ellentétekről írni...úgy érzem kicsit nagy fába vágtam a fejszém, de megpróbálok megbírkózni vele. 
A mostani bejegyzés az örömről fog szólni, még pedig az irigység ellentéteként, ám ezt nem olyan egyszerű megfogalmazni, mint elsőre gondolnánk.

Mi is az irigység? Az amikor arra vágyunk, mai nekünk nincs, de a másiknak meg van. Miért veszélyes ez? Azért, mert ha irigykedünk, akkor azt üzenjük a vonzás törvényének, hogy nekünk nem kell, holott pontosan arra vágyunk. Az irigység ellentéte tehát a másik ember örömében való ŐSZINTE osztozkodás. Ez utóbbi érzés elsajátítására, megtanulására kell(ene) törekednünk. Nehéz, senki nem mondja, hogy könnyű, de nekünk is jobb, mert jobb érzetet kelt bennünk és talán az a vágyunk is teljesül egyszer, ami a másiknak megadatott.

Maga az irigység kétélű bűn (nem igazán szeretem ezt a szót). Mégpedig azért, mert ha valamit igazán szeretnénk és vágyunk arra, ami a másiknak van és ez a vágyódás igazi és reális, akkor ki fog minket mozdítani a komfort zónánkból, amiről már annyit, de annyit írtam... Egyfelől az önigazolás mechanizmusa, másfelől viszont az önbecsapás termékeny forrása, mert benne van az a csapda, hogy saját értékeinket a másikéhoz mérjük, amit jobb ha megtanulunk nem csinálni. 
Visszatérve az irigység-öröm ellentéthez, már csak azért, érdemes az "öröm-művészetét" elsajátítanunk,mert nem mindegy milyen érzések munkálnak bennük odabent. Ha irigység vágyból fakad ugyan, de megesz belülről, és szomorúságot okoz, valaminek a hiányát szenvedjük el, de ha megpróbálunk örülni a másik sikerének, még akkor is ha kicsit csüggedünk, de sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, mert az, hogy boldogok legyünk és örüljünk csak egy döntés. Akarod-e?