Hét fő ellentét - Önmegtartóztatás

Itt vagyok a következő ellentéttel, az önmegtartóztatással, ami a bujasággal áll szemben. Az önmegtartóztatás kéz a kézben jár az előző részben taglalt mértékletességgel. Kicsit górcső alá vesszük most és közelebbről körüljárjuk.

Mit is nevezünk önmegtartóztatásnak? Amikor vágyaink ellenére nemet tudunk mondani. Amikor nem a szívünkre, hanem az eszünkre hallgatunk. 
A bujasághoz vagy paráznasághoz a szexuális túlfűtöttséget kapcsoljuk. Manapság elég nagy nyilvánosságot kapott ez a téma, sokszor még az a része is, ami sokkal intimebb. Engem sokszor az zavar az egészben, hogy az emberi szexuális vágyat és a két ember intimitását, ami szeretetből és szerelemből kell fakadjon, teljesen az állati szintre helyezik és sokszor nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, nem érdekelve, hogy az lélek szintjén mennyire romboló.
Sokan abba a hibába esnek, hogy a lelkükben tátongó ürességet kalandokkal akarják betölteni és ezért nincs már bennük önbecsülés és tartás. A másik ember nem megismerése, csak és kifejezetten fizikai használása nem gyógyír a lelki sivárságra, és lelki kiégéshez vezet. Éppen ezért érdemes ezt mindenkinek magában elrendezni, hiszen mindannyian a boldogságot keressük. Mindenképpen a minőségre kell hajtanunk ha igazán boldogok akarunk lenni. Megismerni egymást és nem rögtön ajtóstól rontani egy olyan világba, ami sokkal zártabb és összetettebb két ember között. 

Azt gondolom, hogy a nemi vonzódás is lehet két ember között emelkedett és isteni, nem pedig valami lealacsonyított és állatias dolog. Nem hiába íródott a káma-szútra és egyéb ehhez a témához tartozó vallási könyv, mert ami a legjobban mozgatja az embereket, az a nemi vágy. 
Ha tényleg próbálunk önmegtartóztatva élni és nem rögtön belecsapni állandó jelleggel a lecsóba, akkor is meg fogjuk, akár még hamarabb is, találni azt a személyt, akit nekünk szánt az ég.