Az utolsó előtti részhez érkeztünk. Ez pedig a restség ellentéte a szorgalom. A szorgalomról mindig a szorgos kis méhecskék jutnak eszembe, akik egész nyáron át gyűjtögetik a finom virágport és ebből az összegyűjtött nektárból mézet készítenek...elég nagy munka lehet, nem? A restségről, pedig Pató Pál úr jut az eszembe és az "Ej, ráérünk arra még!" mondat.Nyilván mindannyian ismerünk az előzőekben leírt személyeket.Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy a kettő között hol lehet a határ. Hol kezdődik a lustaság és hol a szorgalom? Kit nevezünk restnek és kit szorgosnak?
A lusta ember szerintem az, aki semmi pénzért nem hajlandó megmozdulni...és pont ez az, ami elgondolkoztat, hogy egy olyan embert sem ismerek, aki lusta lenne, inkább csak alul motivált. Igen, a lustaság, ha jól belegondolunk, abból fakadhat, hogy nem érezzük magunkénak azt a célt, amiért aktuálisan dolgoznunk kellene és egyáltalán nem érdekfeszítő a számunkra.
A másik eshetőség, hogy az eredménytelen, sőt sokszor felesleges munka elkedvetlenít és hosszútávon érdektelenséget szül, akit pedig nem inspirál a munkája vagy az elérhető eredmények, az előbb-utóbb túl kényelmesen, resten áll a napi rutinhoz.És akkor ki a szorgalmas? Semmiképp se tévesszük össze a munkamániással, aki akár a családját is elhanyagolja. Alkalmanként ha valóban motiváltak vagyunk és szívből, szeretetből végezzük a napi munkánkat, szerintem esetenként, az áhított cél érdekében, lehet hanyagolni a családot, de meg kell húznunk a saját határainkat. A munka az munka és nem tud úgy szeretni, mint egy élő személy.
Igazából a fent említett kérdésemre az lehet a válasz, hogy mindannyian más személyiségek vagyunk, más-más temperamentummal, így egyéntől függ a lustaság-szorgalom határa és mértéke. Vannak kényelmes tempójú emberek, akik ugyan nem szeretnek rohanni, de kitartóan végzik azt a keveset is amire hajlandóak megmozdulni, és vannak a pörgősek, akik szeretnek túl lenni a napi feladatokon és érezni a haladás menetszelét.Azt gondolom, hogy nincs (legalábbis én nem találkoztam még) lusta ember, csak alul motivált, kiégett és ösztönözetlen.
Még egy megjegyzés kikívánkozik belőlem.Vannak olyanok, akiknek hatalmukban állna cselekedni, segíteni másokon mégsem teszik meg. Vajon lustaságból vagy rosszindulatból? Mondjuk egy idős vagy sérült személy át nem segítése az úttesten lehet lustaság, de a következő alkalommal korrigálható. És ha valaki szeretné, hogy segíts neki és mégsem teszed meg, mert félsz, hogy jobb lesz, mint te? Azt már félelemből fakadó rosszindulatnak nevezném...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése