Oldás

Tudom, hogy rég írtam, de újra itt vagyok. Sok mindent el kell mostanában rendezni az életemben, főleg belül. Tudjátok az élet sokszor (vagy Isten) felülírja a terveinket. 
Neki láttam végre felszabadítani saját magam. Nem tudod, hogy miért írom ezt... nem is feltétlenül kell. Annyit azért megosztanék, hogy amiken lelkileg keresztül mentem, megyek azt meg kellett tanulnom nekem is úgy kezelnem, hogy miattam történik és kezdem érezni, hogy jó úton haladok.
Meg kellett tanulnom az oldást. A saját gúzsom oldását. Azzal, hogy rángattam és görcsösen próbáltam, félelemmel telve szabadulni csak egyre rosszabb lett. A spirálból, ami lefelé és fölfelé is tud vinni, inkább csak a lefelét láttam. Tériszonyos vagyok, nagyon, és hiába tudom, hogy nem szabad lefelé tekinteni, csak a lefelét láttam és úgy érzetem, hogy egy nagy medencében úszkálok, amikor valaki egyszer csak kihúzta a dugót és az örvény húz magával le a mélybe. Aztán abba kellett hagynom ezt a kapálózást. Elfáradtam és beletörődtem, mert nem volt más választásom. És igazából ezt volt, megint az a pillanat amikor elkezdtem ismét megérteni, hogy miért van minden így ahogy.

Ha ellazítod magad, akkor minden könnyedén fog menni. A problémáid megOLDÁSA. "Take it easy!" - a mentorom is minidig ezt mondja és persze, hogy igaza van.
Mert mi is az oldás? Nem tudom elmagyarázni, ez mindenkinél más és neked kell a saját módszereidre rájönnöd, mert az fog a leghatékonyabban működni. Szemléltetésnek azért leírok egy példát: Tegyél be egy zenét és kezdj el táncolni, de ne a zene ritmusára. Ugye milyen nehéz? Utána ismételd meg, de a ritmusra, sokkal jobb leszel. Rosszul csinálni valamit senki sem szeret, de a hibáinkból képesek vagyunk tanulni. 

"... mindannyian ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy úgy csináljuk a dolgokat "ahogy kell" . Senki sem szeret rosszul csinálni dolgokat, főleg nem tudatosan és akarattal. " /P. Coelho - A portobellói boszorkány (Edda) /
Az oldást csak tudatosan tudjuk megtanulni.Tudatosan rosszul csinálni valamit szerintem az egyik legnehezebb dolog. Éppen ezért is a táncot hoztam fel példának, mert az nem okoz akkora kárt, mintha mondjuk a munkahelyen kellene ezt tenni. Ha gyerekként ez nem tanulta volna meg valaki, úgy mint én sem, akkor az élet fogja megtanítani neki és ezt egy gyermekbetegséghez tudnám hasonlítani. Sokkal rosszabb felnőttként keresztülmenni rajta, mint gyerekként. Mert az élet sokszor éppen akkor tanít a pofonjaival, amikor nem épp a legideálisabbak a körülmények.