Szívd föl magad!

Készülsz már az új évre? Elkezdted már tervezni? Elkezdtél már készülni esetleg?

Már egy hete elkezdtem a mentális felkészülést az új érve. Vannak terveim és a céljaimat is lassan papírra fogom vetni, melyeket reggel és este el fogok olvasni, hogy fókuszban maradjanak. 

A célokról és a tervezésről írtam már. Azt tudnod kell, hogy mindig úgy kell célokat kitűzni, hogy azok az élet hat fő területén helyezkedjenek el: mentális, spirituális, üzleti / karrierbeli, fizikai, szociális és családi.

Az ünnepeket mindig a pihenésre és a következő évre való felkészülésre is érdemes fordítani, amellett természetesen, hogy a szeretteinkkel is időt töltsünk. Ilyenkorra azért már sokunk fáradt és lezárta az évet.

Mik a céljaid? Mit szeretnél elérni következő évben? Talán szeretnél kipróbálni egy új sportot? Egészségesebb életmódra váltanál? Szeretnél megtanulni egy új nyelvet? Esetleg személyiség fejlődésben lépnél egyet előre, hogy végre te magadat küldhesd el melegebb éghajlatra és ne más tehesse meg? Szeretnél nagyon messze menni nyaralni? :) Választási lehetőségeidet szeretnéd bővíteni? Több időt, pénzt, támogató embereket, igaz barátokat szeretnél? Tessék álmodni, célokat kitűzni és elképzelni ezeket, mikor megkapod. Tudod a mentális mozidban bárkivé válhatsz!

Szítsd föl magadban a tüzet, hogy a céljaidat égető vágy égesse, akkor nem lesznek az akadályok olyan órásiak, könnyen veszed őket!

Hajrá!

Amikor minden megszűnik fájni

Édesanyámnak

Számolom a másodperceket: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. Lélegzet vétel. Újra számolok, most tizenegyig jutok. Ez megy majd' másfél percen keresztül. A két utolsó lélegzet között több, mint harminc másodperc telik el. Az utolsó légvételnél már nem számolok. Tudom, hogy vége. Még olyan, mintha nem történt volna semmi, csak aludna. Megfogom a kezét, nem érzem a pulzusát. Tudom, hogy még velünk van. Már nem fáj semmije. A fájdalmait a világ leggyorsabb fájdalomcsillapítója vágta ketté. Többen vigyáztunk rá akkor. Itt búcsúztunk, ott köszöntötték.
Abban a pillanatban minden fájdalma megszűnt létezni. Fellélegzett a lelke, mert már nem érezte a testi gyötrelmeket. Egy pillanattal előbb még fájt minden mozdulat, minden lélegzet, minden apró rándulás is. Abban a pillanatban csak elaludt, elaludt örökre. A földi lét megszűnt, már nem fárasztja. Puhán bezáródott egy ajtó és hangtalanul kinyílt egy másik. Az egyik szobában kiégett egy villanykörte, míg egy másikban örökéletű égőt csavartak be. A meleg fény hívogatta, de még maradt egy kicsit. Mindannyian tehetetlenek vagyunk. Mi nem tudunk mit tenni, elfogadjuk vagy legalábbis próbáljuk. Ő a sötét szobában hallgatja a sírásunkat, vigasztal, de mi már nem halljuk az áthatolhatatlan függöny mögül.
Meglepően könnyűnek érzi magát és jól, bár furcsálja mi az amitől minden megszűnt fájni. Tudja lassan ki kell mennie a sötétből a hívogató fényre. Tudja lesz ott, aki már vár rá.
Az utolsó búcsú pillanata, amikor minden megszűnik fájni.

Ezt dobta a gép!

Olyan sokat hallom a címet... Eddig fel sem vettem, de mostanában elgondolkodtam rajta. 
"Ezt dobta a gép!" - Ez most komoly? Tényleg megelégszel azzal, amit a gép dobott??? Beletörődsz a gép által dobottal? Vagy szeretnél jobbat? Akkor azzal amit a gép dobott mihez kezdesz? Kihozod belőle a legjobbat vagy még annál is jobbat? Fordíts a javadra a gép által dobottat. Ritka az a szerencsés, akinek a gép mindig jót dob...
Önmagadnak kell tudni, hogy mit akarsz! Légy csepp a tenger ellen és meglátod további cseppek fognak hozzád csatlakozni, akikkel óceán leszel! Mindent elnyelő, a saját arcára formáló óceán.
Ne hagyd annyiban a gép dobta nyerset! Munkáld meg, fejleszd tovább, gondold végig, kovácsolj belőle előnyt! 
Van értékrended? Ha nincs legyen és ne engedj belőle, semmilyen körülmények között.

Mennyire vagy erős jellem? Az értékrended fog megszilárdítani. Mennyire vagy fegyelmezett? 
Ezek mind megtanulhatóak. 
Ne hagyd, hogy csak úgy dobjon a gép...és mi lenne ha te lennél a gép? Ha elég kitartó vagy és fegyelmezetten teszed a dolgod, akkor sosem fogod érezni, hogy rosszat dobott a gép. Mindent kihívásnak és lehetőségnek fogsz tartani és a magad javára fogod fordítani.
Már csak azt fogod érezni és látni, hogy egyre többen fogják keresni a társaságod és vonzani fogod azokat a dolgokat, személyeket, helyzeteket, amelyek segíteni fognak.
Szóval ne legyen ürügy, hogy: ezt dobta a gép!

"Ne építs magadnak több falat, mert

A legjobb barátod önmagad,
Más gondja nem a tied, más nem oldja meg a tied,
Más ne fojtsa meg a szíved, ne oltsa el a hited!"

Valótlan félelem

Fantasztikusan fenomenális giga-mega-hiper-szuper cool hétvége után vagyok, ha még nem tűnt volna fel... ;)

Egy nemzetközi konferencián voltam, ami a fentebb említett hangulatban telt, egy hasonló csapattal.
Nagyon motiváló volt és elgondolkodtató. Kicsit magammal voltam, sok dolog az eszembe ötlött.
Az embereket nem feltétlenül a pénz motiválja, hanem, hogy boldogok legyenek. Manapság a legtöbb embernek az a prioritása, hogy kifizesse a számláit... Nem erre kellene gyúrni minden hónapban szerintem...
A másik dolog, ami beugrott, hogy sokan csak azért nem változtatnak az életükön, amely nem tetszik nekik, amelyre panaszkodnak, mert félnek. (Mindig van megoldás és választási lehetőség ha elég nyitott szemmel jársz.) Kérdem én mitől? Ha van egy főállásod, mellette igenis tudsz olyat csinálni, amitől kicsit jobb lesz, kérdés az, hogy akarsz e igazán változtatni? Mitől félsz? Attól, ami még meg sem történt vagy meg sem fog történni, csak gondolati szinten? Ez nem valós félelem!Hahóóóóóó! Ami nem történik meg az nem valóságos! És még te mondod másnak, hogy hiszed ha látod?!!! Ugyan már! Engedd el!

És mi a legrosszabb ami történhet veled? Tényleg olyan szörnyű? Ja attól, hogy kudarcot vallasz? Akkor most figyelj! A legtöbb sikeres ember többször vallott kudarcot, mire elérte a sikert, a legtöbbjük egy emberi roncs volt és talpra állt! Egy valamit viszont sosem tettek meg: sosem adták fel! A kudarcaikat tapasztalatként könyvelték el és legközelebb próbálták nem elkövetni mégegyszer ugyanazt a hibát. Minél többet hibáztak, annál többet tudtak és tanultak és egyre profibbá váltak.
Tehát mitől félsz? Mi tart vissza? Vagy inkább ki tart vissza? Legyél bátor és soha ne add fel!

Szupererő

Mostanában nem véletlenül nem írtam. Kihívásokat teljesítek. Mit is akar ez jelenteni? Építem az életem egészen egyszerűen és építem magam. 
Van egy képletem, ami egyszerű mint egy pofon és lineáris:

1. Célkitűzés 
2. Tervezés
3. Cselekvés
4. Kihívás teljesítése

Ha meg  van célom, akkor azon gondolkozom el miért fogom megcsinálni. Ez nagyon fontos, hogy te is tudd a te miértedet! A céljaimat le szoktam írni, fontossági sorrendben. Az álom addig álom marad, míg le nem írod, ha leírod már cél lesz belőle. A tervezés a cselekvési terv, mi fogok csinálni, ha kell útközben, cselekvés közben újra tervezek, módosítom a tervet. A cselekvés a legfontosabb és itt van a legnagyobb fontossága a miértnek. Itt már nem azon kell gondolkodni, hogy biztos jó lesz ez nekem, itt már nem hinni kell. Itt már TUDNI kell, tudni kell, hogy sikerül, és nem feladni, hanem menni és menni tovább.
Alapvetően én úgy működöm, hogyha valamit elkezdek azt a végén fejezem be, amikor kész vagyok.

Sok helyen olvastam mostanában, hogy mindenkinek van egy szuperereje és sokat is gondoltam, hogy nekem vajon mi lehet... Végül arra jöttem rá, hogy a végsőkig képes vagyok kitartani és küzdeni a céljaimért. Az én szupererőm az, hogy állhatatosan megyek előre. Ez nem jelenti viszont azt, hogy nem szoktam elfáradni és csüggedni, de egy nagyon fontos dolog van ebben is. Sosem hozok nagy horderejű döntést, amikor padlót fogok, mert akkor nem tudok tisztán dönteni, olyankor túl érzelmes vagyok., viszont ha dühös vagyok akkor azt a düh-energiát át tudom alakítani "tűz szításra", azaz olyankor eredményes a munkám... :)

Neked van saját recepted, ami alapján mész előre? Vannak leírt céljaid? Megtervezed a cselekvésed lépéseid, hogy a céljaidat sikerre vidd?

Neked van szupererőd? Mennyire ragadnak el az érzelmeid, ha nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogyan szeretnéd? Feladod vagy tovább mersz menni?

30 éves lettem én...

Mindenki, aki már elmúlt 30 azt mondja, hogy ez mérföldkő az életben. Ilyenkor számvetést készítünk az eddig leélt életünkről. Nálam sincs ez másképp, de mégis inkább előre tekintenék nem vissza, a hibákat nem veszítésként, hanem tanulságként élem meg. Minden csak nézőpont kérdése, igaz? ;) 

Mindenkinek új kezdet, de nekem még ráerősít, hogy számmisztikailag 1-es évem kezdődik, ami a kilences periódusban szintén sok új dolog kezdetét jelöli, a 9-es, lezárásokkal teli év után (amit már alig vártam, hogy vége legyen, mert fájdalmas volt az elengedés, az új befogadása sokkal jobb, de ha nincs hely a szeméttől...?). Valahol érzem is az erőt magamban, de nem úgy mint Luke Skywalker... :D Visszatérve érzem, hogy a céljaim eléréséhez lesz elég energiám, és tudom azt, hogy bármit tűzök is célomul azt előbb-utóbb elérem.

Személyiség fejlődésben nekem az elmúlt bő három év volt számottevő, de most jöttek be olyan dolgok, amelyeket nem elég tudnom, hanem hinnem is kell bennük. Eddig tanultam, mostantól el kell képzelnem, hogy ki is akarok lenni valójában. Ehhez le kell hámozzam magamról a jelmezeket és az álarcokat. 
Úgy kell magamnak maradni, hogy közben elsajátítsam azokat a tulajdonságokat, amelyek azzá tesznek, akivé lennem kell. Ezt már elkezdtem és már nem érdekel ki mit gondol rólam, olyan vagyok amilyen, úton afelé akivé válni szeretnék.

Idén az lesz a feladatom, hogy elhiggyem magamról azt, hogy szerethető vagyok. Most biztos ledöbbentél, hogy én ezt nem így gondoltam. Mindig csodáltam azokat, akik ember mágnesek voltak...és mindenki rájuk volt kíváncsi.
Lesznek még ilyen "elhinni"-való feladataim, a szerethetőséggel már lassan kész leszek, jöhet a következő. "Next, please!"

Azt is szokták még mondani, hogy 30 felett kezdődik igazán az élet, hát én azért örülök, hogy voltam gyerek... és lassan eljutottam oda, ahol most vagyok és úgy érzem, hogy nekem már elkezdődött az életem és szeretném folytatni 30 felett is, amit elkezdtem és feszegetni a határaimat, stb. Igazi nagy álmaim vannak, amiben a férjem a partnerem és kölcsönösen segítjük egymást. Mindenkinek ilyen párt kívánok!

Lezárásképpen pedig várom a kihívásaimat, mert tudom, hogy úgy sem kapok olyat az élettől, ami túl nehéz lenne vagy nagy falat, maximum kicsit kiránt a komfort zónámból... (tudod azon kívül is az élet kezdődik és nem muszáj várnod 30-ig, vagy 40-ig, vagy 50-ig...) Az álmaink meg amúgy is eggyel nagyobb számban érkeznek, hogy beléjük tudjunk nőni! 

"Annyira akartunk nyerni..."

Voltál már úgy, hogy nyerni akartál, mert volt egy célod, de mire a célegyenesbe értél már nem tudtad hová tartsz és ezért nem mentél tovább egyenesen, hanem letértél az útról, mert hirtelen elterelődött a figyelmed és utána nem talált vissza a fókuszod?
A cím egy dalban van, szerintem a boldogságról és a játékról szól, aminek a neve élet. Úgy kezdődik: "Főzzünk csókból barack lekvárt, amíg van elég." Ez valami olyasmit jelenthet, hogy amíg boldogok vagyunk és szeretjük egymást a párunkkal, addig alapítsunk családot, tervezzünk, míg fiatalok vagyunk, éljünk igazán, míg az életünk épp a nyárban van. Ezekre tudok asszociálni.

Engem főként az a sora fogott meg, amely a címben is szerepel. "Annyira akartunk nyerni, de elfeledtük miért is?". Nagyon sokan vagyunk ezzel így. Kikerülünk az iskolákból, még diákként, gyerekként nagy álmaink voltak, talán még mikor munkába állunk akkor is, de jönnek a nehéz és kihívásokkal teli munkanapok, hét közök és valahogyan ezek az álmok elfelejtődnek. Már csak a péntek délután/este az életcél és, hogy minden ki legyen fizetve a többi meg... tudjuk.
Pedig mindenki nyerni akar, és boldognak lenni. Miért ilyen nehéz ez? Pedig ez csak egy döntés! Mikor rossz a kedvünk akkor még nehezebb boldognak mutatni magunkat.

Mindenesetre bármit megkaphatnál amit szeretnél, csak kívánnod kell!!! KÍVÁNJ MAGADÉRT! :)
 B.U.É.K.!