Óriások

Az elmúlt pár hétben nem voltam aktív, de nem azért, mert nem történt velem semmi.Sőt!Nagyon sok minden kezd tisztázódni bennem. Már nem akarok megfelelni senkinek, ne ígérgetek semmit. Habár terveim vannak, csak eddig úgy éreztem nincs miért elkezdeni megvalósítani őket.
Az elmúlt hetekben rájöttem arra, hogy nem a legtökéletesebb időpontra kell várni, hogy elkezdjek dolgozni a saját céljaim eléréséért, hanem a legrosszabb, vagy ha nem is az, de rossz körülményekre vártam.
Az a legjobb amikor úgy érzed minden a megszokottól eltér és már annyira kiszélesedik a látótered, hogy nem érzed az addig megszokottat jónak. Már többet akarsz, több szeretnél lenni TE magad, mert már eleve több vagy, több van benned.
Eddig én sem hittem el magamról, hogy kivételes vagyok, mert tök átlagos vagyok, semmi kirívó képességgel. Sokan mondták nekem, hogy cérnákkal lekötözött óriásként éldegélek. Azért ha azokat a cérnákat neki áll az ember szaggatni, eléggé fáj, bevág a húsba. Ennyire fáj ha valami változik bennem, de most már vigasztal az a tudat, hogy utána jobb lesz és növekszem magamban. Igazából sok ilyen hozzám hasonló "átlagos" óriás szaladgál még rajtam kívül. Remélem meg fogom őket találni, mert neki álltam keresni őket. Lehet ők még nem is tudják magukról, hogy azok. Nem lehet őket felismerni, pont az utóbbi miatt. Pedig ők már készen vannak, nem kell őket megcsinálni, meg kell őket találni. Nem kis munka lesz ez, de szerintem a világ legizgalmasabb élménye lesz.