Mostanában mindenki változik, vagy én. Nem tudom. Ahogyan "növök", figyelem a többieket is. Van pár ismerősöm, akiket "követek", példaképek nemcsak nekem. Ők is változnak, a javukra és a többiek javára. Remélem én is hasonló fejlődési tendenciát mutatok.
Azt is megfigyeltem, úgy nagy általánosságban, hogy egyre többen vágynak minőségi életre, mint eddig bármikor. Most már nem nagyon hisznek az emberek senkinek, annyiszor becsapták és átvágták őket, hogy ne csodálkozzunk azon ha egyre szkeptikusabbak és érzéketlenebbek az idegenekkel szemben. Saját maguknak szeretnének hinni és abban, hogy bármire képesek. Abban szeretnének hinni, hogy saját maguk képesek irányítani a sorsukat. Nem akarnak függeni senkitől és semmitől. Ezt látom egyre jobban magam körül.
Mindenki változik! Ami régen fontos volt ma már nem az vagy nem úgy fontos. Sokan már nem nézik a televíziót, mert agymosásnak gondolják. Egyébként én is és az újságokat is. Folyamatosan próbálnak befolyásolni mindenkit és szerintem ezért is változik mindenki, mert nem akarják, hogy tovább manipulálják őket és a mindenki a maga ura akar lenni.
Lassan olyan mértékű változások lesznek, remélem a lelkekben is, hogy el fog érni egy kritikus tömeget. Érzem a változás szeleit.
Te mennyire figyelsz a körülötted történő változásokra? Te érzed?
Mostanság megint elég lelkizős lettem magamban... A lelki egyensúlyom úgy fel van megint borulva, hogy szerintem senki sem szívesen cserélne velem... Mindig akkor van ez amikor harcolnak bennem az érzelmek és az indulatok, amikor legszívesebben elbújnék a világ elől, vagy csak úgy kibújnék a bőrömből. Az a tudat vigasztal, hogy legsötétebb az éjszaka, mielőtt hajnal hasadna. Menekülés, ám saját magam elől nem tudok elbújni, már hazudni sem tudok önmagamnak, másnak meg sosem tudtam, nem is látom értelmét.
Teljesítmény kényszer, hajthatatlan vágy dolgozik bennem és tudom csak akkor lesz ennek az egésznek vége ha teljesítem a mindennapi feladataimat, amiket kitűztem magamnak.
Máshogy nem megy, csak ha sarokba szorítom magam, mint macska az egeret. Megint a komfort zónámmal küzdök, a félelem és a kudarc lehetősége, ami visszafog, pedig tudatos énem tudja, hogy nem kellene... csak a tudattalan, ösztönöm az, ami rinyál folyamatosan. Le is szoktam magam szúrni, hogy lehetek ilyen nyuszi...
Persze kívülről senki sem veszi észre rajtam...csak én érzem.
Sikítani tudnék... annyi a feszültség bennem, ráadásul minden idióta engem talál meg, vagy én őket.
Kezd tényleg elegem lenni magamból, hogy folyamatosan megkérdőjelezem azt, amit úgy igazán szívből csinálni akarok. Írni akarok. Ez tesz boldoggá, ez az egyik úgymond hobbim. És igen lehet van köze a saját megkérdőjelezésemhez, annak, hogy a negatív kritika, ami még építeni sem tud, mindig megtalál, hamarabb, mint a pozitív. Eleinte nehéz volt megszoknom, de most már kb. semmire nem emlékszem és olyanok mondják akiknek semmi köze ezekhez a dolgokhoz. És az végképp rosszul esik az embernek, ha még azt is megjegyzik: "Látom ez rosszul esett!" Nekik ez úgy is kínai...
Nincs pókerarcom, így mindenkivel sikerül őszinte kapcsolatot kialakítanom... Más milyet meg szerintem nem is érdemes.
Sarokba szorítani sincs már értelme magam, hogy mindennap írjak, mert van nap amikor megírok öt bejegyzést is, meg van olyan amikor egy hétig semmit, és ez a könyveimnél sincs másképp. A regény nehezebb, mint a novellás kötet... :)
Megfogadtam, nincs több cica-egér játék és a nem építő jellegű, negatív kritikákat is letettem, nincs értelme rágódnom rajta. És muszáj nem felülbírálnom az amit írok, úgy sem tökéletes, csak olyan, amilyennek én elképzeltem, olyan amilyen én vagyok.
Szeretek írni és örömmel tölt el, kész.
Sokan nem tudjátok rólam, hogy nagy szájú vagyok. Csak azért nem, mert mindig megpróbálok szocializáltnak mutatkozni, úgymond szociofilnek... na jó ezt most találtam ki... :D
Ez úgy kapcsolódik ahhoz a témához, amiről most szó lesz, hogyha elkezdek bedühödni, akkor rögtön nem tudom fékezni a nyelvem, elég keményen beszólok/beszólogatok és nem igazán érdekel ilyenkor ki mit gondol. Minél dühösebb vagyok, annál inkább önmagam.
Te milyen kezdesz lenni, ha feldühítenek? Megfigyelted már magad ilyenkor?
Jó mondjuk nekem van egy rögeszmés énem, és a szociopata teszten is 50% körüli eredmény jött ki, ez csupán annyit jelent, hogy labilis a lelki állapotom és sokban függ a viselkedésem az engem körülvevők beállítottságától.
Ezt a "fantasztikus" tulajdonságomat úgy tudom a magam javára fordítani, hogy mindig mindenki tudja hányadán áll velem. Önmagamat adom és így a konfliktusok nagy részét el is kerülöm. Ha mindig azon rágódsz, hogy mire hogyan reagálj, akkor tegyél egy próbát. Egy napig csak is az igazat mondd és legyél önmagad! Ha esetleg nem akarsz mást megbántani akkor inkább ne szólj egy szót sem.
Legyél önmagad, mert akkor az életed is könnyebb lesz és őszinték lesznek a kapcsolataid, plusz olyanok fognak az életedben maradni, akik biztosan a személyiséged miatt fognak szeretni nem pedig valami kitalált álarc miatt.
Legyél önmagad, mert a saját életed könnyíted meg és ne hazudj, mert az tényleg megkavarja az (...) életed és csak felesleges bonyodalmakat szül, ami igen kellemetlen is tud lenni.
Itt a hétvége, gondolkodj el ha még önmagadat keresed. Ehhez ajánlok két tesztet, mindkettő ingyenesen letölthető.
1. Személyiség teszt
2. Szeretetnyelv teszt
Szeretek a metrón utazva zenét hallgatni munkába menet. Tudod miért, mert így készülök fel mentálisan a napomra. 15-20 perc magány a zsúfolt metrón a kedvenc zenéimmel és magammal összezárva, a saját gondolataimmal. Ilyenkor jutnak eszembe a legjobb dolgok, a megoldásaim az életemre, amik persze eddig is ott lebegtek a szemeim előtt csak nem láttam őket a sűrű napközben.
Azt tudom tanácsolni, ha bármilyen zsúfoltak is a mindennapjaid, válassz egy napszakot, amikor legalább 10 perce magaddal tudsz lenni és magadra tudsz koncentrálni. Ülj le és nyugodj meg! Nem mondom, hogy mire gondolj. Játszd el, ha másképp nem megy a kiszakadás a rohanásból, hogy bárki lehetsz (te tudod milyen szeretnél lenni), légy pár percig az és próbálj meg úgy is gondolkodni. Meglátod majd milyen klassz képek és gondolatok jutnak eszedbe.
Hiszem, hogy a Mennyország és a Pokol is bennünk van. Azt ugye tudod, az az igazi Pokol, amikor találkozol azzal az önmagaddal, aki lehettél volna és azokkal a lehetőségekkel, amelyeket elszalasztottál,de ezek tettek volna olyanná, akivé kellett volna váljál. És mi a Mennyország? Ha ezeket teljesíted minden nehézség ellenére.
A Mennyország az a hely, ahol megtaláljuk önmagunkat, és a másik felünket. Ott találkozunk azzal a valakivel, akit mindig is kerestünk és, aki az inverz tükrünk. Ez annyit tesz, hogy ő benne meg van minden, ami belőled hiányzik vagy csak keveset kaptál belőle. Az egész, a teljesség megélése maga a Mennyország, de alapból bennünk van, csak el kell fogadnunk önmagunkat. Csak így lehetséges a másik felünk megtalálása.
Azt tapasztalom, hogy amikor elindulunk a személyiség fejlődés útján az elején nagyon gyorsan haladunk, de egy idő után eljön a megtorpanás ideje, amit megrekedésnek szoktak nevezni. Ezzel nincs semmi baj. Akkor van baj, ha nem alkalmazod tovább a tanultakat, mert úgy érzed, már nem lehet tovább fejlődnöd. Ne tedd! Az élet bármelyik területén lehet így érezni. Belefásultság, beleunás, megrekedés egy szinten. Mindig fejlődsz, még akkor ha úgy érzed nem. Ehhez csak azt kell tenned, amit az elejétől kezdve próbálsz elsajátítani vagy már esetleg elsajátítottad. A jó szokásokat ne add fel! Tényleg, elgondolkodtál már azon, hogy miért könnyebb feladni a jó szokásokat a rosszaktól? Szerintem azért, mert a rossz szokásaink valahogy a komfort zónánkon belülre esik, a tespedettség állapotába, a jók pedig egyszerűen nagyobb erőfeszítést igényelnek.
Meddig tart a megtorpanás a személyiség fejlődésben? Nem tudom, ez mindenkinél más időintervallum. Lehet napokig, lehet hetekig, de lehet évekig is. Egyén függő. Amikor megrekedsz akkor jöhetnek események, amelyek jók vagy rosszak teljesen mindegy. A tudat magasabb szintjén, ezt nekem is nehéz volt megértenem, nincsenek negatív vagy pozitív történések, csak események. Minden érted van, a te fejlődésed érdekében történik.
Ha úgy gondolod hibáztál, vagy rossz dolgok történnek veled az azért van, mert meg kell tanulnod az adott élethelyzetben megoldanod azt és tanulnod kell belőle. Tesztel az élet/sors/karma, hogy mit tanultál eddig a pontig. Általában olyan dolgok történnek veled, amelyeket már megtanultál kezelni, csak a sors fintora kíváncsi rá, hogy megtartod e az (pozitív) életszemléleted, perspektívád.
Amikor valami történik veled, akkor is próbálj szeretetteljes lenni, mert ahogyan a mondás is tartja: "Amit gondoltál tegnap magadról, az leszel holnap!" A másik pedig, amit a napokban olvastam: "Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét!"
Néha persze nem egyszerű azt gondolod, de pedig igen, csak nyugodtan gondold át mi, miért történt és aztán kezdj el megoldás alternatívákon gondolkodni. Semmi dolgod nincs, csak az ha hibázol akkor tanulj belőle, és ez a tanulás folyamatos. A fejlődés nem áll meg!
Az az érzésem, hogy erről kell írnom, mert ez az egyik olyan dolog, ami nehezen megy a mai világban. Nekem is és sok mindenki másnak.
Kicsit kapcsolódni fog az előző bejegyzéshez, amiben írtam, hogy örülj annak amid van és légy érte hálás. Foglalkozz magaddal és a világ is felfigyel rád! Szeresd, amit csinálsz és élvezd és légy lelkes!
Ebben az az érdekes, amit folyamatosan tapasztalok, hogyha van egy vágyálmod akkor kérj, kívánj! És engedd el! Ne agyalj, ne foglalkozz vele tovább, próbálj meg ne gondolni rá. Élvezd az életet és haladj tovább az utadon. Az álmod fog megkeresni téged! Igen így lesz ahogyan mondom. Sokszor tapasztaltam meg ezt. Van egy célom, dolgozok rajta egy darabig aztán hagyom az egészet, mert közben jönnek mások, jönnek akadályok, utána meg történik valami, ami a célommal kapcsolatos és már csak a célegyenesben kapok észbe, hogy akkor még a nitrót is be kéne nyomni, mert a gázpedálról nem veszem le a lábam, azt nyomni kell ezerrel a mindennapokban.
Sőt! Olyan is szokott történni, hogy teljesen, totálisan megfeledkezek egy-egy álom projektemről - igen nekem már több projektem van az álmaimról, olyan nagy szabásúak - és akkor egyszer csak beüt a nagy "nem szabad feladni" érzés!
Ezt az elengedés témát ahhoz tudnám hasonlítani, hogyha valamit/valakit szeretsz akkor erővel nem tudod magadhoz láncolni csak akkor ha teret adsz neki - ELENGEDED - akkor ott marad veled, ha meg nem foglalkozol vele, akkor szó szerint követelni fogja, hogy figyelj rá, feltűnősködni fog! :)
Amikor görcsösen szorongatod a nyakát, akkor meg fog fulladni, nem lesz tere létezni. Ha kicsit enyhítesz a szorításon mindjárt jobb lesz, mindenkinek, és neked sem fog begörcsölni a kezed, az agyad.
Elengedésre fel!
