Indián bölcsesség

Tudod mindig nyitott szemmel járok a világban és itt-ott olvasok egy-két érdekes mondatot, amiket szeretek tovább gondolni. Azért szeretem tovább gondolni, mert annak nem látom értelmét, hogy én is kiírjam ezredjére. Analitikus gondolkodás módom van, ezért inkább ízekre szedem, elveszek belőle, hozzáteszek és újra összerakom a saját szájam íze szerint.

A napokban olvastam, nem egy helyen, egy indián mondást, ami valahogy így hangzott: most megállok, és megvárom, míg utolér a lelkem.  Oké, ezt értem. Nekem is vannak ilyen rohanós napjaim, de mi van ha alapból én máshogy működöm? Természetesen tök átlagos vagyok és nem tartom magam olyan különlegesnek, hogy bizonyos dolgok ne úgy lennének/működnének nekem, mint bárki másnak. Tegyük fel, hogy a lelkem szárnyal és sokkal hamarabb repül, mint a fizikai testem - persze átvitt értelemben - és inkább a lelkemnek kellene megállnia és megvárnia, míg utoléri a fizikai mivolta?!

Sokszor érzem úgy, hogy szellemileg már régen túl léptem azt a közeget/világot, ahol éppen vagyok, csak fizikai korlátaim vannak és szabályok és bürokrácia és egyebek, amik miatt nem tudom utolérni a lelkem. Lehet teljesen zagyvaságnak tűnik és lehet, akik magasabb szellemi síkon mozognak már csak nevetnek rajtam és azok is akik meg még nem nőttek fel ide hozzám (csak másképp hat a mosolyuk...), de abszolút ezt érzem. 

Visszatérve erre a mondásra, szerintem nagyon bölcs, de mivel szeretek az árral szembe menni néha, fel teszek Neked pár kérdést:

• Olyan munkát végzel, amiből valamilyen formában lelki táplálékot tudsz kapni?
• Végig gondolod a nagyon tevékeny napodat a végén? Milyen érzések kavarognak benned?
• Levonod a hibáidnak a tanulságát és megtanulod belőle mit és hogyan kellett volna?
• Éreztél elégedettséget? És milyen érzések vannak még esetlegesen, amiket érzel?
• A tanult dolgok az életed mely területét építik?

Ez az amikor tényleg az indián bölcsesség alapesete áll fent, hogy megállsz és megvárod, hogy a lelked utolérjen és feldolgozza az információ fröccsöt, amit napközben kaptál. 

De mi a helyzet akkor ha úgy érzed magad mint én? Amikor kicsit a lelked már edzettebbnek és előrébb lévőnek gondolod? Most keresem a válaszokat. Nagyon sokan mondták már nekem, hogy "csiszolatlan gyémánt" vagyok... mondani könnyű, csiszolni már energia befektetéssel jár, magamat meg elég nehéz csiszolni... Remélem egyszer utolérem a lelkem és briliánsá válok.

Szösszenet egy könyvből IX.

"Most fogok cselekedni. 

Sosem létezett olyan térkép, bármilyen gyorsan dolgozták is ki a részleteit és a léptékét, ami akár egy talpalatnyi földhöz  juttatta volna gazdáját. Sosem volt olyan pergamenre rótt törvény, bármilyen igazságos légyen is, amely egyetlen bűntényt megelőzött volna. Sosem létezett olyan tekercs, még ez sem, amelyet a kezemben tartok, ami akár egy garast vagy egyetlen dicsérő szót is hozott volna a konyhára. Egyedül a cselekvés az a gyújtós, amely eleven erővé lobbantja a térképet, a pergament, ezt a tekercset, az álmaimat, terveimet és céljaimat. A cselekvés az étel és az ital, amely a sikeremet táplálni fogja."

Hét fő ellentét - Szerénység

Sorozat függő létemre ismét egy írás-sorozattal foglak megsorozni... :D 

Mostanában engem minden, de tényleg minden a legvisszataszítóbb dolgok is inspirálnak. Ezt a sorozatot a hét fő bűn inspirálta, de nem a bűnökről lesz szó, hanem az egyes negatív viselkedések ellentéteit veszem górcső alá. Úgy gondolom, hogy aki normális és átlagos ember, az követ el hibákat és van egy habitusa, ami az emberi gyarlósághoz és hibázáshoz tartozik. Nem vagyunk tökéletesek, de azért törekszünk mindannyian a jobbra.

Az első ilyen ellentét a szerénység. Ez a kevélység ellentétje, minden fő bűn eredete állítólag. 

Ki a szerény? Aki nem hivalkodik azzal amije van. Ismerünk szerintem olyan embereket, akik még a semmivel is tudnak dicsekedni. Nem tudom, hogy vagy vele, de sokszor engem ez halálra idegesít, mert nem értem mi értelme.

Aki szerény, nem biztos, hogy csöndes és a sarokba visszahúzódó. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy teret ad udvariasan a többieknek, de a saját területén nagyon is kreatív és inspiratív. 

A szerénységből ki tud nőni, minden olyan jó tulajdonság, amire egy boldog élethez szükségünk lehet. Úgy fogalmaznék, hogy "minden jó alapja" . Ebből ered a békesség, az öröm, az elégedettség és szerintem aki ezekkel bír az boldog és, aki boldog annak teljes az élete.

Ahogyan eddig tapasztaltam, mindig azok a leghangosabbak, akik túl akarják kiabálni a zajt és a káoszt, ami az életükben van. A látszatra hajtanak. A csöndben dolgozók; pedig szerényen hozzák az eredményeiket és olyan alázattal képesek beszélni a fantasztikus életükről, munkájukról vagy épp egy másik emberről teljes lelkesedéssel; hogy leesik az állad.

Szerintem érdemes kicsit elmerengeni ezen, mert sokszor a legszerényebb emberek tudnak meglepni akár a közvetlen környezetünkben.

Most szándékosan nem megyek bele mélyebben ebbe a témában, mert mint a hét fő bűn, ugyan úgy a hét fő ellentét és összefügg egymással és nem nagyon lehet őket elválasztani egymástól. A szerénységgel például elég szorosan kötődik a mértékletesség. A következő részben erről fogok kicsit írni. :)

Bizalom

Ez egy elég izgalmas téma, ... számomra. Tudod miért? Mert nem tudhatjuk soha kiben fogunk megbízni és ki fog bennünk megbízni. És azt sem ki fog visszaélni vele, erről most nem lesz szó.
Azon gondolkodtál már, hogy miért nem hallgatunk egyes esetekben a közvetlen környezetünkre? Vagy olykor miért éppen rájuk hallgatunk? Ez utóbbira egyértelmű a válasz: mert bízunk bennük. És mi van az első kérdéssel?

Az első kérdésre mindig az a válasz, hogy tudod mit csinálsz, mert láttál valamit, amit teljes mértékben elhiszel.
És meg is érkeztünk a hithez! Ha hiszel valamiben vagy valakiben akkor abban a bizalom is ott van. Bizalom a másik iránt és hit abban, hogy nem ver át, mert bízol benne és hiszel neki. És nem véletlen, hogy találkoztatok! És az a legérdekesebb ebben, hogy hiába idegenek vagytok mégis megbíztok egymásban. Lehet, hogy ő akár még jobban bízik benned, mint te magadban és fordítva. Ez nagyon lelkesítő tud lenni és feltölt energiával is.
Megosztok egy titkot most és itt Veled! Munkahelyet szeretnék váltani, nem hiába 9-es évem van a lezárások éve és a karma bizony rákényszerít... Így nincs más választásom, azaz, hogy van. El kell döntenem mit akarok (szándékosan nem írtam szeretnékkel). Eddig mindig tudtam, de az életben sorozatosan történnek velünk változások és most azért nem megy könnyen, mert többet akarok, mint, ami van és ez egy baromira nehéz súly, de megértettem mostanra, hogy az elmúlt három évben miért kellett képeznem magam és fejlesztenem a látásmódom, a személyiségem. Egy pörgős és állhatatos személyiségem van, amihez egy viszonylagos érzékenység is társul. Igen ez abban nyilvánul meg, hogy elsírom magam a filmeken :) , örömömben, bánatomban és tehetetlenségemben is (ez utóbbit nem szeretnéd látni soha) :) . DE! Ez az emberekkel való bánásmódomra is igaz. Nagyon jó kis érzékelő antennáim vannak és egy ösztönösség, abban kihez és hogyan viszonyuljak. Ezt akár nevezhetjük gyors alkalmazkodó képességnek is.
Ez a munkahely keresési dolog, abszolút fejleszt rajtam. Tudod mit? A magamba vetett bizalmamat és hitemet, közben pedig a szenzoraim még kifinomultabbak lesznek. 
Ezek után azt tudom neked tanácsolni, hogy amikor elbizonytalanodsz, akkor csak gondold végig a folyamatot, amin végig mész, és látni fogod, hogy minden, de tényleg minden érted és neked történik!

Szösszenet egy könyvből VIII.

"A mai napon megszázszorozom az értékemet.

A növekedéshez és sokszorozódáshoz elengedhetetlen, hogy a búzaszemet a föld sötétjébe vessék, s számomra a kudarcaim, a kétségbeeséseim, a tudatlanságom és a tehetetlenségem jelentik a sötétséget, amelybe vettettem, hogy megérlelődjem. Mármost ahogyan a búzaszem is csak akkor csírázik ki, ha az eső, a Nap és a langyos szelek táplálják, nekem is táplálnom kell a testemet és az elmémet, hogy megvalósíthassam álmaimat. A búzának azonban a teljes kifejlődéshez a természet szeszélyeire kell várnia. Nekem nem kell várnom, hiszen módomban áll megválasztanom a saját sorsomat."

Az ígéret szép szó!

És általában ha megtartják úgy jó, de mostanában sajnos ennek a mondatnak is kezd elveszni a jelentősége. Ma már nem divat.

Tudod sokat olvasok és éppen, ami soron van abban az adott szónak hatalmas súlya van. A mai világban sajnos azt látom és tapasztalom is, hogy ígérgetni sokan szeretnek mindenfélét, olyat is amit nem áll hatalmukban teljesíteni. Vajon azért, mert jó színben akarnak feltűnni, megfelelési kényszerből vagy valójában csak vakításról van szó?! Nem tudom és igazából nem is vagyok kíváncsi a válaszra, mert hidegen hagy. És tudod érdekes módon mindig a hozzád legközelebbnek gondolt ember(ek) játszák el veled. Ne kérdezd miért, mert én sem tudom. 
Nekik megnyugszik a lelkiismeretük, hogy : "de hát én megígértem neki, ezt meg azt, stb...." Félig meg is csinálta a feladatot, de az rajtad még nem segít. És ilyenkor döbbensz rá, hogy csak is magadra számíthatsz és a  fentről jövő Gondviselében. Szeretnék egyszer tényleg olyan (álom)világban élni, ahol az emberek tényleg segítik egymást és nem csak üres ígéretekkel pakolják tele egymás szellemi postaládáját. Ez olyan, mint egy virtuális fiók, amibe tartogatod egy ideig az olyan üzeneteket, amiket majd egyszer megnyitsz, de valójában sosem fogod és a végén kidobod, mert csak a helyet fogalja.

Most elég negatív dologról írtam, de azt gondolom, hogy ezeket meg kell tanulnunk helyén kezelni, különben elsüllyedünk abban a sok spamben, amik jönnek. Most ezt tanulom én is. Kezelni az üres és semmit mondó ígéreteket! Hmmm...már jobb is!

Szösszenet egy könyvből VII.

"Nevetni fogok a világra.

És mindenek előtt nevetni fogok saját magamon, hiszen az ember akkor a legnevetségesebb, amikor túlságosan komolyan veszi önmagát. Soha nem fogok beleesni az elme e csapdájába. Mert jóllehet a természet legnagyobb csodája vagyok, de vajon több vagyok-e puszta porszemnél, melyet ide-oda fúj az idők szele? Valóban van fogalmam róla, honnan jöttem, és merrefelé tartok? Mai aggodalmaim vajon nem tűnnek majd botorságnak tíz esztendő távlatából? Miért kellene hagynom, hogy a mai nap apró-cseprő eseményei megzavarjanak? Ugyan mi történhet napnyugta előtt, ami az évszázadok folyamában nem tűnik majd jelentéktelennek? "

Zárd ki!

Most egy titkot osztok meg veled. Van ez a "Szösszenet egy könyvből" mini-sorozatom. Az e heti arról szól, hogy hogyan legyünk úrrá az érzelmeinken. Ezt pont a héten tanulom én is. Most jöjjön a titok: amikor megkapom az e-mail-t, hogy közzé tétetett én is elolvasom és képzeld általában ott szoktam tartani hétről-hétre lélekben, amiről épp szó van. Mivel általában akkor írom ezeket, mikor több időm van és kedvem is hozzá, mindig többet gépelek be és időzítve teszem föl, hogy hétről hétre mindig kapj egy kis üdítő lelki fröccsöt, és itt a folyamatosságon van a hangsúly!
Szóval a címben is arra utalok, hogyan zárd ki a külső körülményeket amelyek esetleg zavarnak, bosszantanak. Igazából ez csak egy döntés! Amíg nem automatikus, addig ezt mantrázd: " Nem hagyom, hogy bármi letaglózzon/ elrontsa a kedvem / eltérítsen a célomtól!" vagy " Nem engedhetem meg magamnak, hogy a külső körülmények olyan befolyást gyakoroljanak rám, ami eltereli a célomról a figyelmemet!"

És itt a zavaró külső környezetről van szó! Nem mondom, hogy ne nézz tévét, filmet vagy ne hallgass rádiót, bár a tv és rádió szerintem főleg agymosás,pláne a hírek, de van hatalmad, hogy megválogasd mi jöjjön ki belőle. És természetesen ilyen az újság is. (Egyébként én azokat sem nagyon szeretem, legyen az hírlap vagy pletyka lap, csak ámítás és csalás.) Főleg könyvet olvasok, regényeket és önfejlesztő könyveket, mindig van megkezdve mindkettőből és mindennap olvasok mindből.
Visszatérve tehát az eredeti témához. Annyit kell tenned, hogy reggel eldöntöd, ma szép napod lesz, és nem hagyod magad! Nem hagyod, hogy bármi vagy bárki elszomorítson/ felidegesítsen. És különben is ha úgy érzed neked van igazad akkor miért dühítene fel akármi/akárki? 

Ha van egy célod akkor pedig kötelezően ajánlott elsajátítani ezt a gondolatot és cselekvési szintre vinni.
Személy szerint én azt tapasztalom, hogy ha reggel megfogadom, a fentebb leírtakat, akkor tényleg kivétel nélkül jó napom van és fókuszáltan csak a célon tartom a szemem, miközben az akadályok eltörpülnek és ami esetlegesen felmerült volna akadálynak, azzal kapcsolatosan a körülmények a lehető legkedvezőbben alakulnak. Tudod miért? Mert ahol a fókusz, ott az energia és a teremtés!
Ne engedd, hogy a külső körülmények áldozatává válj! Zárd ki őket!

Szösszenet egy könyvből VI.

"Ma úrrá leszek az érzelmeimen.

S hogy miként lehetek úrrá felettük úgy, hogy minden napom boldog és termékeny legyen? Megtanulom az alábbi örök bölcsességet: A gyenge ember hagyja, hogy a gondolatai irányítsák a cselekedeteit; az erős ember viszont úgy alakítja a cselekedeteit, hogy azok irányítsák a gondolatait. Minden áldott nap a következő haditervet fogom követni ébredéskor, mielőtt még lecsapnának rám a szomorúság, az önsajnálat és a kudarc erői:

Ha levertnek érzem magam, énekelek.
Ha szomorúnak érzem magam, nevetek.
Ha rosszul érzem magam, megkettőzöm erőfeszítéseimet.
Ha félelem fog el, előretörök.
Ha kisebbrendűnek érzem magam, új ruhát öltök.
Ha bizonytalannak érzem magam, felemelem a hangom.
Ha szegénynek érzem magam, az eljövendő gazdagságra gondolok.
Ha alkalmatlannak érzem magam, felidézem a múltbéli sikereimet.
Ha jelentéktelennek érzem magam, felidézem a céljaimat.

Ma úrrá leszek az érzelmeimen."