Csodák

Szögezzük le, itt az elején. Csodák csak azokkal történnek akik hisznek benne! Szerintem ez elég egyértelmű... A csoda alapja is a hit. Ha nem hiszel benne, akkor ne várd a csodát, hogy megtörténjen. Nem fog a sült galamb a szádba repülni csak úgy.
Egyébként meg használhatnék kliséket is, hogy vannak hétköznapi csodák, amelyek körülvesznek  csak észre kell venned... stb. Nem akarok ilyeneket írni, mert szerintem ez már unalmas...pedig egyébként igaz.
Aki tud a kicsinek is örülni, azzal a nagy is meg fog történni, ha akarja. Nem szeretnék sorolni csodálatos dolgokat, mert ez is relatív, mint sok más, hogy kit mi tölt el jó érzéssel. Az sem mindegy mikor. Fontos az időzítés itt is. A hangulatunk változásaitól is függ, hogy milyen passzban találnak meg minket a csodák.
Nem is szeretném tovább ragozni ezt a témát. Csak képzeld el mi az aminek örülnél, és higgy benne és meglátod ha picit teszel is érte, meg fog történni!

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Hová tartasz?

Te tudod, merre mész? Tudod hová tartsz? Mi a célod? Ha felszállsz a buszra tudod hol kell leszállni? Tudod mi a legjobb neked?
Sorolhatnám a kérdéseket még... de nincs értelme.  Nagyon sok emberrel találkozom és azt látom, hogy nem tudják mit akarnak. Célt vesztettek ebben a mai világban. Elfelejtenek álmodni, célokat kitűzni és azokhoz tervek kovácsolni, majd végrehajtani kitartással és becsülettel. Csak ábrándoznak. Az ábrándozás nem álmodás. Az ábrándozás csak kacérkodás az álmodással, de nem igazi cél.
Az utunknak kell, hogy legyen célja. Ha beülsz az autóba nem indulsz csak úgy el...valahová mész! Tudod az úti célt!
Az életben is tudnod kell! A kérdés csak az, hogy milyen sebességet választasz: maradsz a mókuskerékben vagy átmész a gyorsítósávba?!
Ha eddig csak ténferegtél az úton és azt láttad mindenki leelőz itt az ideje, hogy rászánj egy napot arra, hogy egy olyan célt válassz, ami nem hagy nyugodni egy percet sem! Aztán készíts egy tervet az álmod megvalósítása érdekében! Félsz? Képzeld mindannyian félünk! Nem attól, hogy nem tudjuk megvalósítani az álmunkat. Egyszerűen csak attól, hogy nem tudjuk sokszor pontosan a tervet kivitelezni, és talán a ránk váró nehézségektől, vagy ha ismered magad talán a kitartásod nem eléggé jó, de ezekre fel lehet készülni, lehet rá edzeni, tudsz erősíteni, tudod a kitartásod is növelni.
Az utolsó kérdésem már csak ennyi: Mekkorát mersz álmodni?

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Kapcsolat

Kapcsolat... Érdekes szó, érdekes többlet jelentéssel. Két ember között meglévő vagy nem lévő kapcsolat. Létrejön, mert tanulniuk kell egymástól és egymásról, de legfőképp magukról. Felbomlik, mert már tovább kell lépni egy másik szintre.
Vannak kapcsolatok, amik örökké tartanak. Miért? Mert az égben köttetnek. Van ilyen? - kérdezheted. Azt gondolom van. Vannak lelki társak, lélekcsaládok, akik egymástól tudnak folyamatosan tanulni, mert képesek egymásnak adni és egymástól kapni. Tudnak együtt haladni, mert együtt kell haladniuk, fejlődniük és tudnak is egymásnak bátorítást, erőt és szeretet adni. Ez nemtől független. A lelki társad lehet a párod, de lehet egy barát is.
A mai világban azt látom, hogy sokan sosem találnak maguknak olyan életre szóló társat, akivel egy felé tartanak, egy az út irány. Sokan még maguk sem tudják hová mennek...
Hiszem, hogy igaz a "zsák a foltját" elmélet. Szerencsés vagyok, mert van egy társam, aki mindig ott lesz mellettem. Sőt, ha pontos akarok lenni akkor ketten vannak. A párom és a barátnőm. Mindketten olyan emberek, akiktől sok mindent tanulhatok (remélem ők is tőlem) és igazi kincsek az életemben. Vannak még mások is akiktől tanulhatok, ők a Mestereim. Ők is kincsek és példaértékűek.
Mindannyiukért végtelenül hálás vagyok és csakis köszönettel tartozom annak a felsőbb hatalomnak, aki az utamba küldte őket.
Mindannyiuk egy csoda az életemben, ezen a kalandos úton, ami adatott.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

A Mester Játék

A Mesterekről már írtam, de a játékukról még nem. Nehéz játék, de bárki képes rá, hogy megtanulja. Bármit meg lehet tanulni, ha a saját tempódban haladsz. Mindannyian különbözőek vagyunk és nem szabad összehasonlítani magunkat másokkal. Ez a legnagyobb hiba, amit sokan elkövetnek és ezért nem kitartóak ha az álmaikról van szó.
A Mester Játékról olvastam egy idézetet, amit Robert S. DeRopp írt:

"Mindenekelőtt olyan játékot keress, amit érdemes játszani. Ilyen tanácsot ad a bölcs a mai embernek. Ha megtaláltad a játékot, játszd teljes intenzitással - játszd úgy, mintha az életed és az egészséged függne tőle. (Persze, függenek is.) ...
De bár biztonságos a Mester Játékot játszani, ez még nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy azt népszerűvé is tegye. Megmaradt az egyik legigényesebb és legnehezebb játéknak, és csak kevesen játsszák a mi társadalmunkban. A mai emberek, saját szerkentyűi által hipnotizálva, kevés kapcsolata van a belső világával, azzal az óriási és komplex területtel, amelyről nagyon keveset tudnak az emberek. A játék célja hirtelen ráébredni, hogy az erők teljes kifejlődése az emberben lappang. A játékot csak olyan emberek tudják játszani, akiket saját maguk megfigyelése és mások egy bizonyos konklúzióra vezettek, nevezetesen, hogy az ember általános állapota, a tudatosság, az úgynevezett éber állapot, az nem a legmagasabb foka a tudatosságnak, amire képes.
Valójában ez az állapot olyan messze van az igazi felébredéstől, hogy megfelelőbb lenne a holdkórosság egy formájának nevezni - az "éber alvás" állapotának.
Ha egyszer egy ember erre a konklúzióra jutott, többé nem lesz képes gondtalanul aludni. Egy új étvágy ébred benne, éhség a valódi felébredésre, a teljes tudatosságra. Rájön, hogy csupán egy kis töredékét látja, hallja és tudja annak, amit láthatna, hallhatna és tudhatna; hogy belső lakása legszegényebb, legócskább szobájában él, és hogy beléphetne már terekbe is, amelyek szépek, tele vannak kincsekkel, és amelyeknek az ablakai az örökkévalóságra és végtelenre néznek.
A magányos játékos manapság olyan kultúrában él, amely többé-kevésbé ellentétes azokkal a célokkal, amelyeket kitűzött magának; amely nem ismeri fel a Mester Játék létezését, és úgy tekint ennek a játéknak a játékosaira, mint akik kissé furcsák vagy őrültek. A játékos így nagy ellenállásba ütközik a kultúra részéről, amelyben él, és olyan erők ellen kell küzdenie, amelyek arra törekednek, hogy leállítsák a játékát, mielőtt még elkezdte volna. A játékos csak abban az esetben talál bátorítást és támogatást, ha talál egy tanárt, és részévé válik annak a tanulói csoportnak, amelyet a tanár maga köré gyűjtött. Ellenkező esetben egyszerűen elfelejti a céljait vagy eltűnik egy mellékúton, és elveszíti önmagát.
Itt elegendő azt mondani, hogy a Mester Játékot SOHA nem lehet könnyen játszhatóvá tenni." 

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Pozitív gondolkodás

Egyik nap nagyon érdekes cikket olvastam. A pozitív gondolkodásról szólt. Arról, hogy nem az a pozitív, optimista ember, akinek mindig jó a kedve, mindig "happy". Lehet jó kedvünk sokszor, de azért ha valakinek mindig az van, szerintem az nem normális. Nekem is vannak olyan napok, amikor eléggé lehangolt vagyok, vagy egyszerűen bal lábbal kelek fel és a hátam közepére sem kívánok semmit és senkit.
Akkor gondolkodunk pozitívan, ha olyan dolgokra gondolunk, amelyek jó érzéssel töltenek el. Azok a dolgok, amihez negatív érzéseket kapcsolunk tudat alatt, negatívan fog hatni ránk és azt is fogjuk tudattalanul sugározni a környezetünk felé. Például ha a pénzhez való viszonyunk negatív akkor hiába mondogatjuk magunknak, hogy "szeretem a pénzt", az nem fog akadálytalanul áramlani felénk. A "pénz" szót kicserélhetjük bőségre, arról azért jó dolgok jutnak eszünkbe.
Nagyon fontos még itt megemlítenem, hogy a optimista lét egyik alappillére, hogyha bánt valami, vagy csak rossz kedvünk van, éljük meg. Ha felidegesít valami vagy valaki - nyilván vannak akik türelmesebbek és kevésbé azok - akkor a feszültséget le kell vezetnünk. Ez lehet testmozgás, vagy vágjuk földhöz, ami épp a kezünkben van, vegyünk egy box zsákot, ordítsuk ki magunkat egy elszigeteltebb helyen, de semmiképp se azon a személyen vagy másokon vezessük ezt le, mert az további feszültséget generál. Az tény, hogy napközben ezt elég nehezen lehet kivitelezni a munkahelyen... legalábbis nálunk. Nekem az írás az ilyen feszkó levezető, de lehet neked mondjuk a rajzolás vagy festészet, vagy egyéb művészet. Természetesen nem csak a feszültségemet vezetem itt le. Próbálok vidám dolgokat is írni... :)

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Parázsból lángot

Ma egy idézettel készültem nektek. Szerintem nagyon tanulságos és elgondolkodtató és lelkesítő.Sajnos az a tapasztalatom, hogy a mai világban nem nagyon bátorítanak arra, hogy önmagunk legyünk és tényleg szívből éljünk. Harcoljunk az álmainkért és legyünk olyan bátrak, hogy merjünk lépni, pedig nagyon is kalandos és izgalmas az út, ami odavezet.

"Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék! Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni. Nincs tragikusabb, mint az olyan ember élete, aki megálmodott valamit, akiben ott él a becsvágy, de aki állandóan csak vágyakozik, reménykedik, és sosem ad lehetőséget az álmának, hogy megvalósuljon. Egy pislogó álmot dajkál, de nem tesz semmit, hogy a parázs lángra lobbanjon. ...

Az ilyen ember számára, ha minden érvet mérlegelt, minden költséget számbavett, már csak egyetlen dolog marad: cselekednie kell. Meg kell vele próbálkoznia. Honnan tudhatja meg különben, képes-e megfesteni azt a képet, elvezetni azt a vállalkozást, eladni azt a porszívót, megszerezni azt a tudományos fokozatot, betölteni azt a tisztséget, megtartani azt a beszédet, megnyerni azt a versenyt, feleségül venni azt a lányt, megírni azt a könyvet, megsütni azt a tortát, felépíteni azt a házat - ha nem próbálkozik meg vele."

/Richard M. DeVos, Charles Paul Conn - Higgy!-Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek/

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Hidak

Valamelyik nap eszembe jutottak a hidak... Szerintem csodálatos építmények. Ha belegondolok összekötnek. Összekötnek túlpartokat, embereket.Lerövidítik az utat, időt és energiát takarítanak meg nekünk.
Közöttünk, emberek között is vannak hidak. Ezek láthatatlanok, de érezzük, hogy vannak. Vannak olyan erős, szép, új, modern hidak és vannak olyan rozogák és régiek, amiket a kalandfilmekben mutogatnak az őserdő mélyén. Mindkettőnek fontos szerepe van. Az új híd, mindig tele van lehetőségekkel,sosem tudod hová fogsz kilyukadni amikor először rálépsz.Lehet olyan embert fogsz a túloldalon találni aki az egész életedben veled lesz, elkísér.A régi hidaidat jól ismered, hiszen a túloldalon lévő személy már rég veled van, még ha már régen is láttátok volna egymást.
Azt gondolom, hogy a találkozásoknak oka van. Nem véletlen, hogy éltél valahol, és hogy ott kikkel jártál suliba, hová sodort az élet. Azok az emberek akik az életedben "felbukkannak" valamit tanítanak vagy neked kell tanítani nekik, közben pedig, hogy hogyan érzed magad csak rajtad múlik. Lehet átmenve a hídon "pofon" vár, mert türelmet kell tanulnod, a tűréshatárodat kell kiszélesíteni, de lehet olyan helyre kerülsz,ahol nagyon jól érzed magad, mert szinte "simogat" a bársonyos tavaszi szellő. Szerintem az utóbbiakból lesznek az igazi, életre szóló barátok. Persze van az úgy, hogy semleges helyre kerülsz, abból bármi lehet. Talán ott van az, hogy mindketten adtok és kaptok is értékes tanulnivalót.

A fontos az, hogy bárkivel is kapcsolatba kerülsz egy időre és miután elválnak útjaitok semmiképpen sem szabad a hidat felégetni. Sosem tudhatod mikor tud pont az a személy segíteni.
A hidak nagyon értékesek,vigyázni kell rájuk akkor is ha nem használjuk őket. Ha leromboljuk, már nagyon nehéz újra építeni, újjá építeni őket. A legjobb ápolni őket, a mai világban pedig már gyerekjáték "átkiabálni" a másik oldalra is akár...
Nincs két egyforma híd, hiszen mindenki máshogyan képzeli el, tervezi meg a sajátjait.Ott lesz mindegyikben a lenyomatunk, a lelkünk lenyomata.

Szolgálati közlemény: 
A főcím alatti sávban a közösség címszóra kattintva már tudtok facebookon is követni, illetve a bejegyzésektől jobbra legfelül fel tudtok iratkozni hírlevélre, fogjátok tudni mikor írok... :)