Egyik nap nagyon érdekes cikket olvastam. A pozitív gondolkodásról szólt. Arról, hogy nem az a pozitív, optimista ember, akinek mindig jó a kedve, mindig "happy". Lehet jó kedvünk sokszor, de azért ha valakinek mindig az van, szerintem az nem normális. Nekem is vannak olyan napok, amikor eléggé lehangolt vagyok, vagy egyszerűen bal lábbal kelek fel és a hátam közepére sem kívánok semmit és senkit.
Akkor gondolkodunk pozitívan, ha olyan dolgokra gondolunk, amelyek jó érzéssel töltenek el. Azok a dolgok, amihez negatív érzéseket kapcsolunk tudat alatt, negatívan fog hatni ránk és azt is fogjuk tudattalanul sugározni a környezetünk felé. Például ha a pénzhez való viszonyunk negatív akkor hiába mondogatjuk magunknak, hogy "szeretem a pénzt", az nem fog akadálytalanul áramlani felénk. A "pénz" szót kicserélhetjük bőségre, arról azért jó dolgok jutnak eszünkbe.
Nagyon fontos még itt megemlítenem, hogy a optimista lét egyik alappillére, hogyha bánt valami, vagy csak rossz kedvünk van, éljük meg. Ha felidegesít valami vagy valaki - nyilván vannak akik türelmesebbek és kevésbé azok - akkor a feszültséget le kell vezetnünk. Ez lehet testmozgás, vagy vágjuk földhöz, ami épp a kezünkben van, vegyünk egy box zsákot, ordítsuk ki magunkat egy elszigeteltebb helyen, de semmiképp se azon a személyen vagy másokon vezessük ezt le, mert az további feszültséget generál. Az tény, hogy napközben ezt elég nehezen lehet kivitelezni a munkahelyen... legalábbis nálunk. Nekem az írás az ilyen feszkó levezető, de lehet neked mondjuk a rajzolás vagy festészet, vagy egyéb művészet. Természetesen nem csak a feszültségemet vezetem itt le. Próbálok vidám dolgokat is írni... :)
Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése