Honnan kapunk biztatást?Honnan tudjuk,hogy jól csináljuk e amit teszünk? Van olyan hely a mai világban,ahol szeretnek és teljes mértékben elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk? Felmerjük vállalni teljes mértékben magunkat vagy valamennyire, azért álarcot kell hordanunk?
Nagyon fontosnak tartom a belső beszédet.Nekem ez ad kitartást.Ez lehet ima is,amit az Istennek rebegünk el, de közben magunknak is. Ha kérünk vagy kérdezünk Tőle akkor egyszer csak beugrik valami a fejünkbe, lehet pont a megoldás. Tudnunk kell, hogy az is felülről jött. Az ima is egy fajta belső beszéd az önmagunkban lakó Istenhez.Félre ne értsetek, nem azt akarom mondani, hogy mindannyian istenek vagyunk.Nem! Azt akarom mondani,hogy mindegyikőnkben ott lakik Isten.A saját képére teremtett minket és egy kis részt elrejtett bennünk magáról/magából. Egy képességet arra, hogy kapcsolatba léphessünk vele bárhol, bármikor.
Amikor mondjuk magunknak a biztató szavakat, -mert kell magunkat is tréningelni kicsit- akkor igazából Őt kérjük. Beszélni kell magunkhoz, akár magunkban, akár hangosan, mert szükségünk van a bátorításra és a biztató szavakra. Gyakorolnunk kell a belső beszédet. Eleinte nehéz,aztán belejövünk, mint kiskutya az ugatásba.
Úgy szoktam ráhangolódni a belső beszédre amikor picit több időm van, hogy felteszek egy jó zenét, ami inspirál és csupa jó dolgokra gondolok.Létrehozok magamban egy jól eső érzést. Ez feltölt és bizalommal tölt el. Elkezdek bízni magamban, a világban, az emberekben és Istenben.
Tükörbe nézve állni a saját tekinteted, (nekem a legnehezebb volt ezt megtanulni)...nehezen megy eleinte,mert magadnak nem hazudhatsz,mit rontottál el,de megpróbálhatod kijavítani. Sőt!Beszélhetsz is a tükörképednek, én is szoktam és érdemes is biztatnod magad.
Gyakorolj!Beszélj magadhoz és a benned élő valódi énedhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése