Tudjátok nagyon sokat olvasok... egyszerre legalább két könyvet, de van, hogy többet, most például hármat. Az egyik mindig regény, a többi valami önfejlesztő, vagy gondolkodtatásra serkentő. Igazából ezt a szüleimtől örököltem: az olvasás szeretetét és a tudás szomjat, sajnos a cselekvést azt magamnak kellett megtanulnom. Sakkban tartani a negatív halogató énemet, hogy ne legyen lusta dög...
Amit mondani szeretnék az az, hogy volt két nagyon érdekes mondat az egyik könyvben. Az egyik, amit mindenkitől hallok: "Nem engedhetem meg magamnak." A másik, amit viszont senkitől nem hallottam még: " Hogyan engedhetném meg magamnak?"
Az elsővel úgymond "lezárod" az agyad. Nem fogsz gondolkodni... Sajnos a médiának is ez a célja, hogy agyatlan tömeget gyártson, birkákat, akiket lehet vezetni, befolyásolni,manipulálni.Tisztelet a kivételnek.
A második mondat már önmagában kérdés, amit ha felteszel magadnak akkor több lehetőség is az eszedbe juthat, ha kicsit jobban elmélázol rajta. Amikor erre a kérdésre gondolok akkor egy érintő képernyő jut az eszembe, amin van egy kör alakú "gomb", amire rátéve az ujjam, szép sorban virágszirom módjára felugranak a választási lehetőségek.
Érdekes ez a két mondat, mert szinte ugyan azokból a szavakból tevődik össze mégis más. Itt a hogyan-on van a hangsúly. Hogyan kérdezz, hogyan válaszolj magadtól és magadnak, illetve másoktól és másoknak.
Ha valaki még mindig az első mondatot választja továbbra is, akkor ő nem ebben a világban él, szerintem.Nem halad a korral, saját magát skatulyázza be!Manapság, már annyi lehetőség van bármiről is beszéljünk.Csak a saját fantáziánk és kreativitásunk szabhat határt.
Te melyiket fogod ezután feltenni magadnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése