Amióta elindultam az álmom megvalósításának útján,így visszanézve inkább mókás már,mint bosszantó "problémák" kerültek az utamba. Ha te is ezt az utat választod, akkor jobb erre felkészülni, mert ha beszélsz más embereknek a céljaidról, lesznek akik kinevetnek.Ilyenkor én már csak megrántom a vállam és megyek tovább. Persze eleinte rossz, hogy nem mindenki olyan lelkes mint te vagy én, de nekünk kell annak lenni,nem másnak.
Mindig lesznek szkeptikusak...Nekik más céljaik vannak. Folyamatosan keresem azokat az embereket, akik tudnak nekem segíteni, illetve én tudok nekik segíteni.Ez csak így meg ha adok akkor kapok is.
Mikor elhatároztam magamban, hogy akkor most elindulok, azután jönnek a "nagyobb" akadályok, a kétkedők, a szkeptikusok, a hitetlenek...és megpróbálnak meggyőzni a saját hülyeségeikkel... és csak sorolják az ellenérveket... Már tanultam annyi türelmet, hogy végig hallgatom őket szó nélkül, ha meg felhúzom magam egyszerűen ott hagyom őket... (ez utóbbi azoknál szokott előjönni, akik közel állnak hozzám, mert nem értem miért akar valaki lehúzni, ha elvileg jót akar nekem???)
Mindig az tudja a legjobb tanácsot adni akinek fogalma sincs a tervedről! Ilyenkor mindig ez a mondat jut az eszembe: Ki nevet a végén?
Nem is tudják ezek a személyek, hogy mennyi energiát adnak nekem azzal, hogy nem hisznek nekem...engem az ilyen értetlen emberek csak jobban felbosszantanak és feltüzelnek azért, hogy tovább menjek az utamon és keresgéljek tovább olyanokat, akik velem akarnak jönni, mert előre meg van írva, hogy egy az utunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése