Az egész dolgot úgy képzelem el, mint egy szerteágazó hálózatot, mondjuk mint egy fa ágait. Megszületünk, kapunk alapokat, gyökereket, aztán a nagybetűs életbe kikerülve döntéseket kell meghoznunk. Amikor döntünk akkor minimum két dolog közül választhatunk... Most abba nem mennék bele, hogy mi lenne ha a másik mellett döntünk, mert az már egy másik világ legendája. Az egy másik ágrendszerre vezet ha úgy tetszik.
Vannak időszakok, amikor csak sodrósunk az árral, nem tudatosan teszünk dolgokat. Szerintem ilyenkor meg van írva a sorsunk. Ám mikor tudatosan a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat akkor nem hiszem, hogy a leírás alapján járnánk el, mintha egy receptet követnénk. Szerintem jó ha az embernek vannak céljai és afelé próbálja irányítani a sorsát, mert ha árral szemben is kell úsznia egy ideig akkor is megéri azt az energia befektetést.
Mindig tanulunk ha tetszik, ha nem. Az élet már csak ilyen és nem habos torta. Küzdeni kell, mert aki csak hagyja, hogy ide-oda dobálja az élet előbb vagy utóbb partra vetődik. Onnan már sokkal nehezebb visszaevickélni a fősodorba.
Amikor úgymond felvesszük a fonalat, magunkhoz ragadjuk a lehetőséget, hogy irányítsunk. Ilyenkor jobbá válik minden körülöttünk. A kapcsolataink, a munkahelyünk, a hely ahol élünk, stb....
Olykor nehéz ám irányítani, kell néha a pihenő persze, kell hogy felfeküdjünk egy-egy hullámra és hagyni kell, hogy vigyen. Az a tapasztalatom, hogy ha alapjában véve erősen fogjuk a fonalunkat, és alkalom adtán lazítunk a szorításon, akkor lehet a legjobbat tesszük, mert jó helyre sodródunk.Jókor, jó időben leszünk, ott ahol kell lennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése