Nekem van egy elhatározásom és mindennap "csak" azt érzem, hogy valami nagy fizikai akadálynak kell történnie, hogy ne valósítsam meg. Ha törik, ha szakad meg fogom csinálni. Húúú! És tudjátok milyen jó érzés? Régen voltam már ennyire céltudatos és akaratos, mint most! Sajnos az iskolapadból kikerülve azon kellett gondolkoznom, hogy mit tegyek... valahogy kiirtódott belőlem a tenni akarás vágya. Szürke céljaim voltak, nem eget rengetőek.
Egyszerűen olyan gondolataim támadnak és olyan emberek jutnak az eszembe, akikhez még most értem meg valószínűleg. Érdekes téma ez...Minden személy akivel valaha kapcsolatba kerültél célja van. Lehet nem akkor és ott ahol most vagytok, lehet félév múlva, de lehet eltelik 10 év is. Lehet te nem vagy kész, lehet ő nincs még kész, arra amiért találkoztatok valójában. Ha így gondolok a kapcsolataimra mindjárt más szögből látom őket. És csak hálás tudok lenni, mert mindegyiktől kaptam, kapok valamit. Van, ami példával jár előttem. Van, ami azt súgja nincs lehetetlen. Van, ami türelemre és csendben maradásra tanít. Van, ami megmutatja az önzetlen, tiszta baráti szeretetet. Van, ami pedig dühít, de azt jó ha tudjuk, hogy a düh és a szenvedély közötti határ mezsgye nagyon szűk. A jó hír az, hogy mind okít, amivel többek leszünk.
Téged mi az, ami magával ragad úgy igazán? Lehet az egy terv a jövődre nézve is, de egyet ne felejts el: Ha látják az emberek a szemedben a tüzet, a tenni akarást, akkor segíteni fognak!
Kérdezheted, hogy félek-e a kudarctól. Nem, mert már megtanultam annyira bízni és hinni magamban, hogy tudjam jó úton haladok és ami hajt ezen az úton az csak is a javamat fogja belőlem kihozni, az esszenciális énemet. Természetesen nem leszek soha tökéletes, de nem is ez a célom. Hitet és biztatást adni másoknak. Perspektívát mutatni egy jobb minőségibb életre. Reményt adni, hogy van kiút a legrosszabb helyzetekből is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése