Fáj, amikor a szemedbe mondják az igazságot? Fáj, mikor egy régi sebet kapargatnak,aminek már be kellett volna gyógyulnia? Fáj, mikor rájössz mit kellett volna tenned? Fáj a sok elmulasztott nap, pillanat, ami tétlenül telt? Hogy gazdálkodtál az ídőddel? És a tálentumaiddat megsokszoroztad? Mertél kockáztatni vagy inkább visszahúzódva a kényelmes zónádon belül maradtál? Sóbálvány módjára álltál tétlenül, mikor segíthettél volna?
Folytathatnám a kérdések sorát, de mit sem ér, ha nem nézünk a lelkünk mélyére. Mindenkinek van egy érzékeny pontja, egy sebe, ami néha fáj. Az addig fog fájni míg nem mer változtatni. Addig fogja az élet kapargatni és nem hagyni behegedni, amíg nem tesz ellene. Nem jobb egy betegségnél is a kór okát feltárni és a probléma okozóját megszüntetni?!
Mindig olyan és akkora nehézségeket kapunk az élettől amivel meg tudunk birkózni. Ha megpróbálunk tudomást sem venni róla, az akkor is ott lesz ha tetszik, ha nem. Mindig visszatér és fel fogja hívni magára a figyelmét. Érdemes hát megoldásokban gondolkozni és a gyógyíron.
Sokan élnek sebekkel és hegekkel, ami csak növeli a lelkük értékét. Az idő is tud gyógyítani,csak nem olyan gyorsan és szépen. A válaszok és a megoldások bennünk rejlenek csak higgyünk bennük és magunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése