Rohanás

Rohan a busz, rohan az autó, rohan a villamos, rohan a metró...te is rohansz! Rohanva jön a reggel, alig látva kecmeregsz ki az ágyból, már nincs idő lustálkodni, normálisan felébredni...Főzöd a kávét, talán valami életet lehel beléd, addig míg be nem érsz a munkába, ahova a rohanó járművek visznek és a rohanó város vezet.
Tele stresszel! Te is stresszelsz! Mindenki szorong, ideges. Nézem az embereket munkába menet... Dolgozunk ezerrel a túlélésért, aztán meghalunk... Ez lenne az élet? És ha én nem ilyet akarok? Ha én meg te és még sokan mások élvezni akarják ezt az életet?Ha látni akarjuk a szépet és a jót? Örömünket akarjuk benne lelni?
Lassítani kellene ha tudnánk, csak kicsit, mert elkésni sem jó ám...élhetőbb lenne az élet, talán. Minőségibb élet lenne, de sajnos ennek is ára van. A minőséget sem adják ingyen, sem akciósan. Vágysz valami után, ami, úgy érzed nem lehet a tied, de lehet csak tudni kell a megoldást és az eszközt hozzá. DE ahhoz, hogy észre vedd lassítanod kell, csak öt percre legalább, mert nem tudhatod ki hozza el hozzád.
Rohan a világ és csak állsz és nézed, ahogyan minden és mindenki elrohan melletted. Az életed is?