Amikor találkozunk vele nagyon jó érzés. Nem lehet leírni ezt az érzést. Hallottam már egy olyan megfogalmazást: "Tűzbe mennél helyette!" Nem érte mennél tűzbe HELYETTE, nem elírás. Van különbség. Amikor azt szeretnéd, hogy a másik éljen és boldog legyen, de van egy hátulütője ennek... egymás nélkül nem tudok boldogok lenni. Nem biztos, hogy neked ez az érzés vagy gondolat rémlik fel, nekem sem. Sok "kritérium" van, ami bizonyítja, hogy te találkoztál-e már vele... (magaddal...) Egyébként a már-már telepatikus jelenségeket is ide sorolják, bár ha tényleg ketten egyek vagytok akkor játszi könnyedséggel megy az egymásra hangolódás, egy húron pendülés! :)
Azt figyeltem meg, hogy egyre többen találjuk meg az ikerlángunkat fiatalon. Egyre több embertől hallom azt, hogy megtalálta. Nemcsak fiatalok, középkorúak is.
Mostanság egyre többen fejlesztik magukat, erről a Mennyei prófécia c. könyv is eszembe jut, a kritikus tömeg egyre nő. Ez is alátámasztja, hogy miért is találkozunk a másik felünkkel.
Ha még nem találtad meg, akkor még valószínűleg nem vagytok egy szinten... egy szellemi, spirituális síkon. Lehet van valami, amit neked vagy neki még meg kell tanulnia, ahhoz, hogy találkozzatok. Az is lehet, hogy nem találkoztok ebben az életben, mert ő nem született meg. Itt most nagyon el tudnék kanyarodni a témától, de csak annyit még ide pötyögök, hogyha öreg lélek vagy, nem biztos, hogy szükséged van feltétlenül párra, de ez egy másik téma már. :)
Még egy érdekesség ehhez a lelki társ témához. Érdekes a magyar nyelv... férj és feleség. A hangsúly a "FELEségen" van, másik fél, valaminek a fele, egy ember fele. Ketten egyek, két fél egy egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése