Álmom és a könyvek

Tegnap nem írtam. Tegnap kutattam... nem meglepő, hiszen az a szakmám, de mostanában nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy írok egy könyvet. Egy regényt. Már nemcsak gondolati szinten van ez. Múlthét óta elkezdtem a kutató és gyűjtögető munkát. Itt is fontos az információ.
 Sokan azt gondolják, hogy könyvet írni nem nagy ügy, nem nehéz. Mégis hány jó könyvet tudnál felsorolni? Ahol jó a sztori, jók a karakterek, jól megválasztott korban játszódik, stb. , ahol minden egybe vág és nem bírod letenni. Ilyen könyvből kevés van, jól mondom igaz?
Nos ha már álmodunk akkor nagyot kell! Minél nagyobb az álom annál kalandosabb az út odáig.
Visszatérve a kutatásra, azért kell, mert ha nem abban a korban akarom, hogy játszódjon a könyvem, akkor azt a kort és népet, emberek gondolkozás módját a magaménak kell éreznem és az másképp nem megy, mint rengeteg plusz utána járással és olvasással.
Ezekből kifolyólag nagyon kitágul majd a gondolkodás és a látásmódom, már most pár nap után érzem, mennyivel több vagyok, épülök egyre följebb. Valahogy az idő is tágul, úgy érzem. Érdekes munka ez, de hosszú út áll előttem. Már most érzem, hatalmas fába vágtam a fejszém és ez csak most derült ki, mert mielőtt belevágtam volna, nem jártam körül a fa törzsét. Erre már csak egy gondolat jutott az eszembe... engem pedig olyan fából faragtak, hogyha elkezdek valamit azt be is fejezem, bár mennyi időbe is teljen.
És téged milyen fából faragtak?