Amikor bármibe fogsz, de nem jól sül el, sorozatban... Nem érted miért működnek máshogy, mint másoknak ugyanazok a dolgok... Mikor legszívesebben reggel ki sem kelnél az ágyból, de muszáj, menni kell, de tudod, hogy semmi nem lesz jó és te sem leszel jól. Depressziós hangulatban vánszorognak a percek, alig várod, hogy haza mehess, bármelyik pillanatban el tudnád bőgni magad, és nem tudod miért. Minden semmilyen vagy rossz, nem találod a helyed. Egy sötét szobában, egy takaró alá bújni és nyalogatni a sebeidet, tisztulni és töltődni és amikor jól lenni, előjönni. Menekülni ebből a világból, a semmit tevésbe, ahol békén hagynak, ahová nem jut el a külvilág zaja és problémái. Olyan problémák, amiket nem te okoztál és nem is akarsz rá megoldást, de mégis rád kényszerítik, mert valakinek fontos, hogy meg legyen oldva, de nem neked. Tudod miért, mert nem a te álmod része, nem neked fog dolgozni az eredmény és az érte kapott jutalomból sem fogsz részesülni. Ez szívás! Sokszor azt sem tudjuk kinek és mit és miért csináljuk azt amit. Csinálod, mert talán a megélhetésed függ tőle. Csinálod, mert muszáj. Nem érted miért jó ez neked, nekem, nekünk, csak csinálod, míg eleged nem lesz, míg ki nem égsz... meg nem őrülsz. Nem érted a kirakós darabjait, mert látod mi lesz a kép a végén...lehet, hogy nem is illik a képbe, amit csinálsz? Nem is kellene, hogy a része legyen, csak ide keveredett valahonnan? Lehet, hogy tévútra tévedtél?
Ja, hogy te nem szoktál eltévedni, és ha itt igen? A lélek dolgaiban nem nehéz eltévedni, igazából minden út, minden kitérő ugyanoda fog visszavezetni.
Ha úgy érzed, hogy az őrület kerülget és csak sikítanál a sarokban ahová beszorítottak, tedd azt, vagy vezesd le a feszültséget máshogy, mert belülről fog felemészteni, egy semmi. Egy olyan probléma, ami nem is létezik, csak te kreálod. Mindenkinek szoktak jó és rossz napjai lenni, amikor semmi nem jó, de egyszer minden rossz elmúlik és elúsznak a vihar felhők és újra sütni fog a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése