Örülj és légy boldog!

Ahhoz, hogy megtaláld a boldogságod magaddal kell foglalkoznod! Miért? Azért, mert amint elkezdesz odafigyelni a lelkedre, minden jobb lesz!Jobban fogod magad érezni, jobbak lesznek ezáltal a napjaid és minden, ami körülvesz megszépül. Örülj azoknak a dolgoknak, amid már van és még jobban fogod vonzani a számodra hiány cikkeket. Vonzani fogod magadhoz a jó dolgokat.
Ha elkezdesz magaddal foglalkozni a világ is ki fog nyílni. Ha elmélyülsz a saját lelkedben és nem a kinti világgal fogsz foglalkozni, akkor a világ fog foglalkozni veled. Megváltoznak az erőviszonyok, már nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol, már azt fogják lesni te mit gondolsz!
Ehhez csupán annyit kell tenned, hogy apró lépésekkel elkezdj olyan dolgokat csinálni, amire esetleg nem volt időd, vagy nem szakítottál rá időt. 
Kezdj el játszani! Játssz olyat, hogy például ma csak pozitív dolgokra gondolok, vagy ma mindenkiről a legjobbat feltételezem, ma meditálok egyet, ma testmozgással vezetem le a feszültséget és nem másokon, stb. Az elején biztos nehéz lesz, de tapasztalatból mondom, hogy megéri ilyeneket játszani, mert TE fogod magad jobban érezni tőle (és persze más is, de mint tudjuk az emberi természetben van egy fajta alap önzőség). 
Kezd el számba venni, hogy mi az amid van: élsz, lélegzel, látsz, hallasz, vannak kezeid és lábaid, van mit enned, van hol laknod, vannak barátaid, van munkahelyed, van ruhád, stb. Légy hálás ezekért, mert nincs mindenkinek!
És ne pörögj azon, hogy nincs meg mindened, semmi és senki sem lehet tökéletes. Ettől szép az élet, ha vannak céljaid, amikért mindig lehet küzdeni.

Ne félj hibázni!

Nagyon rossz érzésem volt régebben ha valamit rosszul csináltam vagy elrontottam. Konkrétan ha hibáztam utána borult minden az egész bármi, amit éppen csináltam, mert nem tudtam már koncentrálni az előző hibám, hibáim miatt. Volt, hogy majdnem depressziós állapotba kerültem a hibáim miatt. Úgy éreztem, hogy a hibám miatt nem lesz meg a végeredmény. Annyira frusztrált ez a dolog, hogy folyamatosan mindent elrontottnak éreztem, persze csak felfújtam ezeket a dolgokat.
Már szerencsére ezen túl tettem magam. Vajon hány és hány ilyen ember van még rajtam kívül? 
Meg kell tanulnunk ezen a rossz szokáson túl lépnünk, nincs más választásunk, és ha legközelebb ilyen helyzetbe kerülünk, hát védjük ki, kerüljük el, csináljuk másképp. Minden be van az agyunkba rögzülve, az összes ilyen kis, idegesítő izé. :)
Most az írás kapcsán látom magam nagyon sokszor kívülről. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben, ám a körülöttem lévőkkel sosem voltam az. Sokszor olyanokat is beengedtem az életembe, akiket nem kellett volna, de mostmár erre is odafigyelek. Ez is egy hibázási lehetőség kiküszöbölésének a módja, megtanultam a leckét, többet nem fogok hibázni ez ügyben. Igazából erről szól az élet. Hibázunk, tanulunk belőle, hibázunk, tanulunk és többek leszünk ez által. Ja és ha letagadjuk, hogy hibáztunk azzal kit csapunk be? Ne dugjuk homokba a fejünket!
Vissza térve az írásra, ha visszanézem miket írtam korábban, hááááát, nem tetszik minden és nem voltam profi az elején, de egy valamit megtanultam, megfigyeltem: senki sem az a legelején. Ezt is tanulni kell. Sok segítséget kaptam a mentoraimtól és néhány barátomtól, akik elmondták, hogy mit és inkább hogyan csináljam. Érdekes, hogy sokszor nem is a tartalommal, inkább a külcsínnyel volt a gond, de ezek meg technikai kérdések.
Egyszer írtam, hogy nem igazán érdekel, hogy ki mit szól ahhoz, amit írok, mert engem ez boldoggá tesz - ha nem írnék már a diliházban lennék - , szeretem ezt csinálni, még ha el is tűnök hetekre, olyankor bezárkózom mélyen magamba, mert igen én is küzdök a saját démonjaimmal, akár csak a többiek, mint te, mint bárki más, aki valamit akar az életben. Az élet, ami megviccel, mert ha nagyon akarsz valamit akkor eléd gördít néhány akadályt, olyan dolgokat, melyek hibázásra adnak lehetőséget.
Mostmár úgy tekintek ezekre az akadályokra, mint tanulási lehetőségekre és tapasztalni való dolgokra. Lassan már megszállottá tesznek, mert csak ennyit mondok magamban: "Gyertek csak, felvettem a páncélingem!Kárt nem tehettek bennem, csak a földre lökhettek, onnan meg fel tudok állni!"

Ne hagyd magad!

Ma beszélgettem Oravecz Nórával (igen aki olyan szuper jókat ír). Rájöttem, hogy nincs más utam, csak az ami meg van írva és elő van készítve és már csak is arra vár, hogy rálépve végig menjek rajta. Fussak rajta, mert mindennél jobban szeretni fogom! Úgy táncoljam végig ahogyan az nekem jól esik!

Ideje, hogy végre ne másokat helyezzek előtérbe magam helyett! Ideje, hogy önző legyek és ne akarjak mindenkinek vagy egyes személyeknek megfelelni! Magamra kell időt szakítanom és ki kell bontsam a szárnyaim, mert vannak akik folyamatosan, még ha nem is tudnak róla, akadályokat gördítenek elém puszta önzésből, amiért nem tudok rájuk haragudni. Tudjátok, mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. DE! Vannak olyanok akik, szánt szándékkal tiporják a szárnyaimat. Persze képletesen és mondjuk nem is tudok róla. Tudom nem szép dolog másra kenni a saját rossz szokásaimból adódó gödröket és probléma hegyeket, de mindig vannak az árnyékban megbúvó rossz akarók, akármit is csinálok. És biztos vagyok benne, hogy nemcsak én vagyok így ezzel. 

Ideje van annak, hogy a szárnyaimat kitárjam és olyan magasságba emelkedjek végre ahol még nincs tériszonyom, bár meg lehet szokni mindent, ahol jól és biztonságba érzem magam. Muszáj kényszerFELszállást végeznem.

Manapság a tükörbe nézve is kezdek mást látni. Másvalaki kezd visszanézni rám. Egy sokkal bátrabb én, aki mögött már magam is látom azt a harcost, akivé válnom kell. Lassan csak megtanulok nevetni azokon akik rálépnek a szárnyaimra, mert csak ők hiszik azt, hogy azon taposnak...közben csak az acélbetétes bakancsomon át próbálnak valamiféle lábmasszást gyakorolni rám, vagy pedig a már pajzsomként is funkcionáló aurám kilyukasztásával próbálnak hozzám férni, miközben energiát lopnának. Csak egy valamit felejtenek el! OK, hogy nagyon jó energia átadó vagyok, de azt elfelejtik, hogy én döntök! Én döntöm el kinek, miből és mennyit adok magamból! 

Ez az év az elengedés éve lesz nekem és sajnálom, de magammal fogok foglalkozni! Önző leszek és olyanokkal fogok magamon kívül törődni, akik előre visznek engem a fent említett utamon. Lehet kicsit le vagyok maradva, de én a héten jutottam el az új évi fogadalmomhoz. 

"Annyi minden lesz ebben az évben és 

csupa-csupa jó dolgok! Más nem is történhet velem, csak 

nagyszerű és fantasztikus dolgok!"

Igenis felvállalom, hogy eddig nem tudtam mit akarok úgy igazán zsigerből, de megtaláltam és ez mindennél többet ér!

És igen kértem, mert Jézus is megmondta: "Kérjetek és adatik nektek!"

Mesebeli számok

A hármas szám igen erős, összetett jelentéstartalommal bír. A test-lélek-szellem hármasságára ugyan úgy utal, minta a Szentháromságra, valamint a múlt-jelen-jövő összefüggéseire. Ezáltal egyben a kiegyensúlyozottság és harmónia jelképe is. A cselekvés szintjén a hármas szám hordozza a kettő találkozásával létrejövő harmadikat, tehát magát a teremtést, alkotást, eszmék megvalósítását.

A hetes szám mesekezdő formula, a mentális életet jelképezi. A szituációk magasabb szemszögből való megfigyelésének, megélésének állapotára utal. A Táltos mondakörben is fontos szám a hetes. Ő a belső hívó hang, azt a célt szolgálja, hogy túljussunk a kihívásokon és akadályokon. A mesebeli hétfejű Sárkány belső korlátaink külső kivetítődése, amivel meg kell küzdenünk.




A kilences szám a tökéletesség száma, a kiegyensúlyozott hármast önmagával megszorozva kapjuk ezt a számot. Ő a Mennyország kapuja. a spirituális, lelki élet és tudás szimbóluma. Rajzolatából észrevehető, ahogy itt már a felső csakrákra terelődik a hangsúly, ellentétben tükörképével, a hatossal. A mesékben a gyógyítás eszközeként szerepel, kevésbé cselevést, inkább tárgyakat jelöl; a kilencedik ház, kilenc féle gyógyfű, kilenc árpaszem. Érdekesség, ha a kilences számot bármilyen más számmal megszorozzuk, és az eredmény számjegyeit összeadjuk, egészen addig, amíg egyjegyű számot kapunk, láthatjuk, hogy a számjegyek összege mindig kilenc.