Ingerszegény környezet

Az ingerszegény környezetet egész egyszerűen a szürke hétköznapoknak hívom. Azért, mert ha ilyen környezetben élsz, akkor elvagy, mint a befőtt a polcon. Nem történik semmi. Vannak körülötted történések, de nem veszed az adást. Az a jó ha észreveszed a jó dolgokat és azokra koncentrálsz. Tudod kicsit kiszínezed az életed. Ehhez óhatatlanul az kell, hogy reagálj a változásokra. Természetesen igyekezned kell a negatív hírértékkel bíró eseményeket kizárnod, ha nem veled történik, mert az biztos lehúz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne érezd magad rosszul soha, de próbáld meg a rosszban is az örömöket keresni. Ismered a mondást: "Minden rosszban van valami jó!"

Amikor úgy érzed, hogy nem történik semmi, elkezdesz gondolkozni, hogy miért nem...olyankor saját magadban indítod el az "ingergazdagítást" .
Tudod a kísérleti egereknek is szoktunk betenni a ketrecbe egy-egy üres wc-papír gurigát, hogy legyen mivel foglalkozniuk. Az embereknek is szükségük van kihívásokra és nehézségekre, amikkel meg tudnak küzdeni. Mindig akkora keresztet kapsz a nyakadba, amekkorát el kell bírnod. Sosem kapsz nagyobbat. 
Ha van nehézség az életedben akkor az mindjárt erősebbé tesz és felizgatja a hétköznapokat. Szerintem az emberek nem tudnának kihívások nélkül élni.  

Akkora kereszt, amekkorát elbírsz, de az álmaidat mindig szabd nagyobbra, mert azokba bele kell nőnöd.
Az ingerszegénységgel pedig az a gond, hogy az ott ragadtak semerre sem fognak haladni, fejlődni. Igazából akkor érzed magad abban a helyzetben, amikor nem vagy a helyeden. Ha pedig nem haladsz, hanem egy helyben állsz akkor igazából visszafelé csúszol. Ha pedig a helyeden vagy, ahol lenned kell, akkor sorban teljesíted a kihívásaidat, használod a már megszerzett tudásod és nem léteznek akadályok, ha mégis kicsit megrekedtél akkor egy kis energiatöbblettel, de megugrod a szintet.