Elveszett Paradicsom?

Tudod mi a legtöbb ember célja? Az, hogy boldog legyen! Tudom ez nem nagy megállapítás, de ha kicsit boncolgatjuk a témát, akkor nem is olyan egyszerű téma ez...
Boldogság... Mi is ez? Egy érzés, amit valami kivált és itt azon a valamin van a hangsúly. A saját Paradicsom Kerted. Téged mi tesz boldoggá? A párod? A gyereked? A munkád? A hobbid?
Az első kettő és az utolsó egyértelmű, szerintem neked is. A munka már más tészta... 
Két kérdésre kell igennel válaszolnod, hogy tudd jó helyen vagy e, vagy sem.

1. Van értelme annak, amit csinálsz?
2. Élvezed, amit csinálsz?

Persze, ha már egy igened van, az már fél siker, viszont ha két nem a válasz, akkor menj onnan. Lehet muszályból vagy ott ahol, de közben lehet keresgélni. A sorsodért te felelsz. Mit veszíthetsz? Félsz? Képzeld mindenki fél, mert egyikünk sem tudja mit hoz a holnap, de azért, hogy jobb legyen te  vagy a felelős.
A boldogság tudod mi? A saját Paradicsom Kerted. Teremtsd meg, ha nem jó a munkád, vagy nem szereted, akkor tölts ott minél több időt, ahol ott boldog vagy és töltekezz! 
Van, hogy nehéz és elfáradsz, tudom, vannak hullámvölgyeink, amiket túl kell élni, de már azt is megtanultam, hogy ha átrohanok rajta, akkor csak jobb lesz. Mikor a völgyön rohanok át próbálom kikerülni az arcomba vágó ágakat. Védem magam.

Az a bibliai Paradicsom sem veszett el. Gondold végig. Ádám és Éva mikor kiűzettek az Édenből, utána otthont teremtettek maguknak és boldogultak és boldogok voltak. Megteremtették a saját boldogságukat. Nem azt mondom, hogy az élet habos torta és csak jól kell érezni magunkat,mindig lesznek hullámvölgyek és nehéz időszakok, de ha arra törekszünk, hogy az elveszettet megtaláljuk akkor kis kitartással sikerülni fog. 

Eltemetni a fájdalmat

Sokszor olvastam már, hogy ne zárjuk be magunkba a gondjainkat, ne hagyjuk, hogy belülről emésszenek, hanem adjuk ki magunkból, keressünk feszültség és fájdalom levezető tevékenységet.

Igen de mi van akkor, ha olyan a szenvedésünk, ami nem rajtunk múlik és nem velünk, mi csak mellékszereplők vagyunk, de mégis úgy fáj, mintha velünk történne?
Azt, hogy adjuk ki? A saját életednek, a tudatos énedre gondolok, te vagy a magja, a középpontja. Minden veled történik és nem mással, még az a fájdalom is amit nem mondasz el senkinek, mert nem tudod vagy mert úgy sem értik meg min mész keresztül. Ez a szavak nélküli élményekhez tartozik, amiről nem tudsz "élmény beszámolót" tartani, mert ezt át kell élni a másiknak is ahhoz, hogy tudja miről beszélsz, már ha tudsz róla.
Az eltemetett fájdalmat pedig érdemes kibeszélni, ha tudja a másik, ha nem, hogy min mész keresztül, mert igenis könnyít rajtad és ha benn ragad sem lesz jobb. Ha kibeszéled magadból egy őszinte barátnak, akkor már olyan mintha ketten osztoznátok rajta és nem olyan nehéz.

Vajon hány ember hordoz magában ilyen fájdalmakat? Vajon hány embert emésztenek gondok belülről és marják ezért a másik embert? Hiszem azt, hogy az a rengetek konfliktus, ami a világban van, vagy legalábbis egy jelentős része ilyen és ehhez hasonló fájdalomból ered. Mégpedig azért, mert ha valaki nincs belülről rendben és nem beszéli ki, vagy adja ki olyan formában, ami nem árt senkinek, akkor úgy fogja levezetni, hogy az valakinek rossz lesz és ebből kifolyólag a környezetének is és még több fájdalmat cipelő ember lesz.

Hét fő ellentét - Béke

Ez lesz az utolsó rész ebben a sorozatban. A harag ellentéteként a békéről lesz szó. Nyugi nem a világbéke lesz a téma, mint valami elcsépelt szépségkirálynő választáson, sokkal inkább a személyes és a minket körülvevő környezet békéjéért. 
De ha már a világ békét megemlítettem, a most következővel abszolút egyetértek: Minden háború szívekben kezdődik, és emberi kézben tartott fegyverekben folytatódik.

A haragos ember dühös, aki másokat hibáztat a kellemetlen eseményekért, míg a szomorúak a körülményeket. A harag pedig sokszor vezet agresszióhoz, verbális és fizikai is lehet. Mindenképpen a harag érzete egy energia többlettel jár, ami bármikor kitörhet.

A béke, békesség érzése a nyugalommal jár. Itt is van energia, de a jó érzéssel teli, pozitív. Amikor úgy érzi az ember, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van és semmi olyan nem történhet, ami neki rossz. Ilyenkor meg van a belső-külső közötti egyensúly.
Törekednünk kell ezt a belső békét megtalálnunk, mert akkor könnyebb lesz a külsőt, a közvetlen környezetünkben is megtalálni.
Aki olyan mint én, temperamentumra, heves és könnyen felkapja a vizet, annak azt tudom tanácsolni, hogy sürgősen kezdjen el sportolni valamit vagy keressen egy olyan elfoglaltságot, ahol a felesleges energiáit le tudja vezeti és lehetőleg ne egy másik emberen... Egyébként pedig sportolni egészséges és élvezetes is, ha tényleg azt csináljuk, amit szeretünk. (erről majd a későbbiekben is szó lesz)
Tudod a belső béke azért is fontos, mert olyankor minden akadályt könnyebben veszünk, nem akarjuk görcsösen elérni a célt, hanem szépen lassan, komótosan bandukolunk felé és ha egy út el van torlaszolva, akkor nyugodtan megkeressük a másik ugyanoda vezető utat, és közben jól szórakozunk. Ezt a flegmatikus emberektől lehet nagyon jól megtanulni, na ők azok akik mindig nyugodtak tudnak maradni és a zavaró körülmények sem tudják kizökkenteni őket. 

Ha nehezen megy a békesség állapotának fenntartása huzamosabb ideig magadban, akkor érdemes a meditációt elsajátítani, vagy ha nincs hozzá kedved, akkor javaslom ülj be egy templomba. Csak úgy tölts el egy kis időt ott a padban és megérted majd miről beszélek. A templomokban egy ősi nyugalom van, amit nem lehet leírni, de annál inkább ragadósabb és érezhető.
Ahhoz, hogy boldogságra lelj, nélkülözhetetlen az életed békéjét megteremtened magadnak.