Mindenki szenved.Szenved a munkahelyen, a magánéletében, reggel, hogy ki kell mászni az ágyból, a főnöke miatt, a gyereke, a párja miatt. Csak senki nem akar változtatni, vagy azért mert nem tud, vagy azért, mert nem akar...Pedig előbb-utóbb úgy is kell.
A természet örök változás, ahogy az élet is az. Megszületünk, felnövünk, élünk, megöregszünk aztán meghalunk. Az hogy a születés és a halál között mivel töltjük az időnket már csak rajtunk múlik.
Változni fogunk és kell is.Senki sem szeret változni, mert akár rossz, akár jó irányba változunk mindegyik fáj. Nagyon-nagyon. Olyan mintha egy nagy gödör aljára estünk volna és hiába kiabálunk senki nem jön segíteni.Tudod miért? Mert magadnak kell kimásznod belőle, magadnak kell rájönnöd hogyan kell kikecmeregni belőle. Akarnod kell a változást.Ez csak így megy. Hogy így is fájni fog? Persze,de talán ha egy kicsit készülsz rá akkor nem fog váratlanul érni. Minél nagyobb a változás, annál jobban fáj. Szinte szét tud feszíteni. Konkrétan háboró dúl odabent, vagy olyan mintha darabokra törne a szíved, vagy akárhogy nevezhetjük.
A változás örök. A változást mi magunk idézzük elő, de mindez nem véletlen. Véletlenek nincsenek. Ha valamelyik változásra nem megfelelően reagálsz akkor az úgyis szembejön veled addig amíg úgy nem reagálsz rá ahogyan kell a karmád szerint. Csakis így tudsz azzá válni akivé kell,hogy válj, másképp nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése