Érezted már úgy magad, hogy elmennél onnan ahol vagy azonnal jó messzire? Csak fognád a cipőd, felhúznád; fognád a dzsekid belebújnál; fognád a táskád a válladra akasztanád;felmarkolnád a kulcsaid és elhúznál. Jó messzire. Minél távolabb. Mindegy hová,csak el. Meg sem állnál. Folyamatosan csak keresnél egy olyan helyet ahol úgy érzed menedéket,megnyugvást találsz.
Voltál már így? Velem elég sokszor előfordul,hogy így érzek,nem tudom mi okozza. Csak sajnos nem húzhatok csak el úgy onnan ahol vagyok...Vannak ugye szabályok és kötelezettségek. Az egyik a munkahelyi szabályzat, a másik meg mit mondok a férjemnek...szereti tudni,hogy kb. merre járok. Egy másik dolog meg az,hogy nem találom azt a helyet ahol jó lenne,a bőrömből meg nem tudok kibújni.
Rá kellett jönnöm, hogy a menedék az bennem van.Ha nincs béke a lelkemben addig csak olyan vagyok mint egy űzött vad, aki folyamatosan menekül vagy másokat okol a saját hibái és elszalasztott lehetőségei miatt. Ha saját magam vagyok a harmónia, akkor valahogy a környezetemen is ezt veszem észre. Abszolút igaz a mondás miszerint: Amit adsz, azt kapsz!
Ha viszont hagyjuk,hogy a világ mocska beszivárogjon alattomosan a gondolatainkba,akkor mi is olyan mocskosak leszünk mint a világ,amivel próbálnak minket mérgezni mindennap. Gondoljunk csak a tv híradóra miről is szól... és ezt nézik az emberek. Nem csodálkozom, hogy annyi a menekülni akaró ember. Mindenkinek kicsit magába kellene olykor-olykor fordulnia és a belső békéjéért tenni valamit. Ami jól eső érzéssel tölti el és akkor talán visszatalálna a saját menedékéhez mindenki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése