Tudtátok,hogy két éves korunkig nincsenek tudatos emlékeink? És azt hogy a tudatalattink elraktároz minden jó és főképp rossz emlékeket, amik történnek velünk ez alatt a két év alatt?
Pedig igen,ez így van. A rossz emlékeknek van egy nagyon rossz tulajdonságuk,mégpedig az,hogy (itt nevezzük szikláknak) hatalmas sziklákat pakolnak le jó előre az életünk útján.Ezek azok a nagy kövek, amik az álmaink és köztünk vannak. Meg lehet tanulni ezeket a sziklákat is lassan darabokban elhordani, de ez munka, nem is kicsi. Dolgoznunk kell. Keményen. Kézbe venni a csákányt, mint egy kőfejtőnek, ha tudunk akkor vésővel és kalapáccsal szép kis téglákat is faraghatunk a kődarabokból... mert lehet szükség lesz rá egyszer. Ezek a téglák fogják a megszerzett tudást felépíteni, aminél fontosabb nincs szerintem,főleg hogyha tovább is akarjuk adni.Végső soron pedig az álmainkhoz,céljainkhoz vezető utat is kiépítjük vele.
Persze rossz emlékeink vannak idősebb korunkban is,bár ezeket már jobban tudjuk kezelni és feldolgozni,mert ahogyan a testünk növekszik, úgy nő bennünk a kicsi én is, a lelkünk, szellemünk és a rossz dolgokat is megtanuljuk jobban kezelni. Egy idő után viszont megáll ez a növekedés,így nekünk kell azt folytatni tudatosan.Főképp gondolok itt azokra a régi, tudatalatti rossz emlékekre, amelyek a sziklákat "okozzák", azokat sajnos nagy odafigyeléssel és tudatosan tudjuk feldolgozni. Szerencsére a mai világban gátak nélkül, bárhol és bármikor, azzá válhatunk akivé válnunk kell, akivé kell lennünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése