Nagyon furcsák az emberek.Folyamatosan panaszkodnak, de tapasztalatom szerint nem akarnak változtatni.A feléjük nyújtott kézbe inkább belerúgnak, mintsem elfogadják a segítséget.A pofonoknak viszont odatartják az arcukat és szó nélkül tűrik.Kérdem én meddig?
Amikor jön egy olyan lehetőség, hogy tudnának változtatni, átvehetnék az irányítást az életük felett, akkor inkább elmennek mellette és meggyőzik magukat,hogy olyan nincs,hogy valaki segít nekik változtatni.
A média szépen beléjük ültette mérges magjait. "Ne bízz senkiben!", "Csak magadra számíthatsz!"- a segítséget nyújtó kézben is bombát, mérget gondolnak, holott már bennük van az elutasítás a segítség iránt. Furcsálják,hogy vannak még emberek akik segíteni akarnak,azt akarják -a családjukon kívül-, hogy ne legyenek problémáik, agyagi gondjaik, értékes,értelmes életet éljenek. Ha valaki találkozik valamelyikőnkkel akkor haza érkezvén mesélnek otthon rólunk, aztán pont a hozzá legközelebb állók győzik meg, hogy ilyen nincs...Már pedig VANnak olyan emberek akik próbálnak SEGÍTeni! Természetesen aki nem KÉR annak nem ADunk.
A kér annak adatik,aki keres az talál! Aki keres minket, megtalál!Aki kér tőlünk,annak adunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése