Játék

Jó veled játszani, olyan vagy, mint egy baba. Csinos pofika, selymes, hosszú haj, formás mellek, vékony lábak, kerek popsi. Ha akarom, lefektetlek, levetkőztetlek és játszom veled. Játszom a testeddel, a magamévá teszlek. Csókolgatlak – imádom az ajkaidat – látom, és hallom mindkettőnknek tetszik minden. Szeretem a frissen mosott hajad illatát és tincseidet az ujjaim köré tekerni, húzogatni finoman. Beszélgetni is jó veled, de azt játék közben is lehet. Szeretem az őszinte kedvességed, amivel megajándékozol. Sosem mondasz bántó szavakat, ügyesen csavarod őket, hogy hozzám simuljanak, ahogyan teszed a testeddel játék közben. Nem félsz tőlem, mégsem akarsz közel kerülni hozzám, mert nem akarod megégetni magad. A sérülést mégsem kerülheted el. 

Ott és akkor játszunk mikor nekem jó, és ahogyan én akarom. Együtt, de az én szabályaim szerint. Urallak fizikailag. Az ágyban pakolgatlak, rakosgatlak, majd hozzád bújok, pőreséged izgalomba hoz. Ölellek, és az öledbe feledkezem. Mohó vággyal ízlellek, kóstolgatlak. Régen játszottam veled, türelmetlenül várjuk a következő játszmát. Úgy érzem te is szeretsz ilyet játszani, ügyes vagy ebben a játékban, bár még pár dolgot tanítok neked, hogy még jobb légy. A saját szájam ízére formállak, hogy minél élvezetesebb legyen ez a játék nekem, de azt szeretném, ha te is élveznéd, mert csak úgy lesz igazán jó nekem is. Hajlékonyságod ámulatba ejt, végtagjaidba gabalyodva szeretek létezni játék közben. Én irányítok, te csak tedd, amit mondok, élvezd a játékot és csodálj engem, cserébe én is megcsodállak téged erre a kis időre.
Játszom az érzelmeiddel. Tudom te más vagy, mint én. Te nem tudsz érzelmek nélkül játszani. Bennem csak testi vágy ébred, benned szerelem.
Összezavarlak, összemosom a határaidat. Annyira, hogy már ne tudd mi a csodálat és a valódi szerelem. Kifordítalak önmagadból, őrültté teszlek ebben az őrült világban, ahol nincs tisztesség, sem tisztelet annak, aki érdemelné. Ebben az őrült világban, ahol nagy a kísértés és minden „all-in” alapon működik. Csak én nem veszíthetek semmit, viszont te mindent. Félelemben tartalak, hogy ne tudj nekem nemet mondani, hogy mindent elveszíthetsz, akár önmagadat is. Akkor és úgy hízelgek és vagyok kedves veled, amikor kell, amikor látom, hogy hezitálsz és bizonytalan vagy; azért, hogy azt érezd, nem tudsz nélkülem létezni. Bármit megengedhetek magamnak, neked szinte semmit. Nem vagyunk egyenrangúak és ezt éreztetem is veled, azt is sokszor, hogy nem vagy elég (jó). Mindig kettős érzést keltek benned, irányomban… ha nem gondolkodnál másképp, mint az átlag talán ez az egész meg sem történik. Ez sokszor eszedbe jut és az is, hogy talán hiba volt ez az egész a részedről, de annak sem mondanád, mivel sok mindent tanultál tőlem. Nemcsak a közös játékunkról… hanem magadról és a körülötted lévő világról is. Megmutattam neked mekkora a vonzerőd, és a hatalmad a férfiak felett. Számomra izgalmas volt kezdeményezni nálad, hízelgő, hogy tetszem neked, csakis akkor kezdtem meg az ostromlásod, mikor már tudtam, hogy képes leszek lerombolni a körülötted lévő falakat. Végül a kaput is kinyitottad, nem kellett a nehéztüzérséget bevetnem. Az vonz benned, hogy nem vagy átlagos és nem vagy könnyű. Bonyolultságod és intelligenciád gyönyörködtet. Győztesnek érzem magam!
Uralom az érzelmeidet is. Zavarba hozlak, élvezem, ahogyan elpirulsz és lesütöd a szemed. Játszom lelked húrjain is. Nem te vagy a tesztalany, volt időm megtanulni másokon előtted.
Akkor kereslek mikor nekem jó, te ne is keress, mert úgy is lepattintalak, elhajtalak. Lecsaphatnak ránk, de ez nem valódi félelem. Ez csak látszat, mint minden boldogság az életemben. 

Azt akarom, hogy ne tudj nélkülem élni. Leszek a drog, melyért remeghetsz és könyöröghetsz. Uralni akarlak minden síkon. Életeken keresztül az örökkévalóságig, és még tovább. Amikor majd megunlak és bedoblak a sarokba, összetörtöm a már így is összeragasztott lelkedet, de te még akkor is utánam fogsz epekedni.
Boldogtalanságom rád vetítem, bőröd fehér vásznára; fiatal és ruganyos testedre, mely mindig készen áll rám, hogy befogadjon. Olyan, mint egy szaharai utazó, mely minden kedvesség cseppemet mohón issza, nyeli és vágyja, és még többet akar. Mi ez, ha nem a pokol tornáca neked?! Nekem ez a Mennyország egy darabja.
Most te vagy a kedvenc játékom. Most még izgalmas vagy. Most még új vagy. Várom még, hogy mutass valami újat, hogy felfedd kis titkaid, titkos izgalmasságod, melyet épphogy megkapargattam. Minden újabb alkalom egy vizsga számodra. Mit tanultál az előző játékban és hogyan tudod alkalmazni, ha ügyesen megugrod a lécet, akkor haladhatunk tovább ezen ösvényen. Teljesen ki akarlak sajátítani. Nem akarok osztozkodni rajtad, de te osztozz rajtam a többi babámmal.
Akarom, hogy legyél az enyém, a tulajdonom, de csak addig, ameddig én akarom, az én játékszabályaim szerint, utána mehetsz, mert unalmas lettél.Mélyebbre akarok hatolni benned. Mélyebben akarok lenni benned. Teljesen el akarok mélyülni benned. Minden percedről tudni akarok. Mit csinálsz, mikor és kivel. Azt akarom, hogy oldódj fel te is bennem, a közelemben, válj a részemmé, de ha kell le is tudj válni. Ha kell, kilöklek magamból, de az csak neked fog fájni igazán, nekem nem. Azt akarom, hogy add önmagad nekem, hogy legyél szerelmes belém, velem. Nem izgat, hogy elepedsz a rám való vágyakozástól, isteníts csak tovább a többi megunt babával, akiket már tönkretett, felemésztett az utánam való sóvárgás. Vágyva kergetem a felhőtlen boldogságotés a feltétel nélküli szeretetet, azért játszom veled. Talán te meg tudod adni…?

Felnőttél?

Ha elmúltál 18, akkor elvileg igen. A tested felnőtt, de a szellemed? Az tuti nem. Lehetsz 60 éves vagy 25, lehetsz férfi vagy nő, férj vagy feleség, diplomás vagy sem, mindegy ki vagy és honnan jössz nem biztos, hogy felnőtt vagy.

Mitől leszel felnőtt? Nem attól, hogy nem tudsz játékos, fiatalos, lendületes lenni. Szerintem akkor leszel az, ha tudsz következetesen gondolkodni, vagy felelősséget mersz vállalni. Ha tetteid következményeit el tudod fogadni bármi legyen is az. 

Képes vagy elfogadni és elengedni? Elfogadni, ami jön, legyen az jó vagy rossz. Elengedni, ami menni akar, ha beleszakad a szíved akkor is.

Nem kell, hogy felnőve megöregedj. Lehetsz és szerintem érdemes mentálisan fiatalon tartanod magad. Lehetsz játékos, kíváncsi és érdeklődő felnőtt is. Újra és újra rácsodálkozhatsz dolgokra, meglepődhetsz, kell is. 

Tanítható vagy? Elfogadod ha valamiben nem vagy jó és törekszel arra, hogy ha kell tanulj valami újat? Tapasztalatokra tegyél szert? Az emberi agy úgy működik, hogy ha befejezed a tanulást, az agyad használatát, akkor úgymond bezár és nagyon nehéz újra kinyitni, ha ismét elkezdesz tanulni. Minél több idő telt el a zárás óta, annál nehezebb lesz az újranyitás, olyan mintha az ajtó beragadt volna.

Képes vagy beismerni ha hibáztál? Ez egy kényes pont. Lelkileg eleinte nehéz azt feldolgozni, még magad előtt is, ha hibázol. Mások előtt meg még nehezebb, de hidd el, ha gyakorlod egyre könnyebb lesz. El kell fogadnod azt a tényt, hogy nem vagy tökéletes és igen, olykor elszúrsz dolgokat, vagy nem úgy alakulnak ahogyan szeretted volna. A javítás és a tanulás lehetősége viszont benne van minden hibában. A hibázást pedig egyszerűen fogd fel úgy, hogy tapasztalat. Edison is több ezerszer próbálkozott, mire megalkotta a villanykörtét... Több ezer módon tudta, hogyan nem fog működni! És akkor mi van? Nem ülsz sötétben te sem.

Kérdezhetnék még, de szerintem érted a lényeget. Akkor nő fel valaki igazán, amikor nem akar tökéletesnek látszani, nem akar megfelelni mindenkinek, mindenhol. Amikor kiteljesedik és igazán jól érzi magát (végre) a saját bőrében.

Azt meg tudjuk: "Akit az istenek szeretnek, azt örökre meghagyják gyereknek." 

Cinege

Minden azon a napsütéses decemberi délelőttön kezdődött, mikor lelkileg nagyon mélyen voltam. Senki sem tudta igazán mennyire nyomorultul éreztem magam. A gondolataim fölött teljesen elvesztettem a kontrollt, már régen bekúsztak a legocsámanyabbak a fejembe és megmérgezték a legszebbeket is, mint egy sokcsápú bűzös puhatestű.

Éppen kinéztem az ablakon mikor a külső ablakpárkányra érkezett egy széncinege. Sárga mellényét büszkén kidüllesztve billegett a téli napsütésben, mint egy cirkuszi porondmester a rivaldafényben. Egymásra néztünk. Rácsodálkoztam, és eszembe jutott milyen régen is láttam cinegét. Napok óta tartó rosszkedvem szűnni kezdett és már kicsit jobban éreztem magam.

A depresszív hangulatom oka egyszerű volt. Elanyátlanodtam a szó fizikai értelmében, ráadásul a barátaim sem azok voltak, akiknek hittem őket. Valahogy a jó dolgokból mindig kihagytak és fogalmam sincs mivel érdemeltem ki. Folyamatosan magamat hibáztattam, hogy biztos olyat mondtam, de rá kellett döbbennem, hogy éppen ellenkezőleg. Mindig mindenkinek azt mondtam, amit hallani szeretne, remélve talán szimpatikusabbnak tűnök majd. Szeptember 19-e után, amikor édesanyám belépett az örök élet birodalmába eltört bennem ez a simulékonyság. Pontosabban az egész lelkem darabokra tört és tudjuk, hogy ami egyszer eltörik, még a legaprólékosabb munkával sem lehet ugyanúgy összeragasztani. Az én lelkem összerakásával pedig egy célom volt, hogy minél hamarabb egyben legyen, mert az élet megy tovább és nem szabad gyengének látszanom. Csak, hogy a látszatra sem figyelek már úgy, mint előtte, mert kinek is hazudjak? Magamnak úgysem tudok, másnak meg felesleges, művészeti kézügyességem meg sosem volt. Így csak a velős lényegi részem, mondhatni a lelkem magja lett jól összeillesztve, mert talán az nem is annyira tört, inkább csak repedt és kicsit megkérgesedett.

És egy cinege kellett mindehhez, hogy azt mondjam az előző hónapok nyomorára, hogy állj! Elegem van, és mostantól ismét megkeresem azt a lányt magamban, aki egész gyerekkorától kezdve képes volt a varázslatra és a céljaiért való küzdelemre. Vissza akarom hozni a jó gondolatokat, meg akarok tanulni újra álmodni és azzá válni, aki mindig is akartam lenni, akinek lennem kell. Behunyni esténként a szemem és végig pörgetni az agyammal a közeli és távoli jövőmet. Látni magam, hogy mindent elérek, amire vágyom és úgy élek, ami szokatlan. És ebben nem fog senki véleménye megakadályozni.

Érdekes ez a szó: vélemény. Belegondoltál már abba mit is jelent? Ki mit gondol egyes dolgokról. Egyébként meg egy olcsó fogalom, mert mindenkinek van és a legtöbb álomrabló is ezzel dolgozik. Az álomrablók egyik leghatékonyabb fegyvere a véleményük. Hangosan, leszólva mindenki mást, főleg a hangosan álmodókat. Csak a füldugó használata és a rendíthetetlen hit a leghatékonyabb ellenszer velük szemben.

Olyan volt ez a cinege nekem, mint egy pillangó effektus. Ahogy a párkányon biggyeszkedett és tollászkodott, elkapott a vágy, hogy repüljek és szabad legyek. Nekem a szabadság sosem azt jelenette, hogy bármit kimondhatok és munkán kívüli szabadidőmben bármit megtehetek. Már gyerekkoromban sajnáltam a felnőtteket. Reggel nyolctól délután négyig dolgoznak és még nyári szünetük sincs. Már akkor nem tetszett ez a rendszer, most amikor már én is felnőttem és úgymond beálltam a sorba, még jobban utálom.

A kezemmel a fejemet támasztom és nézem a cinegét, ahogyan tovaszáll, ezek a gondolatok süvítenek végig az agyamon. Lassan ráébredek, hogy mit is kellene tenni, de hisz a megoldás mindig a gondolataink között bújik meg. Ha tudjuk a kérdést, akkor a válasz is a lehetségesek között van. És én azt hiszem megtaláltam.

Ha érdekel az előzmény:

http://papeerzsepi.blogspot.hu/2016/10/amikor-minden-megszunik-fajni.html

Egy fenyőmag gondolatai

Már mag koromban is álmodó és tervekkel telített voltam. Még a tobozban tobzódtam, de már tudtam különleges vagyok és fa lesz belőlem. Mindig erről álmodtam, vártam mikor szabadulok ki a tobozból és leszek szabad, ahol lehet növekedni. Ki is néztek ezért magtársaim…Más voltam mint ők. Ők semmit sem akartak csak mag lenni. Lusták voltak és halálra untattak az apró-cseprő problémáikkal.

De eljött a nap. A nap, amit már nagyon vártam. Kinyíltak a toboz „szirmai” és kihullottam én is és a többiek is. Kiszórt anyánk minket, szélnek eresztett. Jaj, hogy ezek mit leműveltek… rázták volna az öklüket anyánk felé, - ha lett volna olyanjuk - hogy mert csak úgy szélnek ereszteni bennünket, még hamuban sült pogácsát sem adott az útra. Kiszakadtunk az egészből, a biztonságot adó anyai védelemből, ahol béke és nyugalom; ahol szeretet és megértés van. Magunk maradtunk.

Nem volt szerencsém a kiesésnél. Kőre estem, de nem evett meg egy madár sem, és nem taposott össze egyetlen négylábú sem.

-„ Így nem tudok kihajtani” - gondoltam.

Ahogyan teltek a napok, hetek, egyre csak azon morfondíroztam, hogy mi lesz így belőlem. Kezdtem kétségbeesni, kezdtem haragudni anyámra, hogy miért nem adott ejtőernyőt az ugráshoz, mert én ugrottam volna magamtól, ha hagyja, de nem. Ő inkább kihajított a többi idiótával együtt. Bezzeg azok jobb helyre estek, pedig nem is akartak kihajtani. Ahogy így elmélkedtem magamban, eleredt az eső… csak esett és esett. Engem belemosott a szikla melletti lévő patakba. Egyik hullám adott a másiknak, halak úsztak el mellettem, volt, hogy jöttek velem egy darabon.

Volt, amelyikkel beszélgettem.

-„Mit keresel itt magocska?”- kérdezték.

-„Úszom az árral!”-feletem.

-„És merre tartasz?”

-„Oda ahová a folyó visz, ott én leszek majd a legnagyobb fenyő!”-mondtam nekik, miközben sok gúnyos és szemrehányó pillantást kaptam tőlük.

Közben jól felszívtam magam vízzel, kőnek is ütköztem, már nem is tudom mennyi ideje hánykolódtam a vízben, egyszer kitett egy nagyon szép parton a víz. Nem is láttam magam körül másik fenyőt. Dagadtam a büszkeségtől, hogy lám mégis különleges vagyok és mégiscsak fa lesz belőlem, méghozzá a legnagyobb és legszebb és a legkirályabb.

Egy napon kirándulók jöttek. Sok-sok gyerek, az egyikük megtalált és felvett és zsebre vágott. Még nem volt alkalmas az idő, hogy álmom végre valóra váltsam, nem hajtottam ki. Csak álmodoztam és tervezgettem, de nem csináltam semmit. Vártam a megfelelő pillanatra.

-„Aztán egy kölök csakúgy zsebre vág? Milyen dolog ez, kérem?”–dühöngtem magamban. Már megint elszalasztottam egy jó lehetőséget. Nem értem miért nem tudtam azonnal csírázni, amint partot értem. Tökéletes volt a környezet, a körülmények is megfelelőek voltak, csak vártam a még megfelelőbb pillanatra. Hetekig semmit sem láttam, tök sötétben kuksoltam, annak a kis muksónak a kabát zsebében. Nem bírtam tovább kihasítottam a bőrömet, mert kezdett kicsi lenni. Nem fértem bele, na!

Valahogyan észrevette a gyerek édesanyja és gyorsan beledugott egy cserép földbe. Most már látom azt is hol vagyok. Csücsülök egy párkányon és szobafenyőként díszelgek egy nappaliban. Csodálatos erdő borítja a szemközti dombokat. Már túl vagyok az első cserépátültetésemen. Teszek róla, hogy legyen még pár! Ki akarok kerülni innen, ki a szabadba, hogy madarak szállhassanak rám, mókusok szaladgáljanak rajtam. Nagy akarok lenni, a legnagyobb fenyő.

Ahogyan egyre növök, úgy változom. Eléggé fáj amikor nyúlok, repedezik a törzsem, hasad és fáj. Új ágakat növesztek, új hajtásokat hozok létre, folyamatosan hullatom a halott leveleimet, amelyek már feleslegesek, de el kell őket engednem, mert minden egyes levél helyett jön egy másik, egy nagyobb, egy szebb és minden egyes milliméterrel több leszek, nemcsak méretben, lélekben is.

És ha majd én is anya leszek, mint ahogyan anyám is, én is ugyanúgy szeretném szélnek ereszteni a magjaimat, hogy tudják meg milyen kemény és igazságtalan a sors és az élet, de tanulják meg, hogy az álmoknak ára van.

Egyensúly

Sok minden történt és történik a mai napig velem, de nagyon ritkán írok mostanában, ami nem jó... Igazából mindig akkor írok, mikor sokszor egymás után kibillenek az egyensúlyomból és ezek összeadódnak. Többször kellene, mert akkor talán többet írnék ide is, nemcsak a titkos naplómba. :)

Azt hívom kibillenésnek, ami a komfort zónámon kívül van, hiszen akkor van igazi stressz helyzet. Folyamatosan átlépni a határaidat napról napra. Ez lehet jó és lehet rossz. Sokakat látok folyamatos kibillenésben, nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt. Kezdem belátni, hogy egyszerűen képtelenség mindig, mindenhol és mindenkinek megfelelni. És ne is próbálj, mert lehetetlen. Csak magadat nézd, azt hogy neked mi (ki) a fontos. (Ez utóbbi is egy érdekes és boncolgatásra váró téma.)

Mostanában azon gondolkodtam, hogy van egy jó és egy rossz komfort zónán kívüli tér és nem mindegy melyikbe lépsz ki. Viszont azt ne feledd, hogy ember vagy és olykor hibázol, de fel kell, hogy állj és kijavítsd a hibáidat. Azokból tanulsz.

A suliban mindig a hibátlanságra neveltek,ezért ha valamit nem úgy csináltam,amit kell akkor rettegtem a következményektől. Van egy jó hírem, ez tanulható, most már nem rettegek. Úgy érzem lelkileg nagyon megerősödtem és sokkal bátrabb lettem. Elfogadom, ami jön és kezdem levetkőzni azt a szokásom, hogy: "Jaj, de mit fognak mondani?"

Ismerős? Most komolyan ne legyél már olyan beképzelt, hogy azt gondolod mások rólad gondolkodnak...Van egy rossz hírem: magasról tesznek rád... a saját kis problémáikkal vannak elfoglalva.

Ahhoz, hogy egyensúlyban legyél olyan munkát válassz, amit élvezel és olyan szerelmet, ahol szeretve vagy. Ha váltanod kell akkor ne halogass, akármelyikről is van szó. Az egyensúlyt viszont mindig munka megtartani, mert általában vagy az egyiken, vagy a másikon dolgoznod kell, mert tökéletes élet nincs.

Neked melyiken kellene dolgoznod?

A kis herceg

Nem régen újra elolvastam A kis herceg c. könyvet. Legutóbb még gyerekként került a kezembe és egy meseként tekintettem rá. Most így felnőtt fejjel ismét elolvasva rá kellett döbbennem, hogy ez a könyvnek sokkal több köze van a valósághoz. Fölnőttek, akik félreértik a gyerekek rajzait is. Fölnőttek akik mindenféle, szerintük, "fontos" dologgal foglalkoznak, amelyek sokszor - ez az igazság - teljesen felesleges. Felmerült bennem egy kérdés: Vajon én tényleg elég fontos dolgot csinálok nap, mint nap? Vagy van értelme az egésznek? 
A rózsa pedig az elején és a közepén/végén is jelen van a regényben. Gondolkodtál már mi lehet a rózsa a könyvben? Azt gondolom, hogy a kis herceg sem annyira gyerek és a rózsa, nos az a nő az életében. Mindig gondol rá, mert ő az igaz szerelme. A sivatagban is találkozni ötezer rózsával, mígnem rádöbben, hogy egy sem olyan, mint az övé. És ehhez a rókát kellett megszelídítenie, hiszen ő vezeti rá a legnagyobb igazságokra, olyan, mint egy bölcs vagy mai szóval élve mentor. 

"A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
-Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."


A hernyókat akár problémáknak is tekinthetjük. Ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, néhány kellemetlenséget el kell viselnünk. A kellemetlenségeken való átlépés egyben a kényelmi zónánk határának az átlépése, de ennek mindig van eredménye és jó érzéssel tölt el. Ott kezdődik az élet. A kis herceg is meg akarta ismerni a világot és a szomszédos bolygókat., így útnak indult. Te mikor indulsz útnak a számodra kijelölt úton a céljaid felé?

Szívd föl magad!

Készülsz már az új évre? Elkezdted már tervezni? Elkezdtél már készülni esetleg?

Már egy hete elkezdtem a mentális felkészülést az új érve. Vannak terveim és a céljaimat is lassan papírra fogom vetni, melyeket reggel és este el fogok olvasni, hogy fókuszban maradjanak. 

A célokról és a tervezésről írtam már. Azt tudnod kell, hogy mindig úgy kell célokat kitűzni, hogy azok az élet hat fő területén helyezkedjenek el: mentális, spirituális, üzleti / karrierbeli, fizikai, szociális és családi.

Az ünnepeket mindig a pihenésre és a következő évre való felkészülésre is érdemes fordítani, amellett természetesen, hogy a szeretteinkkel is időt töltsünk. Ilyenkorra azért már sokunk fáradt és lezárta az évet.

Mik a céljaid? Mit szeretnél elérni következő évben? Talán szeretnél kipróbálni egy új sportot? Egészségesebb életmódra váltanál? Szeretnél megtanulni egy új nyelvet? Esetleg személyiség fejlődésben lépnél egyet előre, hogy végre te magadat küldhesd el melegebb éghajlatra és ne más tehesse meg? Szeretnél nagyon messze menni nyaralni? :) Választási lehetőségeidet szeretnéd bővíteni? Több időt, pénzt, támogató embereket, igaz barátokat szeretnél? Tessék álmodni, célokat kitűzni és elképzelni ezeket, mikor megkapod. Tudod a mentális mozidban bárkivé válhatsz!

Szítsd föl magadban a tüzet, hogy a céljaidat égető vágy égesse, akkor nem lesznek az akadályok olyan órásiak, könnyen veszed őket!

Hajrá!

Amikor minden megszűnik fájni

Édesanyámnak

Számolom a másodperceket: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. Lélegzet vétel. Újra számolok, most tizenegyig jutok. Ez megy majd' másfél percen keresztül. A két utolsó lélegzet között több, mint harminc másodperc telik el. Az utolsó légvételnél már nem számolok. Tudom, hogy vége. Még olyan, mintha nem történt volna semmi, csak aludna. Megfogom a kezét, nem érzem a pulzusát. Tudom, hogy még velünk van. Már nem fáj semmije. A fájdalmait a világ leggyorsabb fájdalomcsillapítója vágta ketté. Többen vigyáztunk rá akkor. Itt búcsúztunk, ott köszöntötték.
Abban a pillanatban minden fájdalma megszűnt létezni. Fellélegzett a lelke, mert már nem érezte a testi gyötrelmeket. Egy pillanattal előbb még fájt minden mozdulat, minden lélegzet, minden apró rándulás is. Abban a pillanatban csak elaludt, elaludt örökre. A földi lét megszűnt, már nem fárasztja. Puhán bezáródott egy ajtó és hangtalanul kinyílt egy másik. Az egyik szobában kiégett egy villanykörte, míg egy másikban örökéletű égőt csavartak be. A meleg fény hívogatta, de még maradt egy kicsit. Mindannyian tehetetlenek vagyunk. Mi nem tudunk mit tenni, elfogadjuk vagy legalábbis próbáljuk. Ő a sötét szobában hallgatja a sírásunkat, vigasztal, de mi már nem halljuk az áthatolhatatlan függöny mögül.
Meglepően könnyűnek érzi magát és jól, bár furcsálja mi az amitől minden megszűnt fájni. Tudja lassan ki kell mennie a sötétből a hívogató fényre. Tudja lesz ott, aki már vár rá.
Az utolsó búcsú pillanata, amikor minden megszűnik fájni.

Ezt dobta a gép!

Olyan sokat hallom a címet... Eddig fel sem vettem, de mostanában elgondolkodtam rajta. 
"Ezt dobta a gép!" - Ez most komoly? Tényleg megelégszel azzal, amit a gép dobott??? Beletörődsz a gép által dobottal? Vagy szeretnél jobbat? Akkor azzal amit a gép dobott mihez kezdesz? Kihozod belőle a legjobbat vagy még annál is jobbat? Fordíts a javadra a gép által dobottat. Ritka az a szerencsés, akinek a gép mindig jót dob...
Önmagadnak kell tudni, hogy mit akarsz! Légy csepp a tenger ellen és meglátod további cseppek fognak hozzád csatlakozni, akikkel óceán leszel! Mindent elnyelő, a saját arcára formáló óceán.
Ne hagyd annyiban a gép dobta nyerset! Munkáld meg, fejleszd tovább, gondold végig, kovácsolj belőle előnyt! 
Van értékrended? Ha nincs legyen és ne engedj belőle, semmilyen körülmények között.

Mennyire vagy erős jellem? Az értékrended fog megszilárdítani. Mennyire vagy fegyelmezett? 
Ezek mind megtanulhatóak. 
Ne hagyd, hogy csak úgy dobjon a gép...és mi lenne ha te lennél a gép? Ha elég kitartó vagy és fegyelmezetten teszed a dolgod, akkor sosem fogod érezni, hogy rosszat dobott a gép. Mindent kihívásnak és lehetőségnek fogsz tartani és a magad javára fogod fordítani.
Már csak azt fogod érezni és látni, hogy egyre többen fogják keresni a társaságod és vonzani fogod azokat a dolgokat, személyeket, helyzeteket, amelyek segíteni fognak.
Szóval ne legyen ürügy, hogy: ezt dobta a gép!

"Ne építs magadnak több falat, mert

A legjobb barátod önmagad,
Más gondja nem a tied, más nem oldja meg a tied,
Más ne fojtsa meg a szíved, ne oltsa el a hited!"

Valótlan félelem

Fantasztikusan fenomenális giga-mega-hiper-szuper cool hétvége után vagyok, ha még nem tűnt volna fel... ;)

Egy nemzetközi konferencián voltam, ami a fentebb említett hangulatban telt, egy hasonló csapattal.
Nagyon motiváló volt és elgondolkodtató. Kicsit magammal voltam, sok dolog az eszembe ötlött.
Az embereket nem feltétlenül a pénz motiválja, hanem, hogy boldogok legyenek. Manapság a legtöbb embernek az a prioritása, hogy kifizesse a számláit... Nem erre kellene gyúrni minden hónapban szerintem...
A másik dolog, ami beugrott, hogy sokan csak azért nem változtatnak az életükön, amely nem tetszik nekik, amelyre panaszkodnak, mert félnek. (Mindig van megoldás és választási lehetőség ha elég nyitott szemmel jársz.) Kérdem én mitől? Ha van egy főállásod, mellette igenis tudsz olyat csinálni, amitől kicsit jobb lesz, kérdés az, hogy akarsz e igazán változtatni? Mitől félsz? Attól, ami még meg sem történt vagy meg sem fog történni, csak gondolati szinten? Ez nem valós félelem!Hahóóóóóó! Ami nem történik meg az nem valóságos! És még te mondod másnak, hogy hiszed ha látod?!!! Ugyan már! Engedd el!

És mi a legrosszabb ami történhet veled? Tényleg olyan szörnyű? Ja attól, hogy kudarcot vallasz? Akkor most figyelj! A legtöbb sikeres ember többször vallott kudarcot, mire elérte a sikert, a legtöbbjük egy emberi roncs volt és talpra állt! Egy valamit viszont sosem tettek meg: sosem adták fel! A kudarcaikat tapasztalatként könyvelték el és legközelebb próbálták nem elkövetni mégegyszer ugyanazt a hibát. Minél többet hibáztak, annál többet tudtak és tanultak és egyre profibbá váltak.
Tehát mitől félsz? Mi tart vissza? Vagy inkább ki tart vissza? Legyél bátor és soha ne add fel!

Szupererő

Mostanában nem véletlenül nem írtam. Kihívásokat teljesítek. Mit is akar ez jelenteni? Építem az életem egészen egyszerűen és építem magam. 
Van egy képletem, ami egyszerű mint egy pofon és lineáris:

1. Célkitűzés 
2. Tervezés
3. Cselekvés
4. Kihívás teljesítése

Ha meg  van célom, akkor azon gondolkozom el miért fogom megcsinálni. Ez nagyon fontos, hogy te is tudd a te miértedet! A céljaimat le szoktam írni, fontossági sorrendben. Az álom addig álom marad, míg le nem írod, ha leírod már cél lesz belőle. A tervezés a cselekvési terv, mi fogok csinálni, ha kell útközben, cselekvés közben újra tervezek, módosítom a tervet. A cselekvés a legfontosabb és itt van a legnagyobb fontossága a miértnek. Itt már nem azon kell gondolkodni, hogy biztos jó lesz ez nekem, itt már nem hinni kell. Itt már TUDNI kell, tudni kell, hogy sikerül, és nem feladni, hanem menni és menni tovább.
Alapvetően én úgy működöm, hogyha valamit elkezdek azt a végén fejezem be, amikor kész vagyok.

Sok helyen olvastam mostanában, hogy mindenkinek van egy szuperereje és sokat is gondoltam, hogy nekem vajon mi lehet... Végül arra jöttem rá, hogy a végsőkig képes vagyok kitartani és küzdeni a céljaimért. Az én szupererőm az, hogy állhatatosan megyek előre. Ez nem jelenti viszont azt, hogy nem szoktam elfáradni és csüggedni, de egy nagyon fontos dolog van ebben is. Sosem hozok nagy horderejű döntést, amikor padlót fogok, mert akkor nem tudok tisztán dönteni, olyankor túl érzelmes vagyok., viszont ha dühös vagyok akkor azt a düh-energiát át tudom alakítani "tűz szításra", azaz olyankor eredményes a munkám... :)

Neked van saját recepted, ami alapján mész előre? Vannak leírt céljaid? Megtervezed a cselekvésed lépéseid, hogy a céljaidat sikerre vidd?

Neked van szupererőd? Mennyire ragadnak el az érzelmeid, ha nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogyan szeretnéd? Feladod vagy tovább mersz menni?

30 éves lettem én...

Mindenki, aki már elmúlt 30 azt mondja, hogy ez mérföldkő az életben. Ilyenkor számvetést készítünk az eddig leélt életünkről. Nálam sincs ez másképp, de mégis inkább előre tekintenék nem vissza, a hibákat nem veszítésként, hanem tanulságként élem meg. Minden csak nézőpont kérdése, igaz? ;) 

Mindenkinek új kezdet, de nekem még ráerősít, hogy számmisztikailag 1-es évem kezdődik, ami a kilences periódusban szintén sok új dolog kezdetét jelöli, a 9-es, lezárásokkal teli év után (amit már alig vártam, hogy vége legyen, mert fájdalmas volt az elengedés, az új befogadása sokkal jobb, de ha nincs hely a szeméttől...?). Valahol érzem is az erőt magamban, de nem úgy mint Luke Skywalker... :D Visszatérve érzem, hogy a céljaim eléréséhez lesz elég energiám, és tudom azt, hogy bármit tűzök is célomul azt előbb-utóbb elérem.

Személyiség fejlődésben nekem az elmúlt bő három év volt számottevő, de most jöttek be olyan dolgok, amelyeket nem elég tudnom, hanem hinnem is kell bennük. Eddig tanultam, mostantól el kell képzelnem, hogy ki is akarok lenni valójában. Ehhez le kell hámozzam magamról a jelmezeket és az álarcokat. 
Úgy kell magamnak maradni, hogy közben elsajátítsam azokat a tulajdonságokat, amelyek azzá tesznek, akivé lennem kell. Ezt már elkezdtem és már nem érdekel ki mit gondol rólam, olyan vagyok amilyen, úton afelé akivé válni szeretnék.

Idén az lesz a feladatom, hogy elhiggyem magamról azt, hogy szerethető vagyok. Most biztos ledöbbentél, hogy én ezt nem így gondoltam. Mindig csodáltam azokat, akik ember mágnesek voltak...és mindenki rájuk volt kíváncsi.
Lesznek még ilyen "elhinni"-való feladataim, a szerethetőséggel már lassan kész leszek, jöhet a következő. "Next, please!"

Azt is szokták még mondani, hogy 30 felett kezdődik igazán az élet, hát én azért örülök, hogy voltam gyerek... és lassan eljutottam oda, ahol most vagyok és úgy érzem, hogy nekem már elkezdődött az életem és szeretném folytatni 30 felett is, amit elkezdtem és feszegetni a határaimat, stb. Igazi nagy álmaim vannak, amiben a férjem a partnerem és kölcsönösen segítjük egymást. Mindenkinek ilyen párt kívánok!

Lezárásképpen pedig várom a kihívásaimat, mert tudom, hogy úgy sem kapok olyat az élettől, ami túl nehéz lenne vagy nagy falat, maximum kicsit kiránt a komfort zónámból... (tudod azon kívül is az élet kezdődik és nem muszáj várnod 30-ig, vagy 40-ig, vagy 50-ig...) Az álmaink meg amúgy is eggyel nagyobb számban érkeznek, hogy beléjük tudjunk nőni! 

"Annyira akartunk nyerni..."

Voltál már úgy, hogy nyerni akartál, mert volt egy célod, de mire a célegyenesbe értél már nem tudtad hová tartsz és ezért nem mentél tovább egyenesen, hanem letértél az útról, mert hirtelen elterelődött a figyelmed és utána nem talált vissza a fókuszod?
A cím egy dalban van, szerintem a boldogságról és a játékról szól, aminek a neve élet. Úgy kezdődik: "Főzzünk csókból barack lekvárt, amíg van elég." Ez valami olyasmit jelenthet, hogy amíg boldogok vagyunk és szeretjük egymást a párunkkal, addig alapítsunk családot, tervezzünk, míg fiatalok vagyunk, éljünk igazán, míg az életünk épp a nyárban van. Ezekre tudok asszociálni.

Engem főként az a sora fogott meg, amely a címben is szerepel. "Annyira akartunk nyerni, de elfeledtük miért is?". Nagyon sokan vagyunk ezzel így. Kikerülünk az iskolákból, még diákként, gyerekként nagy álmaink voltak, talán még mikor munkába állunk akkor is, de jönnek a nehéz és kihívásokkal teli munkanapok, hét közök és valahogyan ezek az álmok elfelejtődnek. Már csak a péntek délután/este az életcél és, hogy minden ki legyen fizetve a többi meg... tudjuk.
Pedig mindenki nyerni akar, és boldognak lenni. Miért ilyen nehéz ez? Pedig ez csak egy döntés! Mikor rossz a kedvünk akkor még nehezebb boldognak mutatni magunkat.

Mindenesetre bármit megkaphatnál amit szeretnél, csak kívánnod kell!!! KÍVÁNJ MAGADÉRT! :)
 B.U.É.K.!

Családállítás

Találtam egy nagyon hasznos és részletes videót a Hellinger-féle családállításról. Nézzétek csak! :)

Motiváció = Amit szeretsz!

Gondolkodtál már azon mi motivál téged? Miközben folyamatosan új munkahelyet kerestem ezen is gondolkodtam...valahogyan sehogy sem tudtam rájönni mi az ami engem a legjobban motivál... És tudod mikor jöttem rá? Egy állás interjú -vagy inkább beszélgetés- kapcsán, pedig a megoldással nap, mint nap szembe találkoztam. Engem speciel minden, ami új motivál, vagy ha a régi újra van értelmezve. Folyamatos érdeklődés az új iránt. Új zenék, új emberek, új helyek felfedezése, új receptek kipróbálása, új tudás megszerzése és ezek az új dolgok tovább gondolása, újra értelmezése, de azért a régi dolgok sem rosszak és természetesen a régi barátokat sem engedem el olyan könnyen. Még egy süti receptet is képes vagyok átírni és kicsit tovább fejleszteni a saját szám íze szerint. Az új zenék tovább inspirálnak, amiket sokszor szavakba is szoktam önteni... ilyenkor írok. :) És ez a motiváció új energiákkal tölt fel és örömömre szolgál, ahhoz tudnám hasonlítani, mikor felrakod a már majdnem lemerült mobilodat tölteni.

Az új környezet és új emberek, pedig mindig izgalmasak voltak számomra, mert a környezet felfedezése igazi kaland, egy másik ember megismerése, pedig mindig tanít valami újat, mindenkitől felcsipegetek valamilyen új tudást. Egyszerűen szeretek másoktól tanulni valamit, amiben profik. Például volt akitől a borászatot tanultam szimpla beszélgetésből, de volt akitől a közép-ázsiai kutyákról...és még hosszan sorolhatnám mennyi mindent.
Jön az új év! Sokan ilyenkor mindig megfogadnak egy vagy több dolgot, hogy milyen szokásokat vesznek fel vagy hagynak el. Szerintem már hamarabb is elkezdheted a változtatást. Mindennap egy új nap, egy tiszta lap, tele új lehetőségekkel!
Téged mi motivál? Mit szeretsz? Mivel töltődsz? Ha még nem tudod gondold végig, mi tölt fel. Ha pedig tudod, akkor próbálj meg időt szakítani rá legalább egyszer egy héten. Hidd el a befektetett energia megtérül, ha olyanba "ölöd", ami a javadat szolgálja.

Évvégi számvetés

Foto:HeavenMan

Jön az év vége és jön az új év! Ilyenkor kicsit át szoktuk értékelni az elmúlt hónapokat, számba vesszük mi történt velünk idén, esetleg próbálunk új lendületet venni az új évhez.
Egy fantasztikus előadáson voltam vasárnap délután! Egyszerre motivált, inspirált, tanított, lelket öntött belém, új lendületet adott, hitet és reményt magamban. Kicsit közelebb kerültem újra magamhoz és tettem egy lépést az álmaim felé. :)
Végig az volt az érzésem, hogy az előadó (akit egyébként kivételes embernek tartok, mert minden szava igaz, van, hogy fáj, de attól igaz!) nekem/rólam beszél. Minden téren: család és munka terén is. Nagyon ritka, hogy ennyire "elkapják" az embert a színpadon elhangzott szavak.

Halott Pénz - Minden szobába kell álom

Mindannyiunknak ugyanaz a baja. Tudtad? Ha van egy célod akkor fent összefognak érted, de előbb jól próbára tesznek mennyire erős az elhatározásod és mennyire hiszed el magadról, hogy képes vagy rá! (Tudod mint Luke, lásd az előző bejegyzést: Luke Skywalker legnagyobb baja)
Az a legnagyobb bajunk, hogy sokszor képtelenek vagyunk hinni magunkban. Képtelenek vagyunk elképzelni, hogy elérhetünk bármit, amit szeretnénk, csak sokszor könnyebb igába hajtanunk a fejünket és rabszolgamód dolgozni valaki másnak az álmaiért. Ja, hogy te úgy gondolod, hogy nem a főnöködnek dolgozol? Akkor vedd számba a következőket: 

1. Annyit keresel amennyit megérdemelsz vagy annyit amennyit szeretnél? Ez mire elég? Mennyit dolgozol érte? Szerinted az időd többet ér?
2. Ha megszűnik az állásod miből fogsz élni? Van vésztartalékod? És az meddig elég?
3. Ha megtehetnéd mivel töltenéd a szabadidőd? Bemennél dolgozni vagy esetleg a hobbidban élnéd ki magad?
4. Végig gondoltad már, hogy azzal a munkával, amit végzel hol fogsz tartani 5-10 év múlva? (Elárulom:ott, amilyen emberekkel veszed magad körül!!!Az ő átlaguk leszel!) Ott, ahol szeretnél tartani? Azok a kollégáid, akik nyugdíj előtt állnak milyenek? Egyáltalán vannak ilyen munkatársaid?

Kérlek légy őszinte magadhoz és őszintén válaszolj magadban magadnak! Tényleg olyan rózsás a helyzeted, mint amit mutatsz vagy sokkal rosszabb, esetleg tényleg elégedett vagy, akkor a nagyon kevesek egyike vagy!
Remélem fel tudtalak kicsit piszkálni, hogy ne legyél olyan nyugodtan a saját állóvizedben, amelyet... (aki kíváncsi a mondat folytatására, annak szívesen megírom privátban :) )

Jó gondolkodást! :)

Luke Skywalker legnagyobb baja

Mostanában lesz a Star Wars legújabb részének a premierje, már elég sokan lázban égnek, ami köszönhető annak is, hogy a tv-ben mindennap valamelyik csatornán valamelyik része megy.
Bevallom töredelmesen, hogy nem igazán láttam az egész történetet, mert nem igazán érdekel, bár lassan már alap műveltség lesz tudni, hogy miről szól...
Az egyik részben (A birodalom visszavág) - amit csak úgy pont elkaptunk egy reklám szünetben - volt egy érdekes jelenet, amikor Yoda mester Luke-ot tanítja. Elmondja neki hol találja az erőt: a fában, a kőben, stb, viszont csak akkor fogja tudni használni ezt az erőt, hogyha hisz benne és elhiszi magáról, hogy képes

összegyűjteni és célzottan használni azt. Luke-nak az a legnagyobb baja, hogy nem hiszi el magáról, hogy képes rá, pedig meg van benne minden, ami kell, ahhoz, hogy jedi váljék belőle. Mihelyt elhiszi és úgy próbálja meg használni kiemeli az űrhajót a mocsárból.
Tudod mi a legnagyobb bajod neked? Pont, az mint Luke-nak, hogy nem (eléggé) hiszel magadban, pedig benned van ami kell, bármihez, amit el akarsz érni.

Tudod mit hallottam ma? Azt, hogy a képesség, a tehetség nem elég! Nem elég, mert önteltté tesz! A siker titka nem a képességben rejlik. A siker titka az elszántság, a kitartás és az hozzáállás, de csak az után ha meg van célod és a hited önmagadban, ha el tudod magad képzelni, amint ott állsz a csúcson győztesként, mert annyiszor adhattad volna föl, mikor "kudarc" ért, de te mindannyiszor felálltál és tovább mentél.

Az összehasonlítás csapdája

Mit szoktunk mi emberek egymással csinálni állandóan? Összehasonlítjuk egymást, magunkat másokkal. Miért? Csak akkor leszek jobb, ha jobb vagyok nálad? Bárkinél? Nem. Mindannyian utánozhatatlanok és egyediek vagyunk, senkiből sincs még egy.

Nem kell senki sem túlszárnyalnom és nem kell senkinek sem megfelelnem, nem kell tökéletesnek lennem és nem kell jobbnak lennem, mert másért jöttem ide, mint te és ez fordítva is igaz. Hányszor van, hogy irigykedők vesznek körbe, hányszor van, hogy másnak is az kell ami neked? És nem érted, hogy neki miért van meg az, amit te is szeretnél? Abba esetleg belegondoltál már, hogy őt az előrébb viszi, téged pedig nem? Vagy mondjuk ő megdolgozott érte, te pedig nem?
Az állandó összehasonlítás hatalmas csapda, mert azt fogod érezni, folyamatosan, hogy nem vagy elég, nem vagy jó. Mindig lesz nálad jobb, jobb ha elfogadod. Ne arra törekedj, hogy első legyél a többiek szemében, hanem azzal, hogyha valamit csinálsz azt örömmel tedd és jó érzéssel töltsön el.

"Ha elismerem nagyságomat, az azt jelenti, hogy jobb vagyok nálad, vagy ebből következően azt, hogy többé nem viszonyulhatunk egyenrangúként egymáshoz? Ez a fajta kétpólusosság, hogy egyszerre vágyunk a magas önbecsülésre és rettegünk is tőle, megnehezíti, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben." (Kristin Neff - Együtt érzés önmagunkkal)

Az összehasonlítgatás hatalmas csapda, mert ha folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy elég jó, akkor egy idő után kihat majd az önbizalmadra és az önbecsülésre, pesszimizmusra késztet, kiöli a bátorságot, nem fogsz hinni magadban. Ne hasonlíts csak járd a saját utad.

Nézz szembe velük!

Nézz szembe a félelmeiddel és urald őket! Bármire képes vagy ha úgy döntesz! A komfort zónán túl kezdődik az igai kaland, amit életnek hívunk!

Fókuszban lenni

(fotó:bloodymovin.blogspot.com)

A címben nem a műsorra gondolok, amely az agymosógépben látható, még mielőtt valaki hiába várna rám, hogy felbukkanjak a tv-ben... :)
Arra értem, amikor eldöntöd, hogy rálépsz az álmaid útjára és végig is mész rajta és az eltérítő körülmények jönnek ugyan, de neked az első sokk után csak ez jár a fejedben: "Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!" és már a tükörképednek is azt mondod: "Képes vagy rá! Meg tudod csinálni!". Tudod a miértet, mert azt neked kell tudni, a hogyan is számít, de abban segítenek. A terv is kész, már csak neked kell elindulnod, mert a rajt már megtörtént, csak a miérten rágódtál.


Milyen érzés fókuszban lenni? Amíg nincs egy erős célod (ez a miérted) addig nem fogod tudni. Példának okáért, vegyünk egy gyereket. Szeretne egy piros biciklit, és ennek érdekében oda megy az anyukájához: "Anya! Ott az a piros bicikli. Kell nekem!" és hiába mondja az anyukája azt, hogy nem, és, hogy nincs pénzük rá, addig fogja mondogatni a gyerek, míg meg nem kapja. Neked van ilyen álmod, amihez ennyire makacsul ragaszkodsz? Van? Akkor harcolj érte. 
Mostmár nekem is van! Igen, nekem sem volt egyszerű eldönteni mit akarok, mi az álmom, de végre tudom és az eszközöm is meg van hozzá. És hogy milyen érzés? FANTASZTIKUS!!!

(fotó:7napkaracsonyig.wordpress.com)

Kell ehhez komfort zónán kívülre menni? Folyamatosan ott vagyok és kezdem megszokni. Nem ismerek magamra, mert ez a miért olyan bátorsággal ruház fel, olyan dolgokat teszek (és nem agyalok rajtuk), amiket eddig abszolút nem mertem megtenni. 

Azt is mondhatod, hogy a körülményeid nem olyanok, de ez csak ürügy, amit valaki oknak tekint arra, hogy mozduljon. Minden csak nézőpont kérdése! Például valaki a gyereket hozza fel ürügyként, arra, hogy nincs ideje, valaki meg pont azért fog mozdulni, mert elege van abból, hogy kevés időt tölt vele együtt, ezért heti plusz egy órát beáldoz egy olyan dologba, ami majd egyszer lehetővé teszi, hogy saját maga ossza be az idejét, így több ideje lesz mint azelőtt. Érted a különbséget? Nézőpont váltás, hogy fókuszba kerülj!
Amikor fókuszba kerülsz, akkor már nem számítanak a körülmények, mert lepereg rólad minden, csak az fog a bőrödbe/beléd ivódni, ami használ és épít, a többi nem. A körülmények fognak okot adni és nem eltérülést.Óriási a különbség, de meg kell rá érni!