Ha koncentrálsz...

Ha arra koncentrálsz, amire vágysz és nem állsz ellen neki valósággá válik. A gondolataid anyaggá sűrűsödnek... Hihetetlen, de tényleg így van. Nekem is vannak álmaim és vágyaim. Sokszor  mégis azon kapom magam, hogy kétségbeesetten kérdezgetem magamtól: hogyan  lesz?, és hogyan fogom tudni megtenni?, és kikkel? stb...  Ezeket a kérdéseket nem tudom megválaszolni.
Az a tapasztalatom, hogy sokszor hajlamosak vagyunk mi magunk útját állni a legtöbb jónak, a boldogságunknak. Bezárkózunk, stresszelünk, mindenre tudni szeretnénk a választ. Ha pedig csak a megérzéseinkre és az intuícióinkra hallgatnánk, akkor sokkal többre mennénk. Mindig erre jutok végül.
Ha jól érezzük magunkat valahogy minden olyan egyértelmű és magától értetődő, nem?
Nyílván vannak napok, amikor nem annyira jók az energiák és erőtlenebbek vagyunk, de akkor érdemes jobban monitoroznunk a gondolatainkat! Olyankor kell behúzni a féket a negatívumokkal, mert bármikor jöhetnek rossz dolgok, események, amik teljesen lenullázhatják az energiádat és olyankor nagyon nehéz bárhogyan is vissza tornázni az energia szinted, viszont ugyanígy jó dolgok is történhetnek veled, amik meglepőek lehetnek. Érdemes mindkét esetre felkészülni, főleg az elsőre.
A gondolataink töltésére való koncentráció csak az elején nehéz, miután már hozzá szoksz és "napi rutinná" válik, már nem lesz fárasztó, már nem is kell nagyon csinálni, hiszen csak jó dolgokra fogsz figyelni, a rosszak háttérbe szorulnak.
Koncentrálj a körülötted lévő szép dolgokra, mert az téged is boldogsággal fog eltölteni!

Sorsdöntő szavak

Nagyon sok emlék szokott mostanában bennem feltolulni...például eszembe jutott, hogy angolból az első szó amit megtanultam az a FREEDOM (szabadság) volt. Lehet hülyén hangzik, de egyfolytában szomjazom a szabadság érzését. Úgy érzem magam, hogy az átlagos élet teljesen gúzsba köt, és tudom, hogy nem akarom. Valami mást akarok. Sétálni a napsütésben, a tengerparton üldögélni, stb., mint egész álló nap robotolni...

Tudom mit kell tennem, de valamiért mégsem mozdulok...legalábbis nem olyan tempóban, mint ahogyan szeretnék. Vannak hátráltató tényezők. Kinek és mit mondjak? Úgy gondolom, hogy nem mindegy kinek melyik szót mondom. Mindenkinek más a kedves szó, persze a hogyan mondom sem mindegy. Tényleg a legtöbbször próbálok kedves lenni, de nincs mindig jó napom.

Igen, sajnos mostanában az önsajnálatba zárkózva dagonyáztam és arra gondoltam, hogy lassan depis leszek, de aztán mikor be vallottam saját magamnak, hogy igenis nem vagyok teljesen boldog, akkor szépen neki láttam annak aminek kell. Az álmaimért küzdeni. Rájöttem arra, hogy csakis én tudom megvalósítani őket és nem a férjem és nem anyukám és senki más nem, csakis én. Ha én nem akarom, akkor más hogyan akarhatná az én álmaimat megvalósítani?!

Még most minden kaotikus a fejemben és a lelkemben, de már pörög a kisfilm a fejemben. Már vízionálom a végcélt, de még sok kis pici megálló lesz még addig, de azért hogy nagyszerű életem legyen, olyan-olyan nagyon nagyszerű, amit mindig is akartam, de csakis rajtam múlik. És igen, el kell hinnem, hogy megtalálom azokat az embereket, akiknek én is tudok segíteni, hogy elérjék azt, amit akarnak. Igazából egész életemben ezt szeretném csinálni! Másokat segíteni, hogy úgy éljenek ahogyan azt ők akarják. Ehhez adni eszközt a kezükbe, de csak ha ők is akarják!

Pink-Are we all we are

Könyvek hatalma

Nagyon sokat olvasok, regényeket, személyiségfejlesztő könyveket... Szinte minden műfajban, klasszikust, modernet, kortársat... romantikust, thrillert, krimit, kalandregényt, komédiát, drámát...
Minden könyv, amit elolvasok ad valamit. Van hogy egy érzést, van, hogy egész jól használható tudást és van, olyan könyv amelyik csak egy mondatot, de ez utóbbiért is hálás vagyok, hogy egyáltalán kapok valamit...
Olvastam e már pocsék könyvet? Igen, de azokra nem is nagyon emlékszem, de végig szoktam őket olvasni, mert lehet az utolsó mondat is tartogat számomra valamit. Igazából a rossz könyvek sem rosszak,mert edzésben tart, próbára teszi a koncentráló képességemet, képes vagyok e figyelni a sztorira... :)
Igazából, mindenki aki ír azt tisztelem, mert mióta a fejembe vettem, hogy írni fogok, azóta látom és érzem milyen nehéz is egy jó történetet megírni, leírni, úgy hogy nem legyen zagyvaság és érthető legyen az egész történet. El tudja képzelni az olvasó az egész kitalált világot. Magával ragadó legyen. A jó történet még nem is minden, a szereplők megformálása rengeteg agyalással jár, és jó emberismeret sem hátrány, ehhez pedig nem árt jó megfigyelőnek lenni.
Visszatérve, hogy miért jók a könyvek...elgondolkodtatnak, kiszélesítik a látóteret, más perspektívából mutatnak meg problémákat, dolgokat. Műveltséget adnak!
Amit pedig az egészből ki akarok hozni, hogy mivel saját gondolkodásra sarkallnak, ezért veszélyesek is. Minél szélesebb a látókörünk, annál jobban nem akarunk birkák lenni és követni a nyájat. Saját magunk szeretnénk a sorsunkat irányítani és megmutatni a többieknek is, hogy másként is lehet.

Ígéret

Ha az ígéret magja ott van a lelkedben, a szívedben, akkor be fog teljesülni! Higgy benne! Higgy magadban!
Ígéret egy jobb életre! Ígéret a boldogságra, a jóra, az örömre! Ha ott az ígéret képes vagy rá! Meg tudod csinálni, csak kérdés mikor ülsz be az élet autójába és vágsz bele...?! Adj gázt, de előbb tedd nagyobb sebességbe a kocsit, különben csak hangosabb leszel és nem fogsz gyorsulni.
Ígéret... szép szó, ha megtartják úgy jó...Sajnos a mai világban ez a mondás érvényét veszti. És ha magadnak ígérsz? Akkor is? És ha a gyerekednek? A saját vérednek? Akkor milyen az az ígéret?
Legalább magunkkal legyünk őszinték! Ha már sehonnan sem számíthatunk igazságra, legalább magunkkal és a szeretteinkkel legyünk azok! Ne szemeteljük tele üres ígéretekkel a környezetünket!
Üres lap, üres füzet, üres ígéret? Végtelen lehetőségekkel van tele mind, csak meg kell tölteni. TARTALOMMAL! Valódi tartalommal... Az ígéret is úgy szép, ha van tartalma és súlya és ha megtartják úgy jó!

Rohanás

Rohan a busz, rohan az autó, rohan a villamos, rohan a metró...te is rohansz! Rohanva jön a reggel, alig látva kecmeregsz ki az ágyból, már nincs idő lustálkodni, normálisan felébredni...Főzöd a kávét, talán valami életet lehel beléd, addig míg be nem érsz a munkába, ahova a rohanó járművek visznek és a rohanó város vezet.
Tele stresszel! Te is stresszelsz! Mindenki szorong, ideges. Nézem az embereket munkába menet... Dolgozunk ezerrel a túlélésért, aztán meghalunk... Ez lenne az élet? És ha én nem ilyet akarok? Ha én meg te és még sokan mások élvezni akarják ezt az életet?Ha látni akarjuk a szépet és a jót? Örömünket akarjuk benne lelni?
Lassítani kellene ha tudnánk, csak kicsit, mert elkésni sem jó ám...élhetőbb lenne az élet, talán. Minőségibb élet lenne, de sajnos ennek is ára van. A minőséget sem adják ingyen, sem akciósan. Vágysz valami után, ami, úgy érzed nem lehet a tied, de lehet csak tudni kell a megoldást és az eszközt hozzá. DE ahhoz, hogy észre vedd lassítanod kell, csak öt percre legalább, mert nem tudhatod ki hozza el hozzád.
Rohan a világ és csak állsz és nézed, ahogyan minden és mindenki elrohan melletted. Az életed is?

Őrület határán

Amikor bármibe fogsz, de nem jól sül el, sorozatban... Nem érted miért működnek máshogy, mint másoknak ugyanazok a dolgok... Mikor legszívesebben reggel ki sem kelnél az ágyból, de muszáj, menni kell, de tudod, hogy semmi nem lesz jó és te sem leszel jól. Depressziós hangulatban vánszorognak a percek, alig várod, hogy haza mehess, bármelyik pillanatban el tudnád bőgni magad, és nem tudod miért. Minden semmilyen vagy rossz, nem találod a helyed. Egy sötét szobában, egy takaró alá bújni és nyalogatni a sebeidet, tisztulni és töltődni és amikor jól lenni, előjönni. Menekülni ebből a világból, a semmit tevésbe, ahol békén hagynak, ahová nem jut el a külvilág zaja és problémái. Olyan problémák, amiket nem te okoztál és nem is akarsz rá megoldást, de mégis rád kényszerítik, mert valakinek fontos, hogy meg legyen oldva, de nem neked. Tudod miért, mert nem a te álmod része, nem neked fog dolgozni az eredmény és az érte kapott jutalomból sem fogsz részesülni. Ez szívás! Sokszor azt sem tudjuk kinek és mit és miért csináljuk azt amit. Csinálod, mert talán a megélhetésed függ tőle. Csinálod, mert muszáj. Nem érted miért jó ez neked, nekem, nekünk, csak csinálod, míg eleged nem lesz, míg ki nem égsz... meg nem őrülsz.  Nem érted a kirakós darabjait, mert látod mi lesz a kép a végén...lehet, hogy nem is illik a képbe, amit csinálsz? Nem is kellene, hogy a része legyen, csak ide keveredett valahonnan? Lehet, hogy tévútra tévedtél?
Ja, hogy te nem szoktál eltévedni, és ha itt igen? A lélek dolgaiban nem nehéz eltévedni, igazából minden út, minden kitérő ugyanoda fog visszavezetni.
Ha úgy érzed, hogy az őrület kerülget és csak sikítanál a sarokban ahová beszorítottak, tedd azt, vagy vezesd le a feszültséget máshogy, mert belülről fog felemészteni, egy semmi. Egy olyan probléma, ami nem is létezik, csak te kreálod. Mindenkinek szoktak jó és rossz napjai lenni, amikor semmi nem jó, de egyszer minden rossz elmúlik és elúsznak a vihar felhők és újra sütni fog a nap.

Karma

Úgy tudnám ezt a szót jellemezni, hogy önmagába visszatérő vonal, saját farkába harapó sárkány... stb.

Amikor folyamatosan ugyanazok a problémáid és nem veszed észre, csak kb. a 10. alkalom után...
Érdekes, hogy erről írok és írtam már a bumerángként visszatérő témáról is, ami hasonló. Olyan élethelyzetben lenni, amikor tudod, hogy nemsokára meg kell hoznod egy döntést, és azon gondolkozol már jó előre, hogy hogy is és mi is legyen. Annyira lefoglal ez a téma, hogy még az álmaidra sem tudsz úgy fókuszálni ahogyan szeretnél, és minden másra is csak kínok között tudsz odafigyelni, közben meg jön vissza-vissza ugyanaz a probléma, amire ha kicsit odafigyelnél akkor már tudnád mit kell tenned, ahhoz hogy könnyebb legyen a döntésed.
Nagyon vicces, amikor rájössz, hogy a megoldás ott lebeg a szemed előtt, csak nem látod, mert az erdőt nézed, a fát nem! :) A horizontot kémleled, közben meg ott ugrál előtted, csak kicsit a fókuszt kell másképp állítanod, távolról közelre.

Ha azt a problémát felismerjük és megoldjuk akkor a probléma sem fog visszatérni... vagy igen csak magasabb szinten, de akkor már ügyesebbek leszünk és könnyedén megoldjuk. Mindig van megoldás!