Engedhetem?

Tudjátok nagyon sokat olvasok... egyszerre legalább két könyvet, de van, hogy többet, most például hármat. Az egyik mindig regény, a többi valami önfejlesztő, vagy gondolkodtatásra serkentő. Igazából ezt a szüleimtől örököltem: az olvasás szeretetét és a tudás szomjat, sajnos a cselekvést azt magamnak kellett megtanulnom. Sakkban tartani a negatív halogató énemet, hogy ne legyen lusta dög...
Amit mondani szeretnék az az, hogy volt két nagyon érdekes mondat az egyik könyvben. Az egyik, amit mindenkitől hallok: "Nem engedhetem meg magamnak." A másik, amit viszont senkitől nem hallottam még: " Hogyan engedhetném meg magamnak?"
Az elsővel úgymond "lezárod" az agyad. Nem fogsz gondolkodni... Sajnos a médiának is ez a célja, hogy agyatlan tömeget gyártson, birkákat, akiket lehet vezetni, befolyásolni,manipulálni.Tisztelet a kivételnek.
A második mondat már önmagában kérdés, amit ha felteszel magadnak akkor több lehetőség is az eszedbe juthat, ha kicsit jobban elmélázol rajta. Amikor erre a kérdésre gondolok akkor egy érintő képernyő jut az eszembe, amin van egy kör alakú "gomb", amire rátéve az ujjam, szép sorban virágszirom módjára felugranak a választási lehetőségek.
Érdekes ez a két mondat, mert szinte ugyan azokból a szavakból tevődik össze mégis más. Itt a hogyan-on van a hangsúly. Hogyan kérdezz, hogyan válaszolj magadtól és magadnak, illetve másoktól és másoknak.
Ha valaki még mindig az első mondatot választja továbbra is, akkor ő nem ebben a világban él, szerintem.Nem halad a korral, saját magát skatulyázza be!Manapság, már annyi lehetőség van bármiről is beszéljünk.Csak a saját fantáziánk és kreativitásunk szabhat határt.
Te melyiket fogod ezután feltenni magadnak?

Belső tűz

Téged mi éltet?Mi hajt nap,mint nap? Milyen tűz lobog benned?
Nekem van egy elhatározásom és mindennap "csak" azt érzem, hogy valami nagy fizikai akadálynak kell történnie, hogy ne valósítsam meg. Ha törik, ha szakad meg fogom csinálni. Húúú! És tudjátok milyen jó érzés? Régen voltam már ennyire céltudatos és akaratos, mint most! Sajnos az iskolapadból kikerülve azon kellett gondolkoznom, hogy mit tegyek... valahogy kiirtódott belőlem a tenni akarás vágya. Szürke céljaim voltak, nem eget rengetőek.
Egyszerűen olyan gondolataim támadnak és olyan emberek jutnak az eszembe, akikhez még most értem meg valószínűleg. Érdekes téma ez...Minden személy akivel valaha kapcsolatba kerültél célja van. Lehet nem akkor és ott ahol most vagytok, lehet félév múlva, de lehet eltelik 10 év is. Lehet te nem vagy kész, lehet ő nincs még kész, arra amiért találkoztatok valójában. Ha így gondolok a kapcsolataimra mindjárt más szögből látom őket. És csak hálás tudok lenni, mert mindegyiktől kaptam, kapok valamit. Van, ami példával jár előttem. Van, ami azt súgja nincs lehetetlen. Van, ami türelemre és csendben maradásra tanít. Van, ami megmutatja az önzetlen, tiszta baráti szeretetet. Van, ami pedig dühít, de azt jó ha tudjuk, hogy a düh és a szenvedély közötti határ mezsgye nagyon szűk. A jó hír az, hogy mind okít, amivel többek leszünk.

Milyen szenvedély él benned? Milyen a belső tüzed? Mindig lobog? Vagy a legtöbbször csak parázslik? Könnyen vagy nehezen tudod lángra lobbantani? Van olyan dolog ami azonnal belobbantja? Gondolj rá minél többet. Akár egy jó zene, vagy könyv, vagy festmény is lehet. Érdemes a művészetek között keresgélni, mert ott lehet a legkreatívabban kifejezni magunkat. Lehet csak én vonzódom ennyire ezekhez a területekhez, mert nincs Isten adta tehetségem ezekhez.
Téged mi az, ami magával ragad úgy igazán? Lehet az egy terv a jövődre nézve is, de egyet ne felejts el: Ha látják az emberek a szemedben a tüzet, a tenni akarást, akkor segíteni fognak!

Kérdezheted, hogy félek-e a kudarctól. Nem, mert már megtanultam annyira bízni és hinni magamban, hogy tudjam jó úton haladok és ami hajt ezen az úton az csak is a javamat fogja belőlem kihozni, az esszenciális énemet. Természetesen nem leszek soha tökéletes, de nem is ez a célom. Hitet és biztatást adni másoknak. Perspektívát mutatni egy jobb minőségibb életre. Reményt adni, hogy van kiút a legrosszabb helyzetekből is!

Talentum

A minap eszembe jutott az a Példabeszéd, amiben a Gazda három szolgálójának talentumokat ad. Az első ötöt kap, a második kettőt, a harmadik egyet. Mindenki rátermettsége alapján kapta az érméket. Az első kettő megduplázta a vagyonát az utolsó pedig elásta, és nem tett semmit. Amikor az Úr hazatért mindannyian mérlegre kerültek: az első kettőt megdicsérte és beengedte a házba, viszont a harmadikat, aki gyáva volt elkergette.
Itt megtaláljátok az egészet:A talentumokról szóló példabeszéd

Ez a történet képletes, a címe is beszédes. A talentum szó tehetséget is jelent, olyan dolgot amiben jó vagy. Érdekes dolog ez, mert a suliban mindig arra buzdítanak, hogy legyél mindenben jó... igaz? Pedig inkább azt kellene erőltetni, amiben amúgy is jó vagy, hogy még jobb legyél. Azt a tehetség magot kellene fává növeszteni ami már kicsírázott benned. Ha meg tudod duplázni azt, amit kaptál miért ne tennéd meg? Nem kell félni, nem baj ha hibázunk, van lehetőség a kijavításra és tanulunk is belőle. Tudjátok: "A sikerhez vezető út kudarccal van kikövezve!" A kudarctól való félelem sok embert visszatart a cselekvéstől, de ha nem tesz semmit akkor sosem fog tanulni és a siker is elkerüli.

Mindannyian születéskor kaptunk képességeket. Egy kisgyerekből lehet bármi...ezt szoktuk mondani. A választás csak is rajta áll majd mit szeretne. Természetesen a szülői befolyás is fontos szerepet játszik ebben. Honnan kap biztatást, mivel kapcsolatban kap pozitív visszajelzést.

Nyomot hagyni!

Nagyon sokszor eszembe jut, hogy nem vagyok különleges...nem tudok szépen énekelni, nem tudok szépen rajzolni, festeni és még azt sem érzem igazán, hogy jól írok. Csupán csak sokat olvastam és bejártam magyarórára... és az érzéseim írom le. Ezekkel a tényekkel ellentétben szeretnék valami nyomot hagyni a világban magamról másoknak, hogy úgymond ilyen "tehetségtelenül" is lehet valami jót hátrahagyni.
Volt egy felmérés ahol nagyon sok embert megkérdeztek arról, hogy mi lenne az álom-meló nekik. Az emberek nagy része mások segítését gondolja annak. Ez nagyon jó hír, mert úgy látszik, hogy nem veszett ki még az empátia az emberekből. Itt is mint mindig a hogyan-on van a hangsúly. Nem gondolom azt, hogy itt a kéregetőknek kellene pénzt osztani...Nem ez a megoldás.
Valami eszközt kell adni az embereknek, perspektívát mutatni, lehet máshogy is élni. Az hogy mennyi mód van erre nem tudom, de egyet biztosan tudok mutatni, azt amiben fejlődünk és úgy változunk, hogy talán észre sem vesszük és nem utolsó sorban meg is lehet élni belőle. Itt is azon van a hangsúly, hogy akarunk e?!
Félsz lépni? Félsz a kudarctól? De nem szereted ahogyan élsz? Félsz változtatni az életeden csak egy kicsit is? Mérlegelj! Ha nem változtatsz akkor mi lesz 10 év múlva? És ha változtatsz akkor mi lesz? Lehet sokkal jobban jársz!
Módomban áll segíteni, de ha TE megállítod saját magad akkor én sem tudok!

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

Move! - Mozdulj!

Nagyon sok minden kavarok még bennem a hétvégi lelki wellness után. Még nem ülepedett le bennem sok minden... Kavarognak bennem nagyon mély dolgok...nem a fejemben, hanem a lelkemben...
Sajnos nem tudom ezt jól leírni, ezt át kell élni, érezni. Amikor több ezer ember feltöltődve ünnepel és meg akarja változtatni az egész világot, nos az olyan mintha egy energia masszába kerülnék. Miközben írok és erre gondolok, próbálom felidézni az érzést, ráz a hideg, de közben pedig olyan melegem van...
Az ilyen és hasonló pillanatokért érdemes élni, úgy gondolom, hogy aki vágyik erre, az velem fog jönni azon az úton, amin végig fogok menni, neki pedig rá kell lépnie. Mindig kíváncsi természet voltam és kitartóbb annál, hogy bármi megállítson. Élő példa vagyok rá, hogy aki kíváncsi az nem öregszik meg hamar! :)
Itt és most jött el az az idő, amikor mozdulni kell és megállni TILOS! Nem tudom még kik lesznek azok, akik velem akarnak majd jönni, de garantálom, hogy izgalmas, mesés és kalandos utunk lesz!

Komfort zóna

Ahogyan ígértem, írok a komfort zónáról is. Elég egyértelmű és beszédes ez a név. Ez mindenkinek az a tűrés határa, amelyen belül jól érzi magát. Itt vannak a szeretem dolgok, el vagyunk benne, mint befőtt a polcon, semmi extra.

Ami ezen a komfort zónán kívül van: a nem szeretem dolgok, adrenalin tröszt, izgulás, izgalom. Ezen kívül kezdődik az élet!
Olyan ez mint egy határvonal. Ha belül maradsz sosem tudhatod meg mire vagy képes és semmi extra élményed nem lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lesz az életed, hanem azt, hogy fantasztikus dolgokról maradhatsz le. A jó hírem pedig az, hogy a komfort zóna határvonalai tágíthatóak.
Mielőtt kilépnél belőle az adrenalin szinted megemelkedik, izzadsz, remegsz... olyan ez mint az első szerelem! Ha pedig túl vagy rajta eufórikus érzés, érzed ahogy lüktet még az izgalom benned.
Amikor elkezdtem a komfort zónám határait feszegetni, hát nekem nagyon nehezen ment, de érdemes volt azt a bizonyos első lépést megtennem. Az első ilyennél éreztem azt a flow érzést amiről már írtam... szinte megteltem energiával, pezsgett a vérem... Természetesen ez az érzés csak az elsőnél volt, a többinél már nem, hiszen már rutinom lett benne azaz kitágult a komfort zónám.
Elmondom hogyan működik ez a zóna: amikor valami újat kell gyakorlatban elsajátítani eleinte izgulunk nehogy elrontsuk, aztán amikor egyre többet csináljuk már játszva megy. Komfort zónán belül lesz.
Egyébként az extrém sportok is hasonlóan hatnak a szervezetre.

Azért mondom, hogy a komfort zónán kívül kezdődik az élet, mert majd az álmod tervének megvalósítása közben át kell lépned, meg kell tenned olyan dolgokat amiket egyébként nem szoktál vagy nem szeretsz. Ez is ÁR lehet, amit meg kell fizetni.DE!!! A végén úgy is azt fogod mondani, hogy megérte! :)

Tervezz, ne csak álmodj!

Érdekes dolgot olvastam... Sokan nem hisznek abban, hogy az álmaik megvalósulhatnak, nem hiszik el, hogy kívánságaikat egy felsőbb hatalom teljesíti. Azt gondolom, hogy igazuk van! Ha valaki megreked abban, hogy álmodik, álmodozik abból valóban nem sok minden fog megvalósulni. Fontos leszögezni ebben a témában, hogy ezeknél a módszereknél a leglényegesebb az, hogy legyenek kitűzött álmaid, céljaid. A relaxálás és a meditáció a céljaid fókuszálásában segít, nem pedig a megvalósulásukban. Ezután kell valami tervezetet készítened, hogy hogyan fogsz eljutni onnan ahol most vagy oda ahol lenni szeretnél. A fő mozgatója az egész dolognak a célok és álmok.

Érdemes egy lapot elővenni és ráírni az évszámot, ahol vagyunk és a másik végére pedig a tíz évvel későbbit. Aztán szépen felsorolni a most dolgait (család, otthon, egészség, stb. amit fontosnak tartasz) a másik évszám alá pedig, azt amiket szeretnél. Lehet lesznek változások, sőt kellenek is. A két végpont meg van, jöhet a terv. Mit kell neked azért tenned, hogy tíz év múlva (bármennyi idő intervallumban gondolkozhatsz, csak a példa kedvéért választottam tízet) ott tarts ahol szeretnél? Jobban élni? Egészségesebben? Nagyobb házban? Több pénzzel a bankkártyádon?
Még nem is említettem! Ezeknek ÁRa van, amit egyben kell ki/megfizetni! Nem biztos, hogy pénzben kell ezt mérni. Lehet lemondásokkal jár, kinek mi azt nem tudni. Csak tudd, hogy az álmaid megvalósításának áruházában nincs akció, kedvezmény! Ezt csak akkor tudod meg ha kész a terv és elindulsz a terv végrehajtásában, mert igen nem azért csinálunk terveket, hogy ne hajtsuk végre őket.
Elakadtál a tervrajz megalkotásában? Pár napig rágódsz rajta, aztán úgyis rájössz, hogy neked mi a jó, mit kell tenned, esetleg olyan dolgok fognak történni, eszedbe jutni, ami maga a megoldás lesz vagy ahhoz vezet el. Hidd el tudom miről beszélek!

Ha kész a terv és már a megvalósítás elkezdésének a küszöbén állsz készülj fel, hogy tanulni fogsz és itt nem arról van szó, hogy te nem akarsz, ha több szeretnél lenni ez elengedhetetlen, mert rá leszel kényszerítve. Ha valamit még sem teszel meg akkor az olyan sebességgel tér majd vissza problémaként, amire nem is számítasz. A tanulásnak és a nem tanulásnak is meg van az ára, csak nem mindegy ki fizet. Neked fizetnek vagy te fizetsz. Jusson eszedbe a tanulás befektetés. Tanulni fogsz és főleg magadról! Tudom ez unalmas már azoknak, akik napi szinten olvasnak, de az álmaid megvalósításában a legnagyobb gát TE magad vagy, ha legyőzöd önmagad senki nem állíthat meg! Te vagy a megoldás is, ha képes vagy pár, számodra kellemetlen dolgot megtenned, akkor már nyertél! Igen, ki kell lépni a komfort zónádból! :) Ha nem tudod mi az, akkor már nagyon érdekelhet, de szerintem sejted már és nem felejtettem el erről is fogok írni...

Természetesen lesz olyan (ezt is meg fogod tanulni) hogy a megvalósítás alatt újra kell tervezni, de azt ott fogod tudni már hogyan kell csinálni. Mindent előre nem tudsz megtanulni, itt a csinálom-tanulom fogja egymást váltani. Mindig azt fogod tanulni, ami az adott szituációhoz kell, az újratervezést is akkor fogod megtapasztalni, amikor arra szükséged lesz.

Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)