2015. április 30., csütörtök

Szösszenet egy könyvből I.

"Jó szokásokat fogok kialakítani, és ezek rabja leszek.

Gyerekként az ösztöneim rabja voltam; most a szokásaim rabja vagyok, amiképpen valamennyi felnőtt. Szabad akaratomról lemondtam az évek során felszaporodott szokásaim javára, és múltbéli cselekedeteim már ki is jelöltek számomra egy utat, amely azzal fenyeget, hogy béklyóba veri jövőmet. Tetteimet az étvágy, a szenvedély, az előítélet, a mohóság, a szeretet, a félelem, a környezet és a megszokás vezérli, és e zsarnokok között a legrosszabb a megszokás. Következésképpen, ha már úgyis szokásaim rabjának kell lennem, legalább jó szokások rabja legyek. Rossz szokásaimat ki kell gyomlálnom, és új barázdákat kell előkészítenem a jó magnak."

2015. április 27., hétfő

Hozott anyag



Mindenki hozott otthonról jó és rossz tulajdonságokat. Itt az öröklött dolgokra gondolok, de mégsem. Nem tudom érted e, amit mondani akarok. Olyan tulajdonságokról beszélek, amelyek nehezen megváltoztathatóak, mert mélyen a családban, az ősökben gyökerezik az eredete. Mindannyian a hozott anyaggal dolgozunk és azzal gazdálkodunk, legalábbis próbálunk élni, túlélni, ki hogy.
Hiszem, hogy amit a szülők elrontottak vagy nem jól csináltak az életükben, azt a gyerekeik látták és viszik tovább vagy változtathatnak is rajta! Láttad gyerekként a szüleidet, mit és hol rontják el, de csak felnőttként esik le, hogy te nem akarod azokat a hibákat elkövetni, te kijavítanád. Sőt sokszor rájössz, hogy nem mindig ők a hibásak, hanem a körülmények áldozatai, mégis kihozták a maximumot belőle, amit tudtak.
Ezek a hozott hajlamok és tulajdonságok, amelyek generációról generációra, apáról fiára, anyáról lányára öröklődik. Halmozódnak és jellemvonássá alakulnak e hozott tulajdonságok, tulajdonná válnak és blokkokat alakíthatnak ki egy-egy életút során. Ezeket fel/meg kell oldani, mert nem lehet ezektől élni, persze vannak jó és hasznos hozott dolgok, amelyek inkább felszabadítanak és egyensúlyba hoznak. Ezek a blokkok nehézségtől függően oldhatóak, akár egyedül - ezek feloldása mindenképp komfort zónán kívül valósulhat meg - és akár segítséggel is. Vannak ezekre ma már egész jó módszerek.
Ha úgy érzed, hogy nagy kihívás lenne legyőzni a benned lévő hozott, akadályozó tulajdonságot, amely félelemmel tölt el, akkor mindenképp előbb keress magadban válaszokat.
Mi az oka, hogy félsz azt meg tenni? Mi a legrosszabb, ami történhet veled, ha lépsz? Mit kell tenned, annak érdekében, hogy le tudd győzni teljesen? Mindenképp cselekvéssel győzhetőek le ezek a félelmet generáló tényezők. Tudod sok olyan dolgot meg kell tennünk, következetesen, amit nem és nagyon nem szeretünk, de van más választásunk, ha jobbat akarunk?!
Ezt tartsd észben: "Merni tudó szíveké a világ és a jövő!"

2015. április 24., péntek

Ingerszegény környezet

Az ingerszegény környezetet egész egyszerűen a szürke hétköznapoknak hívom. Azért, mert ha ilyen környezetben élsz, akkor elvagy, mint a befőtt a polcon. Nem történik semmi. Vannak körülötted történések, de nem veszed az adást. Az a jó ha észreveszed a jó dolgokat és azokra koncentrálsz. Tudod kicsit kiszínezed az életed. Ehhez óhatatlanul az kell, hogy reagálj a változásokra. Természetesen igyekezned kell a negatív hírértékkel bíró eseményeket kizárnod, ha nem veled történik, mert az biztos lehúz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne érezd magad rosszul soha, de próbáld meg a rosszban is az örömöket keresni. Ismered a mondást: "Minden rosszban van valami jó!"


Amikor úgy érzed, hogy nem történik semmi, elkezdesz gondolkozni, hogy miért nem...olyankor saját magadban indítod el az "ingergazdagítást" .
Tudod a kísérleti egereknek is szoktunk betenni a ketrecbe egy-egy üres wc-papír gurigát, hogy legyen mivel foglalkozniuk. Az embereknek is szükségük van kihívásokra és nehézségekre, amikkel meg tudnak küzdeni. Mindig akkora keresztet kapsz a nyakadba, amekkorát el kell bírnod. Sosem kapsz nagyobbat. 
Ha van nehézség az életedben akkor az mindjárt erősebbé tesz és felizgatja a hétköznapokat. Szerintem az emberek nem tudnának kihívások nélkül élni.  



Akkora kereszt, amekkorát elbírsz, de az álmaidat mindig szabd nagyobbra, mert azokba bele kell nőnöd.
Az ingerszegénységgel pedig az a gond, hogy az ott ragadtak semerre sem fognak haladni, fejlődni. Igazából akkor érzed magad abban a helyzetben, amikor nem vagy a helyeden. Ha pedig nem haladsz, hanem egy helyben állsz akkor igazából visszafelé csúszol. Ha pedig a helyeden vagy, ahol lenned kell, akkor sorban teljesíted a kihívásaidat, használod a már megszerzett tudásod és nem léteznek akadályok, ha mégis kicsit megrekedtél akkor egy kis energiatöbblettel, de megugrod a szintet.


2015. április 13., hétfő

A szabadság vándorai

Időről időre el fog egy érzés. Még pedig a szabadság érzése. Szabad akarok lenni. Nem akarok napi nyolc órában bezárva lenni a négy fal közé, nem akarok más álmai után rohanni, nem akarom eladni az időmet apró pénzért, hogy valakinek aztán több legyen. 
Itt az idő, hogy végre kimenjek a levegőre, hogy a saját álmaim után eredjek és az időmet olyan dolgokra áldozzam, aminek én magam értelmét látom. 


Az élet feladatom a tanítás, nem tudom, hol és hogyan fogom ezt véghez vinni, hosszú az út még odáig. Az erőt érzem, amit fentről kapok és imádkozom az útmutatásért, a jelekért. Egyik álmom, hogy egyszer azon a színpadon állva adjak biztatást emberek ezreinek, amelyik rendszer nekem is kitágította a látóterem és elindított ezen az úton, visszaadta az önmagamba vetett hitet és megsokszorozta azt, annyira, hogy most már el tudom hinni magamról, hogy bármire képes vagyok.

Az igazat megvallva mindig olyan voltam, hogyha valamit elkezdtem, ha ráléptem egy útra, azt a végén fejeztem be, végig mentem rajta. Nem szeretek semmit sem félbe hagyni, nem szeretek fél munkát végezni. Sokszor lehet azért tűnök határozatlannak, mert mielőtt bármibe is belefogok nagyon sokat agyalok és gondolkodok a döntésemen. Aki naponta találkozik velem, az tudja, hogy egy bizonyos dolgon is sokat gondolkodtam, de végül mégsem kezdek bele, mert úgy gondolom, hogy nem abba az irányba kell mennem, hanem a másikba. Nem abban iskola padba szeretnék beülni...
Folyamatosan vágyom arra, hogy az egész napomat én és csak is én osszam be és nem a hétvégéimet, hanem a hétköznapjaimat is. És tudom magamról, hogy eljön egyszer az a pillanat amikor szabad lehetek, mert ez az igazi szabadság és én tudom magamról - már gyerekként is unalmasnak tartottam a felnőttek életét, hogy reggeltől-estig mindennap dolgoznak és még nyári szünetük sincs -, hogy a címben megjelölt személyek egyike vagyok.

2015. április 10., péntek

A teremtés hét szabálya

Sok könyvet olvastam és sok hanganyagot hallgattam a témában az elmúlt hetekben, mert ezt a témát nem lehet megunni és az egyik célom, hogy a magyar emberek tudatosabban éljenek és kezdjenek hinni magukban.
Mitől fog működni a Titok, a Teremtés? Hogyan tudod az elképzelt dolgokat magadhoz vonzani, anyaggá formálni? Isten a saját képére teremtett minket és egy kicsi részt elrejtett magából bennünk, még ha nem is hiszed el így van!

1.Elfogadás
Fogadd el önmagad. Légy hálás mindenért, amivel találkozol, amit kapsz. A most pillanatát fogadd el és vele együtt önmagad. Nem véletlen, ahol most vagy és a körülményeid sem azok. Ma az néz vissza rád a tükörből, aki tegnap voltál és holnap az fog, aki ma vagy. Szeresd és fogadd el a most pillanatát és légy hálás érte.

2.Megbocsátás
Mindent magadnak köszönhetsz! Nem mutogass másra, mert nincs értelme. Ha haragszol azzal nem másnak lesz rossz, hanem a te lelkednek. Bocsáss meg azoknak akik bántottak és nyugodj meg. A megbocsátás pedig jó érzés.Próbáld ki!

3.Elengedés
Ha az első két lépésen már túl vagy, akkor a rossz érzéseket engedd el. Akár egy papírra le is írhatod ezeket, és egy fehér gyertya lángjában el is égetheted. Azért is fontos az elengedés, mert ha megtudod azt tenni, hogy amitől a legjobban félsz megválni és mégis megteszed az vissza fog jönni hozzád klasszisokkal jobb minőségben! Tudod ha engedsz a szorításon, akkor könnyebb lesz neked is és a féltett dolognak is.


4.Döntés
Mit akarsz valójában? Nagyon sokan nem tudják, így pedig csak sodródnak az élettel, hol ide fújja a szél, hol oda fújja őket és úgy élik le az életüket, hogy bárminemű eredményt el is értek volna. Érdemes olyan célt választani, ami izgalommal tölt el ha rágondolsz, ami nem hagy nyugodni.

5.Átélni az érzést!
Itt kezd a dolog nehezedni. Azért, mert el kell tudnod hinni, amit még nem látsz, nem érzékelsz fizikai valójában. Egyszerűen fel kell ébresztened a lelkedben azt az érzést, amit a célod megvalósulásakor fogsz érezni.

6.Megengedés
Sokan itt buknak el, mert ez az aktív cselekvést jelenti. A célod érdekében történő megmozdulásod. Az első lépések lehet nehezen mennek, de hamar bele lehet jönni. Nem fog működni az előző 5 pont, ha nem mozdulsz!
Te milyen messzire mennél el az álmodért?

7.Csinálj úgy mintha!
Ennél a pontnál el kell tudnod azt játszani, mintha már megkaptad volna azt amit szeretnél, mintha már fizikailag is birtokolnád. 

Jó teremtést! :)


2015. április 2., csütörtök

Új remény

Tavasszal mindig könnyebb a lelkem. Amint megérzem a tél végén a tavasz illatát a levegőben új remény ébred bennem. Könnyebb a szívem és szárnyalni kezd a lelkem, a gondolataim is neki lódulnak, olyan mintha a rajtvonalnál álltam volna eddig és a pisztoly elsütésére vártam volna.
Nemcsak a lelkem könnyű és lebegős, de mintha a fizikai testem is kicsit a föld felett lebegne.
Ezt a lebegést kellene egész évben megőrizni, ezt a reményekkel teli és szeretetteljes állapotot féltve őrizni. Ha ez sikerül akkor pedig megosztani másokkal, mert hiszem hogyha a jót megosztjuk valakivel akkor az 100x-osan visszatér hozzánk. Nem biztos, hogy attól jön majd vissza, akinek adtuk, hanem, aki meg tudja 100x-ozni és odaadni. Így leszünk egyre többek, egymás által.

Tavasszal ez a reményteljes állapot  nemcsak bennünk, de körülöttünk is meg van és hatalmas erő is van benne. Gondoljunk csak a természetre, ahhoz hogy egy mag kihajtson vajon mennyit erőlködik? Addig duzzasztja magában az erőt, hogy egyszer már nem tudja magában tartani és szétpattan a héja. A földből való kibúváshoz, hogy áttörje a felette lévő földet, mekkora erő kell? Annak a kis, látszólag zsenge, törékeny csírának milyen ereje lehet már?! 
A rügyek is pattannak, pici levél kezdemények bukkannak elő belőlük. Sok energia van ezekben az alig észrevehető, de lényeges megújulásokban. Az újjászületéshez, az újra kezdéshez és az új reményekhez is erő kell és mindinkább ahhoz, hogy tovább menjünk.
A tavasz lehet egy új remény egy jobb életre, új remény egy új kezdethez, új remény egy új szerelemhez... Szerintem a Húsvét sem véletlenül tavasszal még pedig tavasz elején van. Semmi sem véletlen ez sem. Új élet, új kezdet és új remény!