Az összehasonlítás csapdája

Mit szoktunk mi emberek egymással csinálni állandóan? Összehasonlítjuk egymást, magunkat másokkal. Miért? Csak akkor leszek jobb, ha jobb vagyok nálad? Bárkinél? Nem. Mindannyian utánozhatatlanok és egyediek vagyunk, senkiből sincs még egy.

Nem kell senki sem túlszárnyalnom és nem kell senkinek sem megfelelnem, nem kell tökéletesnek lennem és nem kell jobbnak lennem, mert másért jöttem ide, mint te és ez fordítva is igaz. Hányszor van, hogy irigykedők vesznek körbe, hányszor van, hogy másnak is az kell ami neked? És nem érted, hogy neki miért van meg az, amit te is szeretnél? Abba esetleg belegondoltál már, hogy őt az előrébb viszi, téged pedig nem? Vagy mondjuk ő megdolgozott érte, te pedig nem?
Az állandó összehasonlítás hatalmas csapda, mert azt fogod érezni, folyamatosan, hogy nem vagy elég, nem vagy jó. Mindig lesz nálad jobb, jobb ha elfogadod. Ne arra törekedj, hogy első legyél a többiek szemében, hanem azzal, hogyha valamit csinálsz azt örömmel tedd és jó érzéssel töltsön el.

"Ha elismerem nagyságomat, az azt jelenti, hogy jobb vagyok nálad, vagy ebből következően azt, hogy többé nem viszonyulhatunk egyenrangúként egymáshoz? Ez a fajta kétpólusosság, hogy egyszerre vágyunk a magas önbecsülésre és rettegünk is tőle, megnehezíti, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben." (Kristin Neff - Együtt érzés önmagunkkal)

Az összehasonlítgatás hatalmas csapda, mert ha folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy elég jó, akkor egy idő után kihat majd az önbizalmadra és az önbecsülésre, pesszimizmusra késztet, kiöli a bátorságot, nem fogsz hinni magadban. Ne hasonlíts csak járd a saját utad.