2014. december 23., kedd

Karácsonyra, szeretettel!

Tévhitben élnek az emberek a Karácsony és a Karácsony ünnepkörét illetően. Hogy miért is, azt majd lejjebb leírom..
Mindenhol azt hallom, hogy: " a Karácsony a szeretet ünnepe..." Értem, hogy sokan ezt ünneplik, még sincs szeretet mindenhol. Éppen olvastam a Szeretetkönyvet (Müller Péter) és eszembe jutott, tovább gondoltam a sorait. Arról ír ahhoz, hogy táncoljunk együtt, ketten, mindkettőnknek kell tudnia magában táncolni, mert csak úgy leszünk képesek együtt is. Plusz még kell a zene.
Azt gondolom ezek után ahhoz, hogy te szeretni tudj magadat kell előbb szeretni. Ha nem szereted magad úgy ahogy vagy, akkor hogyan akarnál másnak adni abból, ami neked sincs, amit te sem birtokolsz??? A szeretet az egyik olyan dolog, ami ha nem a tiéd a másét nem adhatod oda senkinek. Ha viszont mindkettőtökben meg van ez a manapság már képességnek beillő érzés, akkor tudjátok egymást szeretni.
És mi a zene ebben a történetben? Te lelked dallama. És a másiké. Az egymás iránt érzett. egymásnak adott szeretetben válik egységes zenévé a dallamotok. Két dallam, egy zene.
Tudod a szeretet természetes érzés. Az, hogy belenézel a tükörbe - egész alakosba, amiben premier plánban látod magad - és elfogadod minden hibád és előnyöd és azt tudod mondani magadnak: "Szeretlek!"  És ez lehet önző dolognak tűnik, de addig hiába is várod a nagy Őt, amíg nem tudsz neki adni olyat amid nincs és fordítva is igaz. Szeresd magad, mert akkor más is fog szeretni, olyannak amilyen vagy. Senki sem tökéletes te sem és ő sem. Előbb csak fogadd el, aztán már könnyebb lesz szeretni is. Kinek akarsz hazudni? Magadnak? Másnak? Senkinek sem tudsz. A többi ember megérzi, lehet nincs tudatában ennek, de igen, megérzik, kiszagolják...
Visszatérve a Karácsonyhoz. Miért csak ilyenkor jut eszünkbe szeretni? Az év többi napján miért nem? Mármint ilyen intenzíven! Ha mindenki csak egy kicsit jobban szeretne mindennap talán jobb lenne a világ...
És a Karácsony nem is igazán a szeretet ünnepe elsősorban, hanem Jézus Krisztus születéséé. Természetesen kapcsolódik a szeretet hozzá, hiszen születik egy kisded. Tudod miért?
Mert úgy szerette/szereti Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!

Áldott Karácsonyt Neked és Családodnak! :)



2014. december 22., hétfő

Személyiségtípusok, avagy hogyan jöjj ki mindenkivel jól!


Először is leszögezném, hogy nincs két egyforma ember és senkit sem lehet beskatulyázni. Mindenki egyedi és utánozhatatlan, páratlan személyiség. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ugyanazon személyiségjegyek egyedi koktéljai vagyunk. Míg én valamelyik személyiségjegyből kicsit többet kaptam, más ugyanabból kevesebbet és fordítva egy másik tulajdonságból.

Négy vérmérsékleti típus van, ezeket Hippokratész figyelte meg és írta le először. A népszerű szangvinikussal csak jól érezhetjük magunkat és biztosan nem lesz unalmas a vele töltött idő. A tökéletes melankolikustól megtanulhatjuk az összeszedettséget és a dolgok komolyságát. Az energikus kolerikussal belevethetjük magunkat a munkába és fáradthatatlanul dolgozhatunk céljainkért. A békés flegmatikussal lazíthatunk és valódi semmitevésben lesz részünk.

Az előbb leírtakból már sejthetjük, hogy körülbelül milyenek lehetünk. Általában kevert személyiségek vagyunk, mindannyian. DE! Mindenki különleges valamiben. Szerintem mindenki ért valamihez nagyon jól. Vannak rejtett tartalékaink, igen neked is, még ha nem is nagyon jut eszedbe ebben a pillanatban egy sem.




A mindig vidám SZANGVINIKUS


Ez a személyiség típus mindig jókedvre deríti az embereket. Nyílt, beszédes, derűlátó. Általában ő a társaság lelke, ha buli van ő mindig ott van. Nagyon tud lelkesedni, kíváncsi és ő az aki szinte bármit képes elhinni. Ám nem kitartó, szervezetlen, szétszórt és sokszor tűnik felszínes fecsegőnek. Képes túlzásokba esni és nehezen ismeri el, hogy lehetnek idegesítő szokásai. Hajlamos a feledékenységre és a lobbanékonyságra, így a gyors hangulatváltozásra is. A szangvinikus hibákat a legkönnyebb orvosolni, úgy gondolom.
A társaság középpontjaként általában irigylik, de ingatag és feledékeny barát, de nagyon könnyen köt barátságot.
A lelkesedését inkább új feladatok kieszelésénél és elkezdésénél vegyük igénybe, de a megvalósítást inkább bízzuk másra.

Egy tipikus főleg szangvinikus egyéniség szereti ha meghallgatják és igényli a figyelmet, a rajongást. Hízelgőnek érzi, ha isszák minden szavát és nevetnek a viccein. Szereti ha szórakoztatónak tartják, ám nem szereti a lehangoló, ünneprontó embereket, akik mindig siránkoznak és a problémákat ecsetelik neki. Mindent elviccel, nem lehet vele komoly dolgokról beszélni, vagy ha igen a végén úgy is viccet csinál az egészből. Ő az élet vidám és örömteli oldalát szereti, felnőttként is egy nagy gyerekre emlékeztet.


A mindent analizáló MELANKOLIKUS


Mindig gondolkodik valamin. Befelé forduló és borúlátó. Költői, képzőművész hajlamú, precíz és törekszik a tökéletességre. Hűséges szívén viseli az emberek sorsát, lelkiismeretes. Maga a megtestesült szervezettség és összeszedettség. Nagyon megfontolt, képes a dolgok mélyére látni szinte azonnal. Céltudatos, komoly, ebből a személyiségtípusból kerülnek ki az igazi zsenik. Szereti a listákat és a táblázatokat. Fontos neki, hogy ápolt és jól öltözött benyomást keltsen.
Egy tökéltesen melankolikus borúlátása miatt nagyon könnyen képes depresszióba esni és képes a világ fájdalmát is átérezni, holott nem, ez nem az ő feladata lenne. Könnyen megsértődik és képes rögtön a rosszat észrevenni. Sokszor alábecsüli önmagát, valamiért mindig kételkedik magában. Szeret halogatni, addig nem kezd el dolgozni, amíg nem tud mindent elméletben és nincs kéznél minden szükséges eszköz. Hajlamos irreális követelményeket állítani nemcsak magával, hanem másokkal szemben is.

A melankolikusok éles látásmódjukkal képesek nagyon hamar átlátni egy-egy helyzetet. Sokszor az ironikus élcelődés sem áll távol tőlük. Megrökönyödve szokták nézni a szangvinikusok feltűnősködéseit, egyszerűen képtelen elképzelni, hogy miért jó mindig a középpontban lenni. Általában a háttérben megbúvó megfigyelő szerepét játsza. Mivel művészi hajlamai vannak ezért, általában különleges látásmódja van, más szemszögből tekint a világ dolgaira, mint a többiek. Teljesen ellentéte a szangvinikus típusnak. Sosem felejtkezik meg senkiről és semmiről.


Az energikus KOLERIKUS


Ő az igazi szervező, aki képes összefogni a dolgokat. Vezető, nyílt és derűlátó. Dinamikus, cselekvő és céltudatos. Hajthatatlanul és állhatatosan küzd a céljaiért. Vészhelyzetekben is képes helytállni és szenvtelenül, hideg fejjel cselekedni. Mindig tudja a helyes választ és ritkán hibázik. Szereti a változásokat, gyorsan cselekvésbe is lendül, mihelyt kiosztja a feladatokat a többieknek. Nem igazán törődik azzal ha mások kinevetik, pont ezek a kritikák keményítik meg és teszik kitartóbbá. Minél nagyobb kihívás valami, annál jobban fokozódik lelkesedése.
Mivel munkamániás, így nincs ideje barátkozni. Minden perce be van osztva és drága az ideje. Egyszerűen képtelen kikapcsolni, mindig megoldásokon, mégpedig gyors megoldásokon töri a fejét. Szinte bűntudata van, ha nem dolgozik és nem a munkával foglalkozik. Nem nagyon szereti meghallgatni mások véleményét, nem nagyon adja ki kezéből másnak az irányítást. Türelmetlenségével nyomást tud gyakorolni másokra. Nehéz beismernie, ha téved, ha hibázik. Nyers stílusával és kíméletlen őszinteségével könnyen megbánt másokat és a bocsánatkérés sem az erőssége.

Ha kolerikussal kerülünk kapcsolatba jobb ha átadjuk az irányítást. Bármiről legyen is szó, akár szórakozásról, hobbiról egy kolerikus mindig tudja mit akar. Rendszerint mindenből versenyt csinál. Ha nem vagyunk kolerikusak akkor csak hagyjuk rá, bár azon is képes kiakadni ha túl könnyen nyer és nem érzi az igazi kihívást.
Ha igazi kolerikus vagy akkor pedig válassz magadnak valami olyan hobbit, ami tényleg kikapcsol és eltereli a figyelmed a munkáról.


A nyugis FLEGMATIKUS


A bájos flegmatikus személyiség lassúnak tűnhet, mint egy teknős, mert nyugodt, higgadt és visszafogott. Nagyon jó barát és hallgatóság és sok is a barátja. Képes átérezni mások fájdalmát, van benne részvét és törődés. Halk, de eszes. Könnyen és lazán barátkozik. Nagyon elfogadó és jól tud alkalmazkodni bárkihez. Következetes és türelmes. Ha valamit elhatároz kitartásával rendületlenül halad a célja felé. Ő maga a béke nagykövete, képes áthidalni a vitákat és békét teremteni bármi áron.
Nehezen lelkesedik, szinte lehetetlen felrázni a nyugalmából. Ellenáll a változásoknak, nehezen lép ki a komfort zónájából. Lustának látszik, szeret halogatni, igazi Pató Pál úr. Az érzelmeit olykor nehezen tudja kinyílvánítani, látszólag sodródik az árral. Sokszor képtelen dönteni, határozatlan és képtelen nemet mondani.

Egy békés flegmatikust nehéz felrázni, ám célzott kérdésekkel talán szóra bírhatjuk. Az őszinte érdeklődést méltányolja és valami földöntúli képességgel megérzi mikor kell csöndben maradnia. Mivel elég csökönyös, nem érdemes lebeszélni vagy éppen rábeszélni bármi másra, amit nem akar. Ha valamit eldönt az úgy is lesz. Képes úgy kritizálni másokat szemtől szembe, hogy nem bántja meg az éppen szóban forgó személyt, valahogyan úgy közli a másik hibáit, hogy mégsem sértő, nem lehet rá haragudni.



Fontos, hogy mindannyian összetettek vagyunk, ha most úgy tűnik, hogy nem tudod melyik is vagy igazán nem kell aggódnod. Mindenki legalább kettő fajta személyiségtípust hordoz magában. A legvalószínűbb variánsok: szangvinikus-kolerikus, szangvinikus-flegmatikus, kolerikus-melankolikus, melankolikus-flegmatikus.

Te milyen személyiség vagy?


Személyiség teszt itt !



Florence Littauer, SZEMÉLYISÉGÜNK REJTETT TARTALÉKAI c. könyve alapján írta Kvárta-Papp Zsuzsanna
A könyvet kiadja a Network Twentyone Hungary


2014. december 16., kedd

A titok


A titok vagy más néven vonzás törvénye az Univerzum alapmechanizmusa. Nagyon sokat írtam már róla, de így még sose foglaltam össze, mint most.
Ha eddig nem értetted vagy nem tudtad hogyan kell használni akkor most elárulom.
Mindannyian egy és ugyanazon, végtelen energiát használunk : a vonzást! Azt vonzod magadhoz, amit gondolsz, amit érzel. Olyan vagy, mint egy mágnes. Hasonló a hasonlót vonzza. Azzá válsz, amire a legtöbbet gondolsz.
A kvantumfizika is kimondja, hogy a gondolatoknak frekvenciája van, és minden gondolatnak van egy érzelmi töltése. Ennek az érzelmi töltésnek van a legnagyobb szerepe, mert ez mozgat mindent.

Probléma: a legtöbb ember arra gondol, amit nem szeretne. Azon pörög az agyuk, amitől félnek.És láss csodát megtörténik, bevonzzák.
Megoldás: képzeld el, amit szeretnél, akár le is írhatod és érezd át azt az érzést, ami akkor tölt el, amikor a vágyad teljesül, a tiéd lesz!

Ha valamire több érzelemmel összpontosítunk azt megteremtjük! Ezért nagyon fontos, hogy tudatában légy a gondolataidnak és a vágyaidnak. Ám nem elég gondolnunk azokra a dolgokra, amiket szeretnénk, hanem fontos, hogy azok érzelemmel legyenek megtöltve. Van bennünk egy érzelmi irányítórendszer, amit használunk tudatunkon kívül is, de mi lenne ha ezt tudatosan is megtanulnánk használni?!

„Bármit érzel, az tökéletes visszatükröződése annak, ami éppen valósággá válik.”

Azt kapod, amit érzel! Nagyon fontos ezért, nemcsak a gondolatainkat kicsit átrendezni, hanem érdemes azt megkérdezni magunktól, hogy hogyan érezzük magunkat. Ha nem jól, akkor gondoljunk valami olyanra, ami örömmel tölt el, jó kedvre derít, például egy szeretett személyre vagy akár a házi kedvencünkre.

„Amire gondolsz, amit érzel, és ami megvalósul mind megfelelnek egymásnak.”

Hogyan használd?


Három lépéses művelet az egész.
  1. Kérj! Írd le mit szeretnél, fontos, hogy jelen időben fogalmazz. Érdemes erre egy külön füzetet tartani. Kezdheted akár így: „Annyira boldog és hálás vagyok... „(ezekért a dolgokért, ide írd mit szeretnél), vagy csak szimplán leírod, hogy ezt és ezt szeretném. Ismered Aladint és a csodalámpát. Amikor Aladin megdörzsöli, kijön belőle a Dzsin, aki ezt mondja: „Kérésed számomra parancs!” Az Univerzum is egy Dzsin.
  2.  Válasz! Ez nem a te dolgod, ez az Univerzumé. Légy türelemmel!
  3.  Elfogadás! A válasz egy kis időbe telik, ezért ne csüggedj. Csak próbáld meg magad jól érezni, mert ha rossz érzések vannak benned, akkor azt üzened az Univerzumnak, hogy nem vagy kész a kért dolog elfogadására. Nem leszel egy irányban azzal, amit szeretnél. Így a kívánságod olyan, mintha törölnéd.



A listád elején mindig írd le miért vagy hálás. A hála a legmagasabb rezgésű pozitív érzés, egy olyan állapotot hoz létre benned, ami jó érzéssel tölt el és engedi meglátni, hogy már most mennyi mindened van, amiért hálás lehetsz!

Vegyünk egy példát. Szeretnéd megtalálni a nagy Ő-t. Írd le milyen legyen a személyisége, a kinézete, hogyan viselkedjen veled, és másokkal. Mit szeretnél, hogyan képzeled el. Olyan részletesen próbáld meg leírni, amennyire csak tudod. Minél pontosabb a meghatározás annál könnyebb lesz az Univerzumnak teljesíteni azt. Aztán képzeld el és gondolj rá hétköznapi szituációkban is, például lekési a buszt, kávét főz, elmegy a barátaival szórakozni, stb. És persze azt is elképzelheted, hogyan ismerkedtek meg és az érzést párosítsd hozzá, a jó érzést. Éld át az örömöt,az izgalmat, amit akkor fogsz érezni, amikor megismerkedsz vele.
Ennél van egy nagyon fontos dolog! Előbb magadat kell megszeretned, hogy mások is megszerethessenek. Előbb magadba kell szeretned, hogy valaki beléd szerethessen.

És ezt a módszert tárgyaknál is tudod alkalmazni.Például képzeld el, ahogyan épp rásimul az új autód kormányára a kezed és érezd azt az örömöt és hálát, amiért a tied.
Képzeld el az új házad. Milyen szobák vannak benne, nagy ablakok, szép virágos kert, stb.

Mennyi idő míg minden megvalósul? Annyi idő, amennyire összhangban vagy az Univerzummal.
A legtöbben az aktuális körülményekben vagyunk megrekedve, folyamatosan ugyanazokat gondoljuk újra, ugyanazoktól a dolgoktól félünk, jelenlegi kötődéseinkre gondolunk, amiket újra bevonzunk, így amikor körülnézünk a múlt lecsapódását látjuk, de egy kis változtatással megfordíthatjuk a dolgokat bármennyire is rosszak most.

Vizualizáció fontossága


Amikor vizualizálsz, akkor materializálsz! Ha valahol ott vagy az agyadban, oda kerülsz a testeddel is! Helyezd bele magad abba az érzésbe! Ha ez az öröm tölt el, akkor a kívánságaid teljesülni fognak.
Mindenki a hogyan-ra kíváncsi, de tapasztalataim alapján nem ez a lényeg. A lényeg a mi? . Mit akarsz? Mit szeretnél? A hogyan nem fontos, ne ezen gondolkozz, az majd jön magától, az Univerzum megoldja.

„A képzelet minden, pillanatkép az élet eljövendő eseményeibe.” (Einstein)

Csak döntsd el mit akarsz és utána hidd el, hogy a tiéd lehet! Miért ne érdemelnéd meg? Bármit megkaphatsz és bárki lehetsz! Ám azt ne feledd el, hogy a vágyaidért tenni is kell és áruk is van. Lehet úgy tűnik eleinte, hogy hiába való az egész, és nem mersz lépni, mert nem látod az út végét, csak egy kis szakaszt, mint amikor éjjel mész az országúton és az autó reflektora csak az út egy kis szakaszát világítja meg. Ez is pont ilyen, pont annyit enged láttatni az Univerzum, amennyire szükséged van, hogy tovább menj. Légy bátor és jó kedvű!

„Amit az értelem el tud képzelni, azt el is tudja érni.” (Stone)


Bőség megteremtése


A belső öröm, a belső béke megjelenik a külvilágban. Te vagy az egyetlen, aki létrehozhatja a világodat, senki más nem fogja megtenni helyetted.
Ha van egy inspiráló gondolatod akkor azt követned kell, aszerint kell cselekedned. Pénzre van szükséged? Írd le mennyit szeretnél! Mennyire lenne szükséged? Akár csinálhatsz is egy csekket, amin a szükséges összeget ráírod, majd reggelente vess rá egy pillantást. Nem biztos, hogy holnap már beugrik a milliós ötlet, de ha csak elhiszed és minden reggel hálát adsz azért amid van garantált, hogy előbb-utóbb meg lesz a szükséges pénz.
Vagy például a csekk kivonatokat hibajavítóval kifehérítve átírhatod bevételeknek, melyeket megköszönve hálával a szívedben nem kiadásnak gondolod.

Betegség, Egészség


Ha van valamilyen betegséged, akkor meggyógyulhatsz. A betegség állapota a testben való feszültség eredménye. Ha viszont te eldöntöd, hogy meggyógyulsz és teszel érte és hiszel benne akkor elkerülhetetlen, hogy olyan öngyógyító folyamatok indulnak el a szervezetedben, amelyek a gyógyulást hozzák el neked.
Boldog gondolatok „boldog biokémiát” indítanak be. A betegség képtelen megmaradni egy egészséges gondolkodás általi testben.
Például nézz mindennap vígjátékot, amin nevetsz. Mondogasd magadnak, hogy egészséges vagyok és tekints is magadra úgy. Eleinte tiltakozni fog az agyad, hogy hazudsz, ez a tenisz meccs fog tartani egy darabig, de aztán el fogod hinni egy idő után és valóban kezded magad jobban érezni.

Nincs NEM!


Az Univerzum nem ismeri a nem szót! Ha valami ellen tiltakozol, vagy ellenállsz valaminek, akkor azt be fogod vonzani!
„Ha ellene vagy, mellette vagy!”

Ha folyamatosan úgy gondolsz valamire, hogy pl.: ”nem én nem vagyok beteg” , „nem érek oda”, „nem ér baleset” , „nincs pénzem” , stb. Akkor bevonzod ezeket, csak hagyd ki a nemeket. Ugye már másképp hangzik. Inkább gondolj így: „egészséges vagyok” , „odaérek időben” , odaérek épségben” , „van pénzem” , stb.


Tanulj meg megnyugodni és vond el a figyelmed arról, amit nem szeretnél arra, amit akarsz. Legyen osztatlan a figyelmed arra, amire vágysz, amit a magadévá szeretnél tenni.
A világegyetemben minden energia! Te a forrás energia kiterjesztése vagy, egyszeri és megismételhetetlen!



A titok c. film és könyv alapján írta Kvárta-Papp Zsuzsanna

Ha pedig kérdésed van a jobboldali sávon legfelül nyugodtan felteheted! Minden kérdésre szívesen válaszolok!:)

2014. december 1., hétfő

Düh vagy szenvedély?

A düht és a szenvedélyt csak egy hajszál válassza el egymástól. Hasonló a két érzés energetikailag. Miért mondom ezt? Azért, mert az adrenalin szint fel megy azonnal, vörös posztó le megy a szem elé azonnal. A célok világossá válnak, akár fejjel is szét tudnál dönteni egy falat, olyan energiát és erőt érzel magadban. Nem ismered el a saját határaidat sem, csak mész előre, nem foglalkozva senkivel és semmilyen körülménnyel. Ez így van mindenkinél, ha egyet értesz, ha nem akkor is. Ha pedig még nem tapasztaltál ilyet, akkor remélem minél hamarabb fogsz.
Nem mondom húú de jó dühödtnek érezni magad, de sokszor az kell, hogy kilépj/átlépd a komfortzónád határait, feszegesd a kényelmet adó kis burkodat. Ilyenkor születnek új dolgok, ez a csak-azért-is érzés. A szenvedély is hasonló, de az egy kellemesebb érzés, amikor megteszel valami olyan dolgot, amit addig nem és ott, akkor mégis. Ez feltölt és egy szenvedéllyel tölt fel, ami nagyon jó érzés. Igazából a düh is ilyen, mert megteszel valamit amit addig nem, és utána pozitív energiává alakul át benned. Ami addig fortyogott az megnyugszik és tiszta erő lesz belőle. A negatív előjel pozitívvá válik. Ez fog előre vinni és ez fogja vonzani az embereket, a pozitív a pozitívat! Vonzás törvénye. Nézz vissza erről már írtam.
E két érzelem mindegyikétől úgy érezheted, hogy bármire képes vagy és nincs lehetetlen. Elszántságot ad!
Te éreztél már ilyet?


Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

2014. november 24., hétfő

Nem tudsz hibázni

A mai bejegyzés a heti idézetre fog hajazni. Amikor megláttam ezt az idézetet elgondolkoztatott.
Ha nincs olyan, hogy negatív esemény, akkor miért vagyunk sokszor annyira borúlátóak? Miért van az, hogy rögtön a legrosszabb végkimenetelek jutnak eszünkbe egy-egy esemény vagy döntés kapcsán?
Azt gondolom, hogyha kicsit jobban elkezdem boncolgatni ezt a témát a heti idézet fényében-"A tudat magasabb szintjén nem léteznek negatív események." - akkor csak az jut az eszembe, hogy minden értünk és csakis értük történik. Azért, hogy többek, tapasztaltabbak, bölcsebbek legyünk. Úgymond, minden a mi javunkat szolgálja, még az is ami esetleg jobban fáj, mint más negatívnak tartott esemény.
Az idézet alapján, tehát nincs olyan, hogy rossz döntés, rossz válasz, rossz kérdés. Akármelyik irányba is induljunk el mind a mi javunkra fog válni. Nem tudunk hibázni. Mi a hiba? A hibát mindig valami rossz dolognak gondoljuk, valami olyasminek, amit nem szabad elkövetnünk, el kell kerüljünk, pedig azokból tanulhatunk. Ha egyszer hibázunk és tanulunk belőle, akkor legközelebb már nem fogjuk elkövetni. Igazából ha hibázunk sem hibázunk, mert később mindenképp profitálhatunk belőle.
Mostanában már nem úgy gondolok azokra a dolgokra, amelyek újak és meg kell tanuljam őket, mint rossz szokások, amiket a lelkem megerőszakolásával követek el magam ellen, hanem mint új tapasztalatok tárháza. Persze nem mindig úgy sikerül, mint ahogyan szeretném, de nem kudarcként élem meg, hanem egyfajta tudás szerzésnek, ami ahhoz kell, hogy azzá váljak amivé kell, hogy váljak.



Ha tetszett a bejegyzés like-old és oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz a Facebook közösségünkhöz, mert van, amit csak ott osztok meg. :)

2014. november 21., péntek

"Anyagilag jól élünk..."



Nagyon sok régi ismerősömet fölkerestem az elmúlt hetekben. Nagyon sok mindent hallottam emberektől, emberekről, sorsokról, kit hova vetett, hol tart most. A két véglet között minden volt/van.
Azért a legtöbben viszik az átlagot, mint mi is. Szerintem nincsen ezzel semmi baj,mármint a normális arany középúttal. Bár én vagyok annyira ambíciózus, hogy többet szeretnék, jobbat szeretnék mint ami van, na de ez mindig is bennem volt, csak mostanában tör felszínre.
Figyelek az emberekre, figyelem mit reagálnak bizonyos dolgokra. Vannak akik, azzal próbálnak takarózni, hogy jól élnek. Anyagilag. Ilyenkor eszembe jut a "boldogság" szó. Boldogok vajon ezek az emberek? Úgy igazán. Nem tudom  miért gondolják egyesek azt, hogy az anyagi jó lét elég a boldogsághoz. Nekem nem, számomra a pénz csak egy eszköz, azokra a dolgokra, amik kényelmesebbé teszi a mindennapjaimat és nem boldoggá. Boldoggá a férjem tesz, az egymás iránt érzett érzelmek, a vele együtt töltött idő és ehhez nem kell pénz.  Bátran kijelenthetem, hogy mi boldogok vagyunk és ha valaki ezt nem hiszi el az járjon nyugodtan utána, szívesen elárulom a titkot!


Sokan csak a régi énem ismerik, pedig elárulom sokszor még én is meglepődöm magamon mennyit változtam. Sokkal következetesebb vagyok és fegyelmezettebb, és komolyabb is. Aki hajlandó beszélgetni velem rá fog jönni 5 percen belül.
A másik dolog, amit tapasztalok, hogy sajnos a legtöbb ember tele van előítélettel és úgy kommunikál, hogy próbálja kitalálni mit gondol a másik. Szerintem meg egyszerűbb lenne megkérdezni. Nagyon sok vicces mondatot olvashattam ezzel kapcsolatosan az elmúlt egy hónapban, amikből nagyon sok minden következtetést vontam le és tapasztalatot gyűjthettem az emberek viselkedéséről és gondolkodásáról. Érdekesek vagyunk mi emberek és az még izgalmasabb, hogy mire és hogyan reagálunk adott szituációkban. Én kiírom magamból a feszültséget. És te?

2014. november 20., csütörtök

Sikergyilkos gondolatok

Sokat gondolkodtam nemrégiben azon, hogy valaki mitől lesz sikeres. Igazából a siker fejben dől el. Az, hogy mit gondolunk meghatározza az eredményeinket. És ezt sokan tudják, mégsem tesznek erőfeszítéseket arra, hogy működtessék is. A kulcs a hozzáállásunk megváltoztatásában rejlik, abban hogy ellenőrizzük a gondolatainkat és az ahhoz párosított érzelmeinket. Az agy tudatalattija nem képes különbséget tenni a látható és elképzelt világ között és az e gondolatoktól kiváltott érzések között sem.
Olvastam néhány dolgot, amin lehetne változtatni...


1. Tökéletes körülmények nincsenek!

Ha arra vársz, hogy a körülményeid tökéletesek legyenek akkor fejezd be, mert sosem lesznek azok. Saját tapasztalatból tudom, hogy akkor fogsz harcolni amikor a lehető legrosszabbak a körülményeid vagy rosszabbodnak azok. Ha tudod mit akarsz, akkor ne a hogyan-on agyalj, vágj bele. Indulj el az úton és fognak nyílni az ajtók előtted. Tervezz álmodás után és kezdd el megvalósítani.

2. Álmodj nagyot, de sok kis célt tűzz ki, mint köztes megállókat! 

Kell, hogy legyenek nagy álmaid, de kellenek a pici célok, mert azok fognak az utadon feltölteni, lökést adni, lelkesíteni. És ne hagyd, hogy bárki is elvegye a kedved, megmondja mit csinálj, mert nincs joga hozzá!

3. Mit gondolnak mások a sikerről?

A legtöbben tévhitben élnek a siker fogalmával kapcsolatban. Sok pénz, luxus, csillogás, stb.
Hatalmas tévedésben él az, aki ezt gondolja, mert a siker benned rejlik, a boldogságodban. Ha belül boldog vagy akkor nyertél,de mi is a boldogság? Amikor elégedett vagy, kiegyensúlyozott, lelki harmóniában élsz magaddal és a családoddal. Ilyenkor más a levegő is körülötted és az ilyen embereket fogod vonzani az életedbe.


4. Siker=Szakmai eredmények?

Nem! Ez csak egy kis szelete az életnek. Ide tartoznak a család, barátok, egészség, spiritualitás. A munkahelyi dolgaidat ez utóbbiak jobban befolyásolják, mint gondolnád. Ha nincs rendben valami a háttérben, akkor a karriered sem olyan ütemben halad majd, ahogyan szeretnéd. Akkor hogyan is van ez a képlet? Mi a siker?

5. Ne hasonlíts!

Ne hasonlítgatsd magad másokhoz! Neked is van egy utad, amit végig kell járnod és másoknak is. Neked is vannak képességeid, amiket ki kell bontakoztatnod és másoknak is. Ettől szép az élet, hogy nincs két egyforma ember!
Kivé szeretnél válni? Hogyan szeretnéd magad látni a jövőben? Hol tartasz most? Inkább ezekre válaszolj magadnak őszintén és hozd ki magadból a maximumot!

6. Annyit érsz, amennyi pénzed van?

Ezt felejtsd is el! A siker egyenlő a boldogsággal, és ez látszik rajtad. A szemeid csillogásából, a kiállásodból, ahogyan beszélsz másokkal abból. Ennek pedig semmi köze sincs a pénzhez. Tudod, lehet, hogy az Audiban ülnek lelki szegények!
A pénz egy eszköz, ami természetesen szükséges ahhoz, hogy megélj. Ha pedig nem vagy elégedett azzal az összeggel, amit keresel, akkor kezdj el keresni valamit, amivel ki tudod egészíteni a havi bevételedet (itt szigorúan legális dolgokra gondolok).

7. Miért (nem) lehetünk sikeresek?

Olvasd el a fentebbi mondatot a nem szócska nélkül!Ugye mennyivel másabbul hangzik? A sikert vedd célba, más meg nem létezik. Ha folyamatosan az jár az eszedben, hogy nem, akkor az úgy is lesz. Tudod mit kell tenni? Koncentrálj arra, amit szeretnél és láss csodát, megvalósul. Töröld a szürkeállományodból a "jó helyen jó időben" , " nem jó családba születtem" , "nekem semmihez sincs tehetségem", stb. kliséket. Ezek lejárt lemezek, egy régi világ maradványai. 

8. Mit akarsz? Úgy igazán. 

Hihetetlen, de az emberek jó nagy százaléka nem tudja pontosan, mit akar. Már gyerekkorban kiöli a fantasztikus iskolarendszer az álmodás képességét belőlünk. Azt sulykolják belénk, hogy tanuljál, legyél mindenből ötös és akkor a legjobb középiskolába, egyemre járhatsz. Csakhogy az a gond ezekkel, hogy nem lehet mindenki mindenből kitűnő. Különbözőek vagyunk különböző képességekkel. A matek zsenitől ne várjuk, hogy fantasztikus, izgalmas élmény beszámolót írjon különböző irodalmi képekkel teletűzdelve a nyári vakációjáról, míg a legtehetségesebb író palántától se várjuk el, hogy azonnal megértse az algebra rejtelmeit. 
Te tudsz álmodni? Akkor írd le 100 álmodat, ugye hogy nem is olyan könnyű!

9. Egy valakit kell legyőznöd: ÖNMAGAD!

Kapitalizmusban élünk, mindenki versenyzik mindenkivel. Ez nem is lenne annyira gond. Sokan azt hiszik, hogy mások eltiprásával kell előrébb jutni. Egyre többen ébrednek rá, hogy ez nem így van. Magunkat kell legyőzni, mert mi magunk vagyunk a  saját sikerünk titka. Mindenkinél ott van az esély a győzelemre, de csak az fog nyerni, aki tesz is érte.

10. Kudarc nincs csak tapasztalat!

Ide csak annyi megjegyzésem van, hogy semmi nem megy simán, főleg az elején. Minden kezdet nehéz mielőtt könnyűvé válna. Elsőre semmi nem megy simán, gondolj arra, amikor a cipőfűző masnizását tanultad. Ugye, hogy nem ment azonnal szuperül, de ma már csukott szemmel is megy?! A legtermészetesebb
dolog, hogy kísérletezni és gyakorolni kell, mert elsőre csak nagyon
kevés dolog fog kifogástalanul működni. Ez utóbbit szinte az összes kutató munkára rá lehet húzni, főleg a biológiai kutatásokról tudnék mesélni...

Bármit eltervezel az életben legyen meg a hatalmas MIÉRT-ed, de a HOGYAN-on ne gondolkodj, az majd jön magától. Csak indulj el és kezdj bele, új ajtók fognak megnyílni előtted és végül célba fogsz érni. És ne nézz vissza csak előre!

2014. november 13., csütörtök

Beszédes álmok

Mindenki álmodik, sokan nem emlékszünk rá és sokan még ébren is! Most nem azokról az álmokról szeretnék írni, mint eddig, nem a vágyálmokról, ezek is fontosak, de vannak misztikusabb álmok is.
Jósálmok, múltba visszanéző álmok. Amikor előre megálmodunk dolgokat, ismerek olyan személyeket, akik képesek erre. Megdöbbentő részletességgel és precizitással tudnak megálmodni helyszíneket, személyeket. Ha találkozol ilyen emberrel és megosztja veled, hogy mit álmodott meg garantált a libabőr...nálam volt legalábbis.
A jósálmoknak van egy másik fajtája is, mégpedig amikor képletekben álmodunk meg egyes, bekövetkező eseményeket. Ez gyakoribb mint az előző bekezdésben leírt álom, csak sokan hülyeségnek gondolják és tudomást sem vesznek róla. Mikor veszik vajon észre az emberek, hogy sokkal többek, mint a fizikai valójuk?
Nekem ilyen képletes álmaim nagyon sokszor vannak, csak az adott élethelyzetben nem biztos, hogy mindig belátom a valódi tartalmukat. Sokszor a tudatalatti jelez agyunknak, mit kellene tenni és mit kellene abbahagyni. Utólag persze mindig rájövök mi volt a jelentése egy-egy álmomnak.
Amikor az ember alszik nagyon is tiszta gondolatai vannak, egy olyan fajta állapot amikor nagyon is befogadó az elme, és befolyásolható is valamennyire. Azért is valamennyire, mert van az agyunknak egy "beépített" védelmi rendszere. Gondoljunk csak a Bibliára, hányszor van benne, hogy az Úr angyala álmában jelent meg egyes bibliai személyeknek.
Nekünk is üzenhetnek így felülről. Miért gondoljuk még most is, hogy ez egy régi dolog? Szerintem ma is történnek ilyen esetek. A  ma embere elveszítette vagy inkább eltemette magában ezt a spirituális kapcsot a felsőbb dimenzióval, hogy nem is akar róla tudomást venni. Az álmoknak régen jelentést és útmutatást tulajdonítottak. Voltak külön álomfejtők, akik meg tudták mondani mit jelentek az egyes álmok és szimbólumaik.
Ha valaki döntés képtelen, az nyugodtan kérhet útmutatást is az álmai révén. Lehet nem fog azonnal választ kapni, de akkor legyünk türelmesek, meg fog érkezni a válasz csak lehet ébrenléti állapotban. Ez lehet egy reklám, egy telefonhívás, egy elejtett félmondat vagy egy e-mail. Itt is a türelem a legfontosabb, hagyjunk időt magunknak és az égieknek is kibontakozni és utat mutatni.



2014. november 11., kedd

Véletlenek?

Az elmúlt napokban, annyi "véletlen" történik velem, hogy csak úgy kapkodom a fejem...Természetesen fokozódhatna még, mert nagyon élvezem. Hiába van egy-egy rossz napom, mégis jó dolgok történnek. Ha esetleg valami nem úgy sül el ahogyan szeretném, akkor sem agyalok már rajta, megyek tovább, mert tudom, hogy ez is a javamra fog válni. Az idő nekem dolgozik.
Megyek tovább, mert ha nem indulok akkor nem fog történni semmi. Ahogyan haladunk az úton úgy nyílnak meg újabb és újabb ajtók, lehetőségek előttünk. Ha egy helyben állsz nem fog történni semmi sem. Indulj el te is a célod felé, mert a közben tanultak a te javadra fognak válni.
Tudjátok a régen élt bölcs emberek sem úgy lettek bölcsek, hogy otthon ültek és malmoztak az ujjaikkal... Kimentek az emberek közé és tapasztalatokat gyűjtöttek. Úgy érzem nekem is most ez a tapasztalat gyűjtés van most napirenden.
Keresek, keresem az óriásaimat. Hiszem, hogy ha készen leszek/vagyok arra, hogy tudjam mit kell tennem, hogyan kell nekik utat mutatnom, akkor megtalálom és a Gondviselés az utamba vezeti őket. Sok mindent meg kell még tanulnom, de készen állok rá. Jöjjön, aminek jönnie kell és hit nélkül nem megy!
A véletlenekről pedig tényleg csak annyit, hogy nem léteznek. Legyél bármennyi idős, csak gondold végig mi miért történt az életedben. Mindig csak utólag jövünk rá a kirakós egy darabja miért olyan amilyen. Ne legyen üldözési mániád ettől, hogy valaki vagy valami van mögötte...persze hogy van, aki egyengeti utunkat, mert Te is céllal vagy itt és nem véletlenül!


2014. november 7., péntek

Előre és nem visszanézve!

Elég nyüzsgős hetem volt. Sok régi ismerősömmel beszéltem. Nagyon fáradt vagyok, de ha ez kell ahhoz, hogy elérjem, amit akarok, akkor egyáltalán nem bánom.
Sosem értettem igazán mit jelent az, hogy: "Ne nézz vissza!" Kezdem érteni. Kezdem érteni azt is, hogy az idő is nekem dolgozik, mert jobb leszek és ha azt is érzem nem haladok, akkor is haladok csak nem érzékelem...
Alapjában véve nem mondom, hogy könnyűnek érzem magam ettől és kicsattanok a jókedvtől. Érzem azt a hatalmas akaraterőt, ami munkál bennem és alapvetően nagyon pozitívnak ítélem meg a helyzetem. Ez azért van mert van választási lehetőségem. Inkább kesergek és visszafelé nézelődöm, vagy nem! Tudom mire vagyok képes és nagyon hálás vagyok mindenkinek, akik erre ráébresztettek és kihozzák/kihozták belőlem.
Tudjátok, amikor van egy célja valakinek, akkor nem ismer határokat, akadályokat, semmit! Semmitől sem fél! Még a hétfejű sárkánnyal is képes lenne megküzdeni! Ismerős az érzés?
Most már én sem félek, mert erősebb a célom és az akaratom, annál, hogy félve nézzek vissza!Nem! Most már csak előre van, több apró lépést megtettem az utamon, és tudom nem szabad visszanéznem!


2014. november 4., kedd

Egy ajtó bezárul, egy ajtó kinyílik

Kicsit megkésve, de azt gondolom még elég aktuális témáról szeretnék írni. Az elmúlt hétvégén Mindenszentek és Halottak napja volt. Arról szeretnék írni, hogy a ma embere és a régiek hogyan vélekedtek erről a témáról.
A régi embereknek egy természetes dolog volt a halál. Tudatában voltak annak, hogy minden elmúlik egyszer. A ma embere pedig egy rossz dolognak gondolja. Tudjátok szerintem az fél a haláltól, aki nem úgy élt ahogyan kellett volna, nem azt tette, amit az értékrendje megkívánt volna. Sokan csak elfecsérlik az idejüket felesleges dolgokra. Gondoljunk bele, a halál egy teljesen természetes dolog, minden elmúlik egyszer, a fájdalom is. Az életünk nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik, én ezt gondolom. A lelkünk valójában halhatatlan, csak több létezési formára képes...
Természetesen ha elveszítünk valakit az fájdalmas, mert szerettük és talán emlékeztet arra, hogy mi is sorra kerülünk majd, és talán a legtöbben attól a bizonytalanságtól tartunk, hogy nem tudjuk mi van a halál misztériuma mögött.
Tudjátok sokat olvasok, és ha valaki haldoklik egy regényben és már tudja, hogy nincs sok hátra mindig számot vet az életével kapcsolatosan. Sokszor van hogy, aki úgy élt, ahogyan kellett és véghezvitte a földi küldetését akkor nincs mitől tartania; aki élt a lehetőségeivel és eszközeivel, hogy kibontakoztassa a benne lévő erőket, az nem fog tartani a haláltól.
Azt vallom, hogy ez a világ elég kemény, mint ahogyan az élet sem habostorta, de mégis azt hiszem, hogyha elmegy valaki, akit szerettünk akkor egy sokkal jobb helyre ment!

ByeAlex-Az én rózsám



2014. október 29., szerda

Merj olyan lenni, amilyen vagy!

Mostanában egy gondolat fészkelte be magát az agytekervényeim közé, sok minden más mellett is.
Előtte azonban szót kell ejtsek a személyiség típusokról. Nyílván senki sem lehet beskatulyázni egybe, mert akkor nagyon egyszerű lenne mindenkivel bánni.
Négyféle típus van: szangvinikus, kolerikus, melankólikus és flegmatikus. Egy rövid példával bemutatnám az egyes típusok viselkedését.

Kiránduláson lerobban a busz.
Szangvinikus: "Hurrá buli vaaan!!! Később megyünk haza!"
Kolerikus: Telefonál. "Értem akkor tehát egy óra múlva itt a szerelő és egy másik busz értünk."
Melankólikus: "Ah!Mi lesz most velünk!Sosem érünk haza.Ezt a katasztrófát!"
Flegmatikus: Fél óra elteltével."Mi történt?"

Ebből a példából azért jól látszik a négy típus főbb sajátosságai.
Voltam egy regionális konferencián, ahol erről a témáról is volt szó, egyébként fergeteges és hihetetlen volt az egész rendezvény! Ha esetleg valakit érdekel ilyen jellegű esemény bátran jöhet velem...(Privátban lehet érdeklődni, mikor és hol lesz a következő!) :)
Nagyon jó és hálás ez a téma egyébként, mert megerősített abban, hogy egyáltalán nem kell másnak lennem, még ha van is egy pár rossz tulajdonságom nem gond. Egyébként ha valaki nem találta volna ki kolerikus-szangvinikus vagyok. Rádöbbentem, hogy ha nem merek saját magam lenni akkor mégis mi akarok lenni és ki akarok lenni? A bőrömből meg nem tudok kibújni.
Ha merünk őszintén saját magunk lenni és nem tökéletesek, ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, akkor teljesebb lehet az életünk és bármilyen kapcsolatunk a többi emberrel is őszinte lesz. A másik dolog, pedig ami ezzel kapcsolatosan  eszembe jut, hogy ne a hibák kijavításával foglalkozzunk feltétlenül, hanem az előnyök erősítésével és "domborításával"! Az erősségeink visznek el oda ahová el kell érkeznünk. Ha valaki mondjuk késik vagy szétszórt azon nem árt kicsit javítani.

Egyébként erről a témáról ebben a könyvben olvashattok: Florence Littauer-Személyiségünk rejtett tartalékai


2014. október 28., kedd

Óriások

Az elmúlt pár hétben nem voltam aktív, de nem azért, mert nem történt velem semmi.Sőt!Nagyon sok minden kezd tisztázódni bennem. Már nem akarok megfelelni senkinek, ne ígérgetek semmit. Habár terveim vannak, csak eddig úgy éreztem nincs miért elkezdeni megvalósítani őket.
Az elmúlt hetekben rájöttem arra, hogy nem a legtökéletesebb időpontra kell várni, hogy elkezdjek dolgozni a saját céljaim eléréséért, hanem a legrosszabb, vagy ha nem is az, de rossz körülményekre vártam.
Az a legjobb amikor úgy érzed minden a megszokottól eltér és már annyira kiszélesedik a látótered, hogy nem érzed az addig megszokottat jónak. Már többet akarsz, több szeretnél lenni TE magad, mert már eleve több vagy, több van benned.
Eddig én sem hittem el magamról, hogy kivételes vagyok, mert tök átlagos vagyok, semmi kirívó képességgel. Sokan mondták nekem, hogy cérnákkal lekötözött óriásként éldegélek. Azért ha azokat a cérnákat neki áll az ember szaggatni, eléggé fáj, bevág a húsba. Ennyire fáj ha valami változik bennem, de most már vigasztal az a tudat, hogy utána jobb lesz és növekszem magamban. Igazából sok ilyen hozzám hasonló "átlagos" óriás szaladgál még rajtam kívül. Remélem meg fogom őket találni, mert neki álltam keresni őket. Lehet ők még nem is tudják magukról, hogy azok. Nem lehet őket felismerni, pont az utóbbi miatt. Pedig ők már készen vannak, nem kell őket megcsinálni, meg kell őket találni. Nem kis munka lesz ez, de szerintem a világ legizgalmasabb élménye lesz.


2014. október 20., hétfő

Ha koncentrálsz...

Ha arra koncentrálsz, amire vágysz és nem állsz ellen neki valósággá válik. A gondolataid anyaggá sűrűsödnek... Hihetetlen, de tényleg így van. Nekem is vannak álmaim és vágyaim. Sokszor  mégis azon kapom magam, hogy kétségbeesetten kérdezgetem magamtól: hogyan  lesz?, és hogyan fogom tudni megtenni?, és kikkel? stb...  Ezeket a kérdéseket nem tudom megválaszolni.
Az a tapasztalatom, hogy sokszor hajlamosak vagyunk mi magunk útját állni a legtöbb jónak, a boldogságunknak. Bezárkózunk, stresszelünk, mindenre tudni szeretnénk a választ. Ha pedig csak a megérzéseinkre és az intuícióinkra hallgatnánk, akkor sokkal többre mennénk. Mindig erre jutok végül.
Ha jól érezzük magunkat valahogy minden olyan egyértelmű és magától értetődő, nem?
Nyílván vannak napok, amikor nem annyira jók az energiák és erőtlenebbek vagyunk, de akkor érdemes jobban monitoroznunk a gondolatainkat! Olyankor kell behúzni a féket a negatívumokkal, mert bármikor jöhetnek rossz dolgok, események, amik teljesen lenullázhatják az energiádat és olyankor nagyon nehéz bárhogyan is vissza tornázni az energia szinted, viszont ugyanígy jó dolgok is történhetnek veled, amik meglepőek lehetnek. Érdemes mindkét esetre felkészülni, főleg az elsőre.
A gondolataink töltésére való koncentráció csak az elején nehéz, miután már hozzá szoksz és "napi rutinná" válik, már nem lesz fárasztó, már nem is kell nagyon csinálni, hiszen csak jó dolgokra fogsz figyelni, a rosszak háttérbe szorulnak.
Koncentrálj a körülötted lévő szép dolgokra, mert az téged is boldogsággal fog eltölteni!


2014. október 8., szerda

Sorsdöntő szavak

Nagyon sok emlék szokott mostanában bennem feltolulni...például eszembe jutott, hogy angolból az első szó amit megtanultam az a FREEDOM (szabadság) volt. Lehet hülyén hangzik, de egyfolytában szomjazom a szabadság érzését. Úgy érzem magam, hogy az átlagos élet teljesen gúzsba köt, és tudom, hogy nem akarom. Valami mást akarok. Sétálni a napsütésben, a tengerparton üldögélni, stb., mint egész álló nap robotolni...



Tudom mit kell tennem, de valamiért mégsem mozdulok...legalábbis nem olyan tempóban, mint ahogyan szeretnék. Vannak hátráltató tényezők. Kinek és mit mondjak? Úgy gondolom, hogy nem mindegy kinek melyik szót mondom. Mindenkinek más a kedves szó, persze a hogyan mondom sem mindegy. Tényleg a legtöbbször próbálok kedves lenni, de nincs mindig jó napom.
Igen, sajnos mostanában az önsajnálatba zárkózva dagonyáztam és arra gondoltam, hogy lassan depis leszek, de aztán mikor be vallottam saját magamnak, hogy igenis nem vagyok teljesen boldog, akkor szépen neki láttam annak aminek kell. Az álmaimért küzdeni. Rájöttem arra, hogy csakis én tudom megvalósítani őket és nem a férjem és nem anyukám és senki más nem, csakis én. Ha én nem akarom, akkor más hogyan akarhatná az én álmaimat megvalósítani?!
Még most minden kaotikus a fejemben és a lelkemben, de már pörög a kisfilm a fejemben. Már vízionálom a végcélt, de még sok kis pici megálló lesz még addig, de azért hogy nagyszerű életem legyen, olyan-olyan nagyon nagyszerű, amit mindig is akartam, de csakis rajtam múlik. És igen, el kell hinnem, hogy megtalálom azokat az embereket, akiknek én is tudok segíteni, hogy elérjék azt, amit akarnak. Igazából egész életemben ezt szeretném csinálni! Másokat segíteni, hogy úgy éljenek ahogyan azt ők akarják. Ehhez adni eszközt a kezükbe, de csak ha ők is akarják!



2014. október 6., hétfő

Könyvek hatalma

Nagyon sokat olvasok, regényeket, személyiségfejlesztő könyveket... Szinte minden műfajban, klasszikust, modernet, kortársat... romantikust, thrillert, krimit, kalandregényt, komédiát, drámát...
Minden könyv, amit elolvasok ad valamit. Van hogy egy érzést, van, hogy egész jól használható tudást és van, olyan könyv amelyik csak egy mondatot, de ez utóbbiért is hálás vagyok, hogy egyáltalán kapok valamit...
Olvastam e már pocsék könyvet? Igen, de azokra nem is nagyon emlékszem, de végig szoktam őket olvasni, mert lehet az utolsó mondat is tartogat számomra valamit. Igazából a rossz könyvek sem rosszak,mert edzésben tart, próbára teszi a koncentráló képességemet, képes vagyok e figyelni a sztorira... :)
Igazából, mindenki aki ír azt tisztelem, mert mióta a fejembe vettem, hogy írni fogok, azóta látom és érzem milyen nehéz is egy jó történetet megírni, leírni, úgy hogy nem legyen zagyvaság és érthető legyen az egész történet. El tudja képzelni az olvasó az egész kitalált világot. Magával ragadó legyen. A jó történet még nem is minden, a szereplők megformálása rengeteg agyalással jár, és jó emberismeret sem hátrány, ehhez pedig nem árt jó megfigyelőnek lenni.
Visszatérve, hogy miért jók a könyvek...elgondolkodtatnak, kiszélesítik a látóteret, más perspektívából mutatnak meg problémákat, dolgokat. Műveltséget adnak!
Amit pedig az egészből ki akarok hozni, hogy mivel saját gondolkodásra sarkallnak, ezért veszélyesek is. Minél szélesebb a látókörünk, annál jobban nem akarunk birkák lenni és követni a nyájat. Saját magunk szeretnénk a sorsunkat irányítani és megmutatni a többieknek is, hogy másként is lehet.


2014. szeptember 29., hétfő

Ígéret

Ha az ígéret magja ott van a lelkedben, a szívedben, akkor be fog teljesülni! Higgy benne! Higgy magadban!
Ígéret egy jobb életre! Ígéret a boldogságra, a jóra, az örömre! Ha ott az ígéret képes vagy rá! Meg tudod csinálni, csak kérdés mikor ülsz be az élet autójába és vágsz bele...?! Adj gázt, de előbb tedd nagyobb sebességbe a kocsit, különben csak hangosabb leszel és nem fogsz gyorsulni.
Ígéret... szép szó, ha megtartják úgy jó...Sajnos a mai világban ez a mondás érvényét veszti. És ha magadnak ígérsz? Akkor is? És ha a gyerekednek? A saját vérednek? Akkor milyen az az ígéret?
Legalább magunkkal legyünk őszinték! Ha már sehonnan sem számíthatunk igazságra, legalább magunkkal és a szeretteinkkel legyünk azok! Ne szemeteljük tele üres ígéretekkel a környezetünket!
Üres lap, üres füzet, üres ígéret? Végtelen lehetőségekkel van tele mind, csak meg kell tölteni. TARTALOMMAL! Valódi tartalommal... Az ígéret is úgy szép, ha van tartalma és súlya és ha megtartják úgy jó!


2014. szeptember 24., szerda

Rohanás

Rohan a busz, rohan az autó, rohan a villamos, rohan a metró...te is rohansz! Rohanva jön a reggel, alig látva kecmeregsz ki az ágyból, már nincs idő lustálkodni, normálisan felébredni...Főzöd a kávét, talán valami életet lehel beléd, addig míg be nem érsz a munkába, ahova a rohanó járművek visznek és a rohanó város vezet.
Tele stresszel! Te is stresszelsz! Mindenki szorong, ideges. Nézem az embereket munkába menet... Dolgozunk ezerrel a túlélésért, aztán meghalunk... Ez lenne az élet? És ha én nem ilyet akarok? Ha én meg te és még sokan mások élvezni akarják ezt az életet?Ha látni akarjuk a szépet és a jót? Örömünket akarjuk benne lelni?
Lassítani kellene ha tudnánk, csak kicsit, mert elkésni sem jó ám...élhetőbb lenne az élet, talán. Minőségibb élet lenne, de sajnos ennek is ára van. A minőséget sem adják ingyen, sem akciósan. Vágysz valami után, ami, úgy érzed nem lehet a tied, de lehet csak tudni kell a megoldást és az eszközt hozzá. DE ahhoz, hogy észre vedd lassítanod kell, csak öt percre legalább, mert nem tudhatod ki hozza el hozzád.
Rohan a világ és csak állsz és nézed, ahogyan minden és mindenki elrohan melletted. Az életed is?


2014. szeptember 22., hétfő

Őrület határán



Amikor bármibe fogsz, de nem jól sül el, sorozatban... Nem érted miért működnek máshogy, mint másoknak ugyanazok a dolgok... Mikor legszívesebben reggel ki sem kelnél az ágyból, de muszáj, menni kell, de tudod, hogy semmi nem lesz jó és te sem leszel jól. Depressziós hangulatban vánszorognak a percek, alig várod, hogy haza mehess, bármelyik pillanatban el tudnád bőgni magad, és nem tudod miért. Minden semmilyen vagy rossz, nem találod a helyed. Egy sötét szobában, egy takaró alá bújni és nyalogatni a sebeidet, tisztulni és töltődni és amikor jól lenni, előjönni. Menekülni ebből a világból, a semmit tevésbe, ahol békén hagynak, ahová nem jut el a külvilág zaja és problémái. Olyan problémák, amiket nem te okoztál és nem is akarsz rá megoldást, de mégis rád kényszerítik, mert valakinek fontos, hogy meg legyen oldva, de nem neked. Tudod miért, mert nem a te álmod része, nem neked fog dolgozni az eredmény és az érte kapott jutalomból sem fogsz részesülni. Ez szívás! Sokszor azt sem tudjuk kinek és mit és miért csináljuk azt amit. Csinálod, mert talán a megélhetésed függ tőle. Csinálod, mert muszáj. Nem érted miért jó ez neked, nekem, nekünk, csak csinálod, míg eleged nem lesz, míg ki nem égsz... meg nem őrülsz.  Nem érted a kirakós darabjait, mert látod mi lesz a kép a végén...lehet, hogy nem is illik a képbe, amit csinálsz? Nem is kellene, hogy a része legyen, csak ide keveredett valahonnan? Lehet, hogy tévútra tévedtél?
Ja, hogy te nem szoktál eltévedni, és ha itt igen? A lélek dolgaiban nem nehéz eltévedni, igazából minden út, minden kitérő ugyanoda fog visszavezetni.
Ha úgy érzed, hogy az őrület kerülget és csak sikítanál a sarokban ahová beszorítottak, tedd azt, vagy vezesd le a feszültséget máshogy, mert belülről fog felemészteni, egy semmi. Egy olyan probléma, ami nem is létezik, csak te kreálod. Mindenkinek szoktak jó és rossz napjai lenni, amikor semmi nem jó, de egyszer minden rossz elmúlik és elúsznak a vihar felhők és újra sütni fog a nap.


2014. szeptember 18., csütörtök

Karma

Úgy tudnám ezt a szót jellemezni, hogy önmagába visszatérő vonal, saját farkába harapó sárkány... stb.



Amikor folyamatosan ugyanazok a problémáid és nem veszed észre, csak kb. a 10. alkalom után...
Érdekes, hogy erről írok és írtam már a bumerángként visszatérő témáról is, ami hasonló. Olyan élethelyzetben lenni, amikor tudod, hogy nemsokára meg kell hoznod egy döntést, és azon gondolkozol már jó előre, hogy hogy is és mi is legyen. Annyira lefoglal ez a téma, hogy még az álmaidra sem tudsz úgy fókuszálni ahogyan szeretnél, és minden másra is csak kínok között tudsz odafigyelni, közben meg jön vissza-vissza ugyanaz a probléma, amire ha kicsit odafigyelnél akkor már tudnád mit kell tenned, ahhoz hogy könnyebb legyen a döntésed.
Nagyon vicces, amikor rájössz, hogy a megoldás ott lebeg a szemed előtt, csak nem látod, mert az erdőt nézed, a fát nem! :) A horizontot kémleled, közben meg ott ugrál előtted, csak kicsit a fókuszt kell másképp állítanod, távolról közelre.


Ha azt a problémát felismerjük és megoldjuk akkor a probléma sem fog visszatérni... vagy igen csak magasabb szinten, de akkor már ügyesebbek leszünk és könnyedén megoldjuk. Mindig van megoldás!

2014. szeptember 15., hétfő

Ikerláng

Mostanában nagyon divatos ezt a kifejezést használni a lelki társra. Ikerláng... ez abból ered, hogy amikor - állítólag - leszületünk a földre a lelkünk egy darabjától, pontosabban a másik felünktől külön válunk. Ezért van, hogy keressük a földi életünkben a párunkat. Sokan nem találjuk, megelégszünk egy élettárssal, ezt akkor is így nevezik ebben a témában, ha házasságban élünk, de nem a lelki társunkkal.



Amikor találkozunk vele nagyon jó érzés. Nem lehet leírni ezt az érzést. Hallottam már egy olyan megfogalmazást: "Tűzbe mennél helyette!" Nem érte mennél tűzbe HELYETTE, nem elírás. Van különbség. Amikor azt szeretnéd, hogy a másik éljen és boldog legyen, de van egy hátulütője ennek... egymás nélkül nem tudok boldogok lenni. Nem biztos, hogy neked ez az érzés vagy gondolat rémlik fel, nekem sem. Sok "kritérium" van, ami bizonyítja, hogy te találkoztál-e már vele... (magaddal...) Egyébként a már-már telepatikus jelenségeket is ide sorolják, bár ha tényleg ketten egyek vagytok akkor játszi könnyedséggel megy az egymásra hangolódás, egy húron pendülés! :)
Azt figyeltem meg, hogy egyre többen találjuk meg az ikerlángunkat fiatalon. Egyre több embertől hallom azt, hogy megtalálta. Nemcsak fiatalok, középkorúak is.
Mostanság egyre többen fejlesztik magukat, erről a Mennyei prófécia c. könyv is eszembe jut, a kritikus tömeg egyre nő.  Ez is alátámasztja, hogy miért is találkozunk a másik felünkkel.
Ha még nem találtad meg, akkor még valószínűleg nem vagytok egy szinten... egy szellemi, spirituális síkon. Lehet van valami, amit neked vagy neki még meg kell tanulnia, ahhoz, hogy találkozzatok. Az is lehet, hogy nem találkoztok ebben az életben, mert ő nem született meg. Itt most nagyon el tudnék kanyarodni a témától, de csak annyit még ide pötyögök, hogyha öreg lélek vagy, nem biztos, hogy szükséged van feltétlenül párra, de ez egy másik téma már. :)
Még egy érdekesség ehhez a lelki társ témához. Érdekes a magyar nyelv... férj és feleség. A hangsúly a "FELEségen" van, másik fél, valaminek a fele, egy ember fele. Ketten egyek, két fél egy egész.



2014. szeptember 12., péntek

Kártyalap

Aduásznak hívom. Az a lap, amin minden rajta van: tökéletes időpont, megfelelő körülmények, minden klappol... Más néven jó helyen és jó időben, jó emberekkel.
Ez az a lap, amit nem tudsz elrejteni, nem tudod a pakli aljára csúsztatni, mert nem teheted és az igazság az, hogy nem is akarod.
Tudod, hogy ha ez a lap nálad van csak nyerhetsz. Terítésnél  bankot robbantasz. Nem tudnak rávenni, hogy eldobd magadtól ezt az esélyt. Ha eldobnád örökre bánnád.
Ez a lap mindenkinek más, ez olyan mint egy nyomógomb. Mindenkinek mást jelent. Mindenkit más motivál. Te tudod, hogy neked mi a nyomógombod?
Ez egy olyan lap, ami örömmel tölt el, mert erre vártál egész életedben...olyan mint egy beléptető kártya egy olyan helyre ahová mindig is vágytál, ha tudtál róla, ha nem. Ha tudtál róla és kerested és vártad, akkor azért nem fogod becsúsztatni a pakli aljára, mert nem akarsz megint évekig várni rá. Ha nem tudtál róla, hogy van ilyen és nem is vártál rá, és így kerül a kezedbe akkor pedig rácsodálkozván azt gondolod, milyen szerencséd van... de véletlenek nincsenek és szerintem mindannyian a saját szerencsénk kovácsai vagyunk.
Egy kártyalap...de mennyi mindenre jó...