Családállítás

Találtam egy nagyon hasznos és részletes videót a Hellinger-féle családállításról. Nézzétek csak! :)

Motiváció = Amit szeretsz!

Gondolkodtál már azon mi motivál téged? Miközben folyamatosan új munkahelyet kerestem ezen is gondolkodtam...valahogyan sehogy sem tudtam rájönni mi az ami engem a legjobban motivál... És tudod mikor jöttem rá? Egy állás interjú -vagy inkább beszélgetés- kapcsán, pedig a megoldással nap, mint nap szembe találkoztam. Engem speciel minden, ami új motivál, vagy ha a régi újra van értelmezve. Folyamatos érdeklődés az új iránt. Új zenék, új emberek, új helyek felfedezése, új receptek kipróbálása, új tudás megszerzése és ezek az új dolgok tovább gondolása, újra értelmezése, de azért a régi dolgok sem rosszak és természetesen a régi barátokat sem engedem el olyan könnyen. Még egy süti receptet is képes vagyok átírni és kicsit tovább fejleszteni a saját szám íze szerint. Az új zenék tovább inspirálnak, amiket sokszor szavakba is szoktam önteni... ilyenkor írok. :) És ez a motiváció új energiákkal tölt fel és örömömre szolgál, ahhoz tudnám hasonlítani, mikor felrakod a már majdnem lemerült mobilodat tölteni.

Az új környezet és új emberek, pedig mindig izgalmasak voltak számomra, mert a környezet felfedezése igazi kaland, egy másik ember megismerése, pedig mindig tanít valami újat, mindenkitől felcsipegetek valamilyen új tudást. Egyszerűen szeretek másoktól tanulni valamit, amiben profik. Például volt akitől a borászatot tanultam szimpla beszélgetésből, de volt akitől a közép-ázsiai kutyákról...és még hosszan sorolhatnám mennyi mindent.
Jön az új év! Sokan ilyenkor mindig megfogadnak egy vagy több dolgot, hogy milyen szokásokat vesznek fel vagy hagynak el. Szerintem már hamarabb is elkezdheted a változtatást. Mindennap egy új nap, egy tiszta lap, tele új lehetőségekkel!
Téged mi motivál? Mit szeretsz? Mivel töltődsz? Ha még nem tudod gondold végig, mi tölt fel. Ha pedig tudod, akkor próbálj meg időt szakítani rá legalább egyszer egy héten. Hidd el a befektetett energia megtérül, ha olyanba "ölöd", ami a javadat szolgálja.

Évvégi számvetés

Foto:HeavenMan

Jön az év vége és jön az új év! Ilyenkor kicsit át szoktuk értékelni az elmúlt hónapokat, számba vesszük mi történt velünk idén, esetleg próbálunk új lendületet venni az új évhez.
Egy fantasztikus előadáson voltam vasárnap délután! Egyszerre motivált, inspirált, tanított, lelket öntött belém, új lendületet adott, hitet és reményt magamban. Kicsit közelebb kerültem újra magamhoz és tettem egy lépést az álmaim felé. :)
Végig az volt az érzésem, hogy az előadó (akit egyébként kivételes embernek tartok, mert minden szava igaz, van, hogy fáj, de attól igaz!) nekem/rólam beszél. Minden téren: család és munka terén is. Nagyon ritka, hogy ennyire "elkapják" az embert a színpadon elhangzott szavak.

Halott Pénz - Minden szobába kell álom

Mindannyiunknak ugyanaz a baja. Tudtad? Ha van egy célod akkor fent összefognak érted, de előbb jól próbára tesznek mennyire erős az elhatározásod és mennyire hiszed el magadról, hogy képes vagy rá! (Tudod mint Luke, lásd az előző bejegyzést: Luke Skywalker legnagyobb baja)
Az a legnagyobb bajunk, hogy sokszor képtelenek vagyunk hinni magunkban. Képtelenek vagyunk elképzelni, hogy elérhetünk bármit, amit szeretnénk, csak sokszor könnyebb igába hajtanunk a fejünket és rabszolgamód dolgozni valaki másnak az álmaiért. Ja, hogy te úgy gondolod, hogy nem a főnöködnek dolgozol? Akkor vedd számba a következőket: 

1. Annyit keresel amennyit megérdemelsz vagy annyit amennyit szeretnél? Ez mire elég? Mennyit dolgozol érte? Szerinted az időd többet ér?
2. Ha megszűnik az állásod miből fogsz élni? Van vésztartalékod? És az meddig elég?
3. Ha megtehetnéd mivel töltenéd a szabadidőd? Bemennél dolgozni vagy esetleg a hobbidban élnéd ki magad?
4. Végig gondoltad már, hogy azzal a munkával, amit végzel hol fogsz tartani 5-10 év múlva? (Elárulom:ott, amilyen emberekkel veszed magad körül!!!Az ő átlaguk leszel!) Ott, ahol szeretnél tartani? Azok a kollégáid, akik nyugdíj előtt állnak milyenek? Egyáltalán vannak ilyen munkatársaid?

Kérlek légy őszinte magadhoz és őszintén válaszolj magadban magadnak! Tényleg olyan rózsás a helyzeted, mint amit mutatsz vagy sokkal rosszabb, esetleg tényleg elégedett vagy, akkor a nagyon kevesek egyike vagy!
Remélem fel tudtalak kicsit piszkálni, hogy ne legyél olyan nyugodtan a saját állóvizedben, amelyet... (aki kíváncsi a mondat folytatására, annak szívesen megírom privátban :) )

Jó gondolkodást! :)

Luke Skywalker legnagyobb baja

Mostanában lesz a Star Wars legújabb részének a premierje, már elég sokan lázban égnek, ami köszönhető annak is, hogy a tv-ben mindennap valamelyik csatornán valamelyik része megy.
Bevallom töredelmesen, hogy nem igazán láttam az egész történetet, mert nem igazán érdekel, bár lassan már alap műveltség lesz tudni, hogy miről szól...
Az egyik részben (A birodalom visszavág) - amit csak úgy pont elkaptunk egy reklám szünetben - volt egy érdekes jelenet, amikor Yoda mester Luke-ot tanítja. Elmondja neki hol találja az erőt: a fában, a kőben, stb, viszont csak akkor fogja tudni használni ezt az erőt, hogyha hisz benne és elhiszi magáról, hogy képes

összegyűjteni és célzottan használni azt. Luke-nak az a legnagyobb baja, hogy nem hiszi el magáról, hogy képes rá, pedig meg van benne minden, ami kell, ahhoz, hogy jedi váljék belőle. Mihelyt elhiszi és úgy próbálja meg használni kiemeli az űrhajót a mocsárból.
Tudod mi a legnagyobb bajod neked? Pont, az mint Luke-nak, hogy nem (eléggé) hiszel magadban, pedig benned van ami kell, bármihez, amit el akarsz érni.

Tudod mit hallottam ma? Azt, hogy a képesség, a tehetség nem elég! Nem elég, mert önteltté tesz! A siker titka nem a képességben rejlik. A siker titka az elszántság, a kitartás és az hozzáállás, de csak az után ha meg van célod és a hited önmagadban, ha el tudod magad képzelni, amint ott állsz a csúcson győztesként, mert annyiszor adhattad volna föl, mikor "kudarc" ért, de te mindannyiszor felálltál és tovább mentél.

Az összehasonlítás csapdája

Mit szoktunk mi emberek egymással csinálni állandóan? Összehasonlítjuk egymást, magunkat másokkal. Miért? Csak akkor leszek jobb, ha jobb vagyok nálad? Bárkinél? Nem. Mindannyian utánozhatatlanok és egyediek vagyunk, senkiből sincs még egy.

Nem kell senki sem túlszárnyalnom és nem kell senkinek sem megfelelnem, nem kell tökéletesnek lennem és nem kell jobbnak lennem, mert másért jöttem ide, mint te és ez fordítva is igaz. Hányszor van, hogy irigykedők vesznek körbe, hányszor van, hogy másnak is az kell ami neked? És nem érted, hogy neki miért van meg az, amit te is szeretnél? Abba esetleg belegondoltál már, hogy őt az előrébb viszi, téged pedig nem? Vagy mondjuk ő megdolgozott érte, te pedig nem?
Az állandó összehasonlítás hatalmas csapda, mert azt fogod érezni, folyamatosan, hogy nem vagy elég, nem vagy jó. Mindig lesz nálad jobb, jobb ha elfogadod. Ne arra törekedj, hogy első legyél a többiek szemében, hanem azzal, hogyha valamit csinálsz azt örömmel tedd és jó érzéssel töltsön el.

"Ha elismerem nagyságomat, az azt jelenti, hogy jobb vagyok nálad, vagy ebből következően azt, hogy többé nem viszonyulhatunk egyenrangúként egymáshoz? Ez a fajta kétpólusosság, hogy egyszerre vágyunk a magas önbecsülésre és rettegünk is tőle, megnehezíti, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben." (Kristin Neff - Együtt érzés önmagunkkal)

Az összehasonlítgatás hatalmas csapda, mert ha folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy elég jó, akkor egy idő után kihat majd az önbizalmadra és az önbecsülésre, pesszimizmusra késztet, kiöli a bátorságot, nem fogsz hinni magadban. Ne hasonlíts csak járd a saját utad.

Nézz szembe velük!

Nézz szembe a félelmeiddel és urald őket! Bármire képes vagy ha úgy döntesz! A komfort zónán túl kezdődik az igai kaland, amit életnek hívunk!

Fókuszban lenni

(fotó:bloodymovin.blogspot.com)

A címben nem a műsorra gondolok, amely az agymosógépben látható, még mielőtt valaki hiába várna rám, hogy felbukkanjak a tv-ben... :)
Arra értem, amikor eldöntöd, hogy rálépsz az álmaid útjára és végig is mész rajta és az eltérítő körülmények jönnek ugyan, de neked az első sokk után csak ez jár a fejedben: "Képes vagyok rá! Meg tudom csinálni!" és már a tükörképednek is azt mondod: "Képes vagy rá! Meg tudod csinálni!". Tudod a miértet, mert azt neked kell tudni, a hogyan is számít, de abban segítenek. A terv is kész, már csak neked kell elindulnod, mert a rajt már megtörtént, csak a miérten rágódtál.


Milyen érzés fókuszban lenni? Amíg nincs egy erős célod (ez a miérted) addig nem fogod tudni. Példának okáért, vegyünk egy gyereket. Szeretne egy piros biciklit, és ennek érdekében oda megy az anyukájához: "Anya! Ott az a piros bicikli. Kell nekem!" és hiába mondja az anyukája azt, hogy nem, és, hogy nincs pénzük rá, addig fogja mondogatni a gyerek, míg meg nem kapja. Neked van ilyen álmod, amihez ennyire makacsul ragaszkodsz? Van? Akkor harcolj érte. 
Mostmár nekem is van! Igen, nekem sem volt egyszerű eldönteni mit akarok, mi az álmom, de végre tudom és az eszközöm is meg van hozzá. És hogy milyen érzés? FANTASZTIKUS!!!

(fotó:7napkaracsonyig.wordpress.com)

Kell ehhez komfort zónán kívülre menni? Folyamatosan ott vagyok és kezdem megszokni. Nem ismerek magamra, mert ez a miért olyan bátorsággal ruház fel, olyan dolgokat teszek (és nem agyalok rajtuk), amiket eddig abszolút nem mertem megtenni. 

Azt is mondhatod, hogy a körülményeid nem olyanok, de ez csak ürügy, amit valaki oknak tekint arra, hogy mozduljon. Minden csak nézőpont kérdése! Például valaki a gyereket hozza fel ürügyként, arra, hogy nincs ideje, valaki meg pont azért fog mozdulni, mert elege van abból, hogy kevés időt tölt vele együtt, ezért heti plusz egy órát beáldoz egy olyan dologba, ami majd egyszer lehetővé teszi, hogy saját maga ossza be az idejét, így több ideje lesz mint azelőtt. Érted a különbséget? Nézőpont váltás, hogy fókuszba kerülj!
Amikor fókuszba kerülsz, akkor már nem számítanak a körülmények, mert lepereg rólad minden, csak az fog a bőrödbe/beléd ivódni, ami használ és épít, a többi nem. A körülmények fognak okot adni és nem eltérülést.Óriási a különbség, de meg kell rá érni!

Értékes vagy!

Minden meg van bennünk, ami ahhoz kell, hogy azzá váljunk akivé válnunk kell! Ez sose felejtsd el! Értékes vagy és most ott vagy, ahol lenned kell, mert ott van dolgod!

Pusztító önvád

Nemrég olvastam egy könyvet, amiben az önvádról és az önbírálatról volt szó. Egy grafológus ajánlotta nekem, miután kielemezte az írásképemet. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi minden benne van a betűkben, melyet papírra vetünk, pedig igen.

Elég sok mindenre fény derült, főleg olyan dolgokra, min kellene változtatnom, vagy elhagynom. Ezek egyike volt az önvád.
Sajnos hajlamos vagyok rá, mint egyébként, a könyvből kiderült, a legtöbb nő. Sokszor esem én is abba a hibába, hogyha nem sikerül valami, akkor rögtön azon kezdek agyalni, hol és mit rontottam el csakis én. Az esetek többségében csak és kizárólag magamat okolom a végeredmény miatt, ha az nem olyan lett amilyet szerettem volna és akkor is, ha nem vagy nem csak rajtam múlott a dolog végkimenetele, hanem esetleg a körülmények vagy más személyek is közrejátszottak benne. Azt azért hozzá teszem, hogy a körülményeket szeretem a legkevésbé okolni, mert azokra mindig csak ürügyként tekintek. 
Ahogyan belemélyedtem és haladt a könyvben, egyre jobban láttam azokat a dolgokat, amiket ezzel kapcsolatosan el kell hagynom. A könyv folyamatosan a belső beszédre irányuló gyakorlatokkal segít elsajátítani hogyan szóljunk magunkhoz, és hogyan reagáljuk le ha valamit eltoltunk. Megtanít, hogyan forduljunk magunkhoz együttérzéssel és hogyan fogadjuk el magunkat ne tökéletes emberként, mert valljuk be őszintén senki sem az. A napokban olvastam egy ismerősöm írását egy közösségi oldalon és a Bibliára hivatkozva, Isten sem a tökéletességet várja el tőlünk, hanem, hogy egészek és beteljesültek legyünk. Azokat az általa adott képességeket fejlesszük magunkban, amiket tőle kaptunk. Nem tudunk és nem is kell tudnunk mindenben profiknak lenni, mert ugye tudjuk, hogy ahová a természet ad, onnan el is vesz.

Egy másik nagyon jó dologról is szól a könyv: az önsajnálatról. Vannak rosszabb napjaink, amelyek amúgy sem indulnak jól. Az önvád kapcsán megtanít, hogyan legyünk együtt érzőek, de nem önsajnálatba süppedő embereknek lennünk. Nagyon tanulságos, hogy sokszor a saját sebeink nyalogatásáról, hogyan tereljük el a figyelmünket és az önsajnálatba pazarolt energiáinkat inkább valami sokkal jobb dologra fordítsuk.
Sokszor ez a massza, ami az önvád-önsajnálat keveréke gúzsba köt, de a cselekvés képes felszabadítani.

Pillanatok

Természetes félelem

Mindenki fél valamitől. Te is, én is. És itt most nem arra gondolok, hogy rettegsz a pókoktól vagy a magasságtól, stb. Arra a kitalált félelemre gondolok, ami miatt nem akarsz kimozdulni a komfort zónádból.
Feltetted már magadnak valaha is azt a kérdést, hogy: "Mi lehet az a legrosszabb dolog ami történhet velem?" - és itt arra a dologra gondolj, ami megállít a mindennapokban és megbénít abban, hogy azért tegyél, hogy jobb legyen neked és ezáltal azzá válj akivé kell, hogy egyszer majd válj. Elárulok egy titkot: mindenkinek van ilyen félelme és még a bátrak is félnek, sőt van hogy a félelem horrorisztikus rettegéssel tölt el, mintha a benned lévő sárkányt kellene megszelídítened.

Olyan ez a félelem, ami belénk van programozva evolúciósan, ugyanis ami kellemetlen attól menekülünk, és nincs ez másképp az állatvilágban sem. Viszont van egy jó hírem ez tanulható. Van az állatvilágban egy olyan viselkedési forma, hogy megszokás (habituáció), ez a tanulás legegyszerűbb formája. Ha az állatot egy nagyon erős külső inger éri, akkor az a menekülését váltja ki.Ha az inger közömbös vagy azzá válik az állat számára, akkor az inger ismétlődésekor a válaszreakció egyre kisebb lesz, majd megszűnik.
Igazából a fentiekkel ellentétben arra kezdek rájönni, hogy egy nagyon jó és erős célnál nem érdekel a félelem. Amikor rádöbbensz és bemered vallani magadnak, hogy nem szereted, amit csinálsz, de a végeredmény annyira magával ragad (ez a célod), akkor már nem érdekel, hogy hányszor és milyen mértékben kell átlépned a komfortos határaidat. És ekkor már csak azt érzed, hogy haladsz és a cselekvés lenyugtatja a félelmeidet, hihetetlen energiát kapsz és további lendületet.

Ez az idézet teljesen leírja, hogy hogyan is érzem magam immár lassan háromnegyed éve és mostanában egyre inkább:
"Félve lépek olyan útra, amely nincs rajta a térképen, de rettegésem ellenére a nap végén sokkal érdekesebbnek látom az életet, mint azelőtt." / P. Coelho - A portobellói boszorkány/

A cipőm

Oldás

Tudom, hogy rég írtam, de újra itt vagyok. Sok mindent el kell mostanában rendezni az életemben, főleg belül. Tudjátok az élet sokszor (vagy Isten) felülírja a terveinket. 
Neki láttam végre felszabadítani saját magam. Nem tudod, hogy miért írom ezt... nem is feltétlenül kell. Annyit azért megosztanék, hogy amiken lelkileg keresztül mentem, megyek azt meg kellett tanulnom nekem is úgy kezelnem, hogy miattam történik és kezdem érezni, hogy jó úton haladok.
Meg kellett tanulnom az oldást. A saját gúzsom oldását. Azzal, hogy rángattam és görcsösen próbáltam, félelemmel telve szabadulni csak egyre rosszabb lett. A spirálból, ami lefelé és fölfelé is tud vinni, inkább csak a lefelét láttam. Tériszonyos vagyok, nagyon, és hiába tudom, hogy nem szabad lefelé tekinteni, csak a lefelét láttam és úgy érzetem, hogy egy nagy medencében úszkálok, amikor valaki egyszer csak kihúzta a dugót és az örvény húz magával le a mélybe. Aztán abba kellett hagynom ezt a kapálózást. Elfáradtam és beletörődtem, mert nem volt más választásom. És igazából ezt volt, megint az a pillanat amikor elkezdtem ismét megérteni, hogy miért van minden így ahogy.

Ha ellazítod magad, akkor minden könnyedén fog menni. A problémáid megOLDÁSA. "Take it easy!" - a mentorom is minidig ezt mondja és persze, hogy igaza van.
Mert mi is az oldás? Nem tudom elmagyarázni, ez mindenkinél más és neked kell a saját módszereidre rájönnöd, mert az fog a leghatékonyabban működni. Szemléltetésnek azért leírok egy példát: Tegyél be egy zenét és kezdj el táncolni, de ne a zene ritmusára. Ugye milyen nehéz? Utána ismételd meg, de a ritmusra, sokkal jobb leszel. Rosszul csinálni valamit senki sem szeret, de a hibáinkból képesek vagyunk tanulni. 

"... mindannyian ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy úgy csináljuk a dolgokat "ahogy kell" . Senki sem szeret rosszul csinálni dolgokat, főleg nem tudatosan és akarattal. " /P. Coelho - A portobellói boszorkány (Edda) /
Az oldást csak tudatosan tudjuk megtanulni.Tudatosan rosszul csinálni valamit szerintem az egyik legnehezebb dolog. Éppen ezért is a táncot hoztam fel példának, mert az nem okoz akkora kárt, mintha mondjuk a munkahelyen kellene ezt tenni. Ha gyerekként ez nem tanulta volna meg valaki, úgy mint én sem, akkor az élet fogja megtanítani neki és ezt egy gyermekbetegséghez tudnám hasonlítani. Sokkal rosszabb felnőttként keresztülmenni rajta, mint gyerekként. Mert az élet sokszor éppen akkor tanít a pofonjaival, amikor nem épp a legideálisabbak a körülmények.

Elveszett Paradicsom?

Tudod mi a legtöbb ember célja? Az, hogy boldog legyen! Tudom ez nem nagy megállapítás, de ha kicsit boncolgatjuk a témát, akkor nem is olyan egyszerű téma ez...
Boldogság... Mi is ez? Egy érzés, amit valami kivált és itt azon a valamin van a hangsúly. A saját Paradicsom Kerted. Téged mi tesz boldoggá? A párod? A gyereked? A munkád? A hobbid?
Az első kettő és az utolsó egyértelmű, szerintem neked is. A munka már más tészta... 
Két kérdésre kell igennel válaszolnod, hogy tudd jó helyen vagy e, vagy sem.

1. Van értelme annak, amit csinálsz?
2. Élvezed, amit csinálsz?

Persze, ha már egy igened van, az már fél siker, viszont ha két nem a válasz, akkor menj onnan. Lehet muszályból vagy ott ahol, de közben lehet keresgélni. A sorsodért te felelsz. Mit veszíthetsz? Félsz? Képzeld mindenki fél, mert egyikünk sem tudja mit hoz a holnap, de azért, hogy jobb legyen te  vagy a felelős.
A boldogság tudod mi? A saját Paradicsom Kerted. Teremtsd meg, ha nem jó a munkád, vagy nem szereted, akkor tölts ott minél több időt, ahol ott boldog vagy és töltekezz! 
Van, hogy nehéz és elfáradsz, tudom, vannak hullámvölgyeink, amiket túl kell élni, de már azt is megtanultam, hogy ha átrohanok rajta, akkor csak jobb lesz. Mikor a völgyön rohanok át próbálom kikerülni az arcomba vágó ágakat. Védem magam.

Az a bibliai Paradicsom sem veszett el. Gondold végig. Ádám és Éva mikor kiűzettek az Édenből, utána otthont teremtettek maguknak és boldogultak és boldogok voltak. Megteremtették a saját boldogságukat. Nem azt mondom, hogy az élet habos torta és csak jól kell érezni magunkat,mindig lesznek hullámvölgyek és nehéz időszakok, de ha arra törekszünk, hogy az elveszettet megtaláljuk akkor kis kitartással sikerülni fog. 

Eltemetni a fájdalmat

Sokszor olvastam már, hogy ne zárjuk be magunkba a gondjainkat, ne hagyjuk, hogy belülről emésszenek, hanem adjuk ki magunkból, keressünk feszültség és fájdalom levezető tevékenységet.

Igen de mi van akkor, ha olyan a szenvedésünk, ami nem rajtunk múlik és nem velünk, mi csak mellékszereplők vagyunk, de mégis úgy fáj, mintha velünk történne?
Azt, hogy adjuk ki? A saját életednek, a tudatos énedre gondolok, te vagy a magja, a középpontja. Minden veled történik és nem mással, még az a fájdalom is amit nem mondasz el senkinek, mert nem tudod vagy mert úgy sem értik meg min mész keresztül. Ez a szavak nélküli élményekhez tartozik, amiről nem tudsz "élmény beszámolót" tartani, mert ezt át kell élni a másiknak is ahhoz, hogy tudja miről beszélsz, már ha tudsz róla.
Az eltemetett fájdalmat pedig érdemes kibeszélni, ha tudja a másik, ha nem, hogy min mész keresztül, mert igenis könnyít rajtad és ha benn ragad sem lesz jobb. Ha kibeszéled magadból egy őszinte barátnak, akkor már olyan mintha ketten osztoznátok rajta és nem olyan nehéz.

Vajon hány ember hordoz magában ilyen fájdalmakat? Vajon hány embert emésztenek gondok belülről és marják ezért a másik embert? Hiszem azt, hogy az a rengetek konfliktus, ami a világban van, vagy legalábbis egy jelentős része ilyen és ehhez hasonló fájdalomból ered. Mégpedig azért, mert ha valaki nincs belülről rendben és nem beszéli ki, vagy adja ki olyan formában, ami nem árt senkinek, akkor úgy fogja levezetni, hogy az valakinek rossz lesz és ebből kifolyólag a környezetének is és még több fájdalmat cipelő ember lesz.

Hét fő ellentét - Béke

Ez lesz az utolsó rész ebben a sorozatban. A harag ellentéteként a békéről lesz szó. Nyugi nem a világbéke lesz a téma, mint valami elcsépelt szépségkirálynő választáson, sokkal inkább a személyes és a minket körülvevő környezet békéjéért. 
De ha már a világ békét megemlítettem, a most következővel abszolút egyetértek: Minden háború szívekben kezdődik, és emberi kézben tartott fegyverekben folytatódik.

A haragos ember dühös, aki másokat hibáztat a kellemetlen eseményekért, míg a szomorúak a körülményeket. A harag pedig sokszor vezet agresszióhoz, verbális és fizikai is lehet. Mindenképpen a harag érzete egy energia többlettel jár, ami bármikor kitörhet.

A béke, békesség érzése a nyugalommal jár. Itt is van energia, de a jó érzéssel teli, pozitív. Amikor úgy érzi az ember, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van és semmi olyan nem történhet, ami neki rossz. Ilyenkor meg van a belső-külső közötti egyensúly.
Törekednünk kell ezt a belső békét megtalálnunk, mert akkor könnyebb lesz a külsőt, a közvetlen környezetünkben is megtalálni.
Aki olyan mint én, temperamentumra, heves és könnyen felkapja a vizet, annak azt tudom tanácsolni, hogy sürgősen kezdjen el sportolni valamit vagy keressen egy olyan elfoglaltságot, ahol a felesleges energiáit le tudja vezeti és lehetőleg ne egy másik emberen... Egyébként pedig sportolni egészséges és élvezetes is, ha tényleg azt csináljuk, amit szeretünk. (erről majd a későbbiekben is szó lesz)
Tudod a belső béke azért is fontos, mert olyankor minden akadályt könnyebben veszünk, nem akarjuk görcsösen elérni a célt, hanem szépen lassan, komótosan bandukolunk felé és ha egy út el van torlaszolva, akkor nyugodtan megkeressük a másik ugyanoda vezető utat, és közben jól szórakozunk. Ezt a flegmatikus emberektől lehet nagyon jól megtanulni, na ők azok akik mindig nyugodtak tudnak maradni és a zavaró körülmények sem tudják kizökkenteni őket. 

Ha nehezen megy a békesség állapotának fenntartása huzamosabb ideig magadban, akkor érdemes a meditációt elsajátítani, vagy ha nincs hozzá kedved, akkor javaslom ülj be egy templomba. Csak úgy tölts el egy kis időt ott a padban és megérted majd miről beszélek. A templomokban egy ősi nyugalom van, amit nem lehet leírni, de annál inkább ragadósabb és érezhető.
Ahhoz, hogy boldogságra lelj, nélkülözhetetlen az életed békéjét megteremtened magadnak.

Hét fő ellentét - Szorgalom

Az utolsó előtti részhez érkeztünk. Ez pedig a restség ellentéte a szorgalom. A szorgalomról mindig a szorgos kis méhecskék jutnak eszembe, akik egész nyáron át gyűjtögetik a finom virágport és ebből az összegyűjtött nektárból mézet készítenek...elég nagy munka lehet, nem? A restségről, pedig Pató Pál úr jut az eszembe és az "Ej, ráérünk arra még!" mondat.Nyilván mindannyian ismerünk az előzőekben leírt személyeket.

Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy a kettő között hol lehet a határ. Hol kezdődik a lustaság és hol a szorgalom? Kit nevezünk restnek és kit szorgosnak?
A lusta ember szerintem az, aki semmi pénzért nem hajlandó megmozdulni...és pont ez az, ami elgondolkoztat, hogy egy olyan embert sem ismerek, aki lusta lenne, inkább csak alul motivált. Igen, a lustaság, ha jól belegondolunk, abból fakadhat, hogy nem érezzük magunkénak azt a célt, amiért aktuálisan dolgoznunk kellene és egyáltalán nem érdekfeszítő a számunkra. 
A másik eshetőség, hogy az eredménytelen, sőt sokszor felesleges munka elkedvetlenít és hosszútávon érdektelenséget szül, akit pedig nem inspirál a munkája vagy az elérhető eredmények, az előbb-utóbb túl kényelmesen, resten áll a napi rutinhoz.
És akkor ki a szorgalmas? Semmiképp se tévesszük össze a munkamániással, aki akár a családját is elhanyagolja. Alkalmanként ha valóban motiváltak vagyunk és szívből, szeretetből végezzük a napi munkánkat, szerintem esetenként, az áhított cél érdekében, lehet hanyagolni a családot, de meg kell húznunk a saját határainkat. A munka az munka és nem tud úgy szeretni, mint egy élő személy.
Igazából a fent említett kérdésemre az lehet a válasz, hogy mindannyian más személyiségek vagyunk, más-más temperamentummal, így egyéntől függ a lustaság-szorgalom határa és mértéke. Vannak kényelmes tempójú emberek, akik ugyan nem szeretnek rohanni, de kitartóan végzik azt a keveset is amire hajlandóak megmozdulni, és vannak a pörgősek, akik szeretnek túl lenni a napi feladatokon és érezni a haladás menetszelét.
Azt gondolom, hogy nincs (legalábbis én nem találkoztam még) lusta ember, csak alul motivált, kiégett és ösztönözetlen.
Még egy megjegyzés kikívánkozik belőlem.Vannak olyanok, akiknek hatalmukban állna cselekedni, segíteni másokon mégsem teszik meg. Vajon lustaságból vagy rosszindulatból? Mondjuk egy idős vagy sérült személy át nem segítése az úttesten lehet lustaság, de a következő alkalommal korrigálható. És ha valaki szeretné, hogy segíts neki és mégsem teszed meg, mert félsz, hogy jobb lesz, mint te? Azt már félelemből fakadó rosszindulatnak nevezném...

Hét fő ellentét - Adakozás

Ahogyan ígértem erre a hétre még jár egy rész a sorozatból, csakhogy én is tanuljam a fegyelmezettséget... :)
Ebben a részben a fösvénység ellen párjáról az adakozásról fogok írni. Az adakozást mindig a pénzzel kötik össze és természetesen a fösvénységet is.

Mi a fösvénység? Más szóval kapzsiság vagy zsugoriság.Az adakozásban pedig benne van maga a szó jelentése. A pénzzel való bánásmódról szól mindkettő. Igazából azok  esnek bele a túlzott fösvénységbe, akik belső bizonytalansággal küzdenek. A mai világ egy olyan nyomást és egyben szabadságot passzíroz ránk, amit olvastam erről a témáról: "...mindenki maga dönthet, mit tart igaznak, mit gondol a világ működéséről és céljáról, és ezzel egy időben önmaga is dönt a sorsáról." Ebből kifolyólag pedig szorongást válthat ki.

Az adakozás mint ellen pillér viszont nem szorongást okoz, hanem felszabadít. Próbáld ki, adj egy rászorulónak pár forintot. Milyen érzést kelt benned, hogy segítettél rajta? Van miből adnod,és az egy biztonság érzetet kelt benned, igaz? És ez a biztonság érzet felszabadít, megnyugtat és jó érzéssel tölt el. Egyébként a fösvény embert mindenki a gazdag , vagyonos emberekkel társítja. Nekem is sok időmbe telt míg ezt a sztereotípiát megváltoztattam magamban, mert sajnos ha visszaemlékszünk, akkor a gyerekkori mesékben is a gazdag ember volt a rossz, a kapzsi és a fösvény. Akkor most erre elmondok egy engem is elgondolkodtató tényt. A világ összes vagyonát osszuk el egyformán a világ népessége között. Szerinted, amit egy gazdag ember előtte megcsinált, felépített és megteremtett, ne tudná még egyszer megcsinálni? És a szegény? Szerinted mit csinálna annyi pénzzel? Nem tudná kezelni, átlátni és olyan költekezésbe kezdene, hogy lehet pár nap múlva ugyanott lenne, ahol előtte volt, nem? Így nincs értelme annak, hogy a vagyonos emberek pénzüket odaadják a szegényeknek.
A másik része a dolognak, pedig az, hogy a tényleg igazán gazdag emberek, akik valóban megdolgoztak azért, a fényűző életért, amiben élnek igenis szoktak adakozni. Az adakozás egy nagyon fontos dolog a gazdagságban, mert lehet, hogy nincs valakinek sok, de ha megpróbál segíteni valakin, akkor az már jó érzéssel tölti el és lehet nem attól (sőt biztosan nem) fogja visszakapni, hanem máshonnan, de a vonzás törvénye is kimondja, hogy ahol hiány keletkezik (vákuum), oda többszörösen fog visszaáramlani a "hiánycikk". Az adakozásról és a vagyon kapcsolatáról pedig ajánlom ezt a könyvet: Az adakozó avagy miért igaz az, hogy "aki ad, sokkal többet kap vissza?" Bob Burg - John David Mann .

Természetesen van az előbb leírtakra ellenpélda is, nem állítom, hogy csak jól viselkedő gazdagok vannak, de azokkal nem akarok foglalkozni, érdemes az olyanokat figyelni, akik példaértékűek és tanulhatunk tőlük sok hasznos dolgot.
Visszatérve a fösvénységre nem kell azonnal rosszra gondolni, de van aki hozott minta alapján nem szereti költeni a pénzét, gyerekként ki mit lát, illetve ki milyen személyiség. Így lehet valaki spórolósabb ám az még nem jelenti azt, hogy minden fillért a fogához ver mielőtt elköltené csak éppen azt mérlegeli,hogy az adott dologra mennyire is van szüksége és ha nincs akkor szépen visszateszi a polcra és tovább sétál. 

Hét fő ellentét - Öröm

Ezen  a héten kettővel jövök, mert tudom a múlthéten elmaradt a heti adag... :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz ezekről az ellentétekről írni...úgy érzem kicsit nagy fába vágtam a fejszém, de megpróbálok megbírkózni vele. 
A mostani bejegyzés az örömről fog szólni, még pedig az irigység ellentéteként, ám ezt nem olyan egyszerű megfogalmazni, mint elsőre gondolnánk.

Mi is az irigység? Az amikor arra vágyunk, mai nekünk nincs, de a másiknak meg van. Miért veszélyes ez? Azért, mert ha irigykedünk, akkor azt üzenjük a vonzás törvényének, hogy nekünk nem kell, holott pontosan arra vágyunk. Az irigység ellentéte tehát a másik ember örömében való ŐSZINTE osztozkodás. Ez utóbbi érzés elsajátítására, megtanulására kell(ene) törekednünk. Nehéz, senki nem mondja, hogy könnyű, de nekünk is jobb, mert jobb érzetet kelt bennünk és talán az a vágyunk is teljesül egyszer, ami a másiknak megadatott.

Maga az irigység kétélű bűn (nem igazán szeretem ezt a szót). Mégpedig azért, mert ha valamit igazán szeretnénk és vágyunk arra, ami a másiknak van és ez a vágyódás igazi és reális, akkor ki fog minket mozdítani a komfort zónánkból, amiről már annyit, de annyit írtam... Egyfelől az önigazolás mechanizmusa, másfelől viszont az önbecsapás termékeny forrása, mert benne van az a csapda, hogy saját értékeinket a másikéhoz mérjük, amit jobb ha megtanulunk nem csinálni. 
Visszatérve az irigység-öröm ellentéthez, már csak azért, érdemes az "öröm-művészetét" elsajátítanunk,mert nem mindegy milyen érzések munkálnak bennük odabent. Ha irigység vágyból fakad ugyan, de megesz belülről, és szomorúságot okoz, valaminek a hiányát szenvedjük el, de ha megpróbálunk örülni a másik sikerének, még akkor is ha kicsit csüggedünk, de sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, mert az, hogy boldogok legyünk és örüljünk csak egy döntés. Akarod-e?

Hét fő ellentét - Önmegtartóztatás

Itt vagyok a következő ellentéttel, az önmegtartóztatással, ami a bujasággal áll szemben. Az önmegtartóztatás kéz a kézben jár az előző részben taglalt mértékletességgel. Kicsit górcső alá vesszük most és közelebbről körüljárjuk.

Mit is nevezünk önmegtartóztatásnak? Amikor vágyaink ellenére nemet tudunk mondani. Amikor nem a szívünkre, hanem az eszünkre hallgatunk. 
A bujasághoz vagy paráznasághoz a szexuális túlfűtöttséget kapcsoljuk. Manapság elég nagy nyilvánosságot kapott ez a téma, sokszor még az a része is, ami sokkal intimebb. Engem sokszor az zavar az egészben, hogy az emberi szexuális vágyat és a két ember intimitását, ami szeretetből és szerelemből kell fakadjon, teljesen az állati szintre helyezik és sokszor nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos, nem érdekelve, hogy az lélek szintjén mennyire romboló.
Sokan abba a hibába esnek, hogy a lelkükben tátongó ürességet kalandokkal akarják betölteni és ezért nincs már bennük önbecsülés és tartás. A másik ember nem megismerése, csak és kifejezetten fizikai használása nem gyógyír a lelki sivárságra, és lelki kiégéshez vezet. Éppen ezért érdemes ezt mindenkinek magában elrendezni, hiszen mindannyian a boldogságot keressük. Mindenképpen a minőségre kell hajtanunk ha igazán boldogok akarunk lenni. Megismerni egymást és nem rögtön ajtóstól rontani egy olyan világba, ami sokkal zártabb és összetettebb két ember között. 

Azt gondolom, hogy a nemi vonzódás is lehet két ember között emelkedett és isteni, nem pedig valami lealacsonyított és állatias dolog. Nem hiába íródott a káma-szútra és egyéb ehhez a témához tartozó vallási könyv, mert ami a legjobban mozgatja az embereket, az a nemi vágy. 
Ha tényleg próbálunk önmegtartóztatva élni és nem rögtön belecsapni állandó jelleggel a lecsóba, akkor is meg fogjuk, akár még hamarabb is, találni azt a személyt, akit nekünk szánt az ég.

Hét fő ellentét - Mértékletesség

Itt vagyok a sorozat második ellentetjével. Most a mértékletességről, a torkosság ellentétéről lesz szó. A torkosságról mindenkinek vagy a többségnek az evés, a habzsolás jut eszébe. Erre is kitérek majd, de az élet számos területén lehetséges a túlzásba esés.

Mit is jelent a mértékletesség? Nyilván amikor nem esünk túlzásokba. Ez változó ám, szerintem... Mert míg az egyik embernek valami túlzás, az addig a másiknak lehet aranyközépút. 

Miért fontos, hogy mértéktartóak legyünk? - kérdezhetnéd. Azért, mert így tudjuk élvezni az életet normálisan és itt a normáliasan szón van a hangsúly. Nem gondolom, hogy ne legyünk szenvedélyesek és ne lelkesedjünk, de semmit sem szabad túlzásba vinni. Sajnos nem nehéz túlzásokba esni és sokszor azt tapasztalom, hogy valaki feltűnésből, akarattal esik bele. Pedig a kevesebb néha több, nem?

A mai világban szinte minden feltétel adott arra, hogy mértéktelenül és mértékletesen éljünk, a választás ebben is rajtunk áll. Élelmiszer hiány csak egyes elmaradott világrészeken van, míg a fejlett gazdasággal rendelkező területen pazarlás van és az elhízás okoz gondot. Míg valaki túleszi magát, addig pont a másik véglet is veszélyes lehet, amikor a ló túloldalán találja valaki magát és kórósan nem eszik. Ugyanígy igaz a pénzhajhászásra is. A testi élvezetekben való elmerülést és túlzásba vivését a következő bejegyzésben fogom boncolgatni, de manapság ez az egyik olyan dolog, ami akkora nyilvánosságot kap, ami szerintem már túlzás. Nem azt mondom, hogy ne beszéljünk ilyen dolgokról, de van ami nem a nagy közönségre tartozik.

Visszatérve az eredeti témára, már az ókorban is felismerték, hogy a torkosság és a mértéktelenség romba dönthet embereket és akár birodalmakat is, innen is ered az aranyközépút kifejezés. Mindenből annyit, amennyi szükséges: ételből, pénzből, élvezetekből. Az egyensúlyra való törekvést is jelenti, és ha valaki kiegyensúlyozott akkor jó esélye a boldogságra.

Indián bölcsesség

Tudod mindig nyitott szemmel járok a világban és itt-ott olvasok egy-két érdekes mondatot, amiket szeretek tovább gondolni. Azért szeretem tovább gondolni, mert annak nem látom értelmét, hogy én is kiírjam ezredjére. Analitikus gondolkodás módom van, ezért inkább ízekre szedem, elveszek belőle, hozzáteszek és újra összerakom a saját szájam íze szerint.

A napokban olvastam, nem egy helyen, egy indián mondást, ami valahogy így hangzott: most megállok, és megvárom, míg utolér a lelkem.  Oké, ezt értem. Nekem is vannak ilyen rohanós napjaim, de mi van ha alapból én máshogy működöm? Természetesen tök átlagos vagyok és nem tartom magam olyan különlegesnek, hogy bizonyos dolgok ne úgy lennének/működnének nekem, mint bárki másnak. Tegyük fel, hogy a lelkem szárnyal és sokkal hamarabb repül, mint a fizikai testem - persze átvitt értelemben - és inkább a lelkemnek kellene megállnia és megvárnia, míg utoléri a fizikai mivolta?!

Sokszor érzem úgy, hogy szellemileg már régen túl léptem azt a közeget/világot, ahol éppen vagyok, csak fizikai korlátaim vannak és szabályok és bürokrácia és egyebek, amik miatt nem tudom utolérni a lelkem. Lehet teljesen zagyvaságnak tűnik és lehet, akik magasabb szellemi síkon mozognak már csak nevetnek rajtam és azok is akik meg még nem nőttek fel ide hozzám (csak másképp hat a mosolyuk...), de abszolút ezt érzem. 

Visszatérve erre a mondásra, szerintem nagyon bölcs, de mivel szeretek az árral szembe menni néha, fel teszek Neked pár kérdést:

• Olyan munkát végzel, amiből valamilyen formában lelki táplálékot tudsz kapni?
• Végig gondolod a nagyon tevékeny napodat a végén? Milyen érzések kavarognak benned?
• Levonod a hibáidnak a tanulságát és megtanulod belőle mit és hogyan kellett volna?
• Éreztél elégedettséget? És milyen érzések vannak még esetlegesen, amiket érzel?
• A tanult dolgok az életed mely területét építik?

Ez az amikor tényleg az indián bölcsesség alapesete áll fent, hogy megállsz és megvárod, hogy a lelked utolérjen és feldolgozza az információ fröccsöt, amit napközben kaptál. 

De mi a helyzet akkor ha úgy érzed magad mint én? Amikor kicsit a lelked már edzettebbnek és előrébb lévőnek gondolod? Most keresem a válaszokat. Nagyon sokan mondták már nekem, hogy "csiszolatlan gyémánt" vagyok... mondani könnyű, csiszolni már energia befektetéssel jár, magamat meg elég nehéz csiszolni... Remélem egyszer utolérem a lelkem és briliánsá válok.

Szösszenet egy könyvből IX.

"Most fogok cselekedni. 

Sosem létezett olyan térkép, bármilyen gyorsan dolgozták is ki a részleteit és a léptékét, ami akár egy talpalatnyi földhöz  juttatta volna gazdáját. Sosem volt olyan pergamenre rótt törvény, bármilyen igazságos légyen is, amely egyetlen bűntényt megelőzött volna. Sosem létezett olyan tekercs, még ez sem, amelyet a kezemben tartok, ami akár egy garast vagy egyetlen dicsérő szót is hozott volna a konyhára. Egyedül a cselekvés az a gyújtós, amely eleven erővé lobbantja a térképet, a pergament, ezt a tekercset, az álmaimat, terveimet és céljaimat. A cselekvés az étel és az ital, amely a sikeremet táplálni fogja."

Hét fő ellentét - Szerénység

Sorozat függő létemre ismét egy írás-sorozattal foglak megsorozni... :D 

Mostanában engem minden, de tényleg minden a legvisszataszítóbb dolgok is inspirálnak. Ezt a sorozatot a hét fő bűn inspirálta, de nem a bűnökről lesz szó, hanem az egyes negatív viselkedések ellentéteit veszem górcső alá. Úgy gondolom, hogy aki normális és átlagos ember, az követ el hibákat és van egy habitusa, ami az emberi gyarlósághoz és hibázáshoz tartozik. Nem vagyunk tökéletesek, de azért törekszünk mindannyian a jobbra.

Az első ilyen ellentét a szerénység. Ez a kevélység ellentétje, minden fő bűn eredete állítólag. 

Ki a szerény? Aki nem hivalkodik azzal amije van. Ismerünk szerintem olyan embereket, akik még a semmivel is tudnak dicsekedni. Nem tudom, hogy vagy vele, de sokszor engem ez halálra idegesít, mert nem értem mi értelme.

Aki szerény, nem biztos, hogy csöndes és a sarokba visszahúzódó. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy teret ad udvariasan a többieknek, de a saját területén nagyon is kreatív és inspiratív. 

A szerénységből ki tud nőni, minden olyan jó tulajdonság, amire egy boldog élethez szükségünk lehet. Úgy fogalmaznék, hogy "minden jó alapja" . Ebből ered a békesség, az öröm, az elégedettség és szerintem aki ezekkel bír az boldog és, aki boldog annak teljes az élete.

Ahogyan eddig tapasztaltam, mindig azok a leghangosabbak, akik túl akarják kiabálni a zajt és a káoszt, ami az életükben van. A látszatra hajtanak. A csöndben dolgozók; pedig szerényen hozzák az eredményeiket és olyan alázattal képesek beszélni a fantasztikus életükről, munkájukról vagy épp egy másik emberről teljes lelkesedéssel; hogy leesik az állad.

Szerintem érdemes kicsit elmerengeni ezen, mert sokszor a legszerényebb emberek tudnak meglepni akár a közvetlen környezetünkben.

Most szándékosan nem megyek bele mélyebben ebbe a témában, mert mint a hét fő bűn, ugyan úgy a hét fő ellentét és összefügg egymással és nem nagyon lehet őket elválasztani egymástól. A szerénységgel például elég szorosan kötődik a mértékletesség. A következő részben erről fogok kicsit írni. :)

Bizalom

Ez egy elég izgalmas téma, ... számomra. Tudod miért? Mert nem tudhatjuk soha kiben fogunk megbízni és ki fog bennünk megbízni. És azt sem ki fog visszaélni vele, erről most nem lesz szó.
Azon gondolkodtál már, hogy miért nem hallgatunk egyes esetekben a közvetlen környezetünkre? Vagy olykor miért éppen rájuk hallgatunk? Ez utóbbira egyértelmű a válasz: mert bízunk bennük. És mi van az első kérdéssel?

Az első kérdésre mindig az a válasz, hogy tudod mit csinálsz, mert láttál valamit, amit teljes mértékben elhiszel.
És meg is érkeztünk a hithez! Ha hiszel valamiben vagy valakiben akkor abban a bizalom is ott van. Bizalom a másik iránt és hit abban, hogy nem ver át, mert bízol benne és hiszel neki. És nem véletlen, hogy találkoztatok! És az a legérdekesebb ebben, hogy hiába idegenek vagytok mégis megbíztok egymásban. Lehet, hogy ő akár még jobban bízik benned, mint te magadban és fordítva. Ez nagyon lelkesítő tud lenni és feltölt energiával is.
Megosztok egy titkot most és itt Veled! Munkahelyet szeretnék váltani, nem hiába 9-es évem van a lezárások éve és a karma bizony rákényszerít... Így nincs más választásom, azaz, hogy van. El kell döntenem mit akarok (szándékosan nem írtam szeretnékkel). Eddig mindig tudtam, de az életben sorozatosan történnek velünk változások és most azért nem megy könnyen, mert többet akarok, mint, ami van és ez egy baromira nehéz súly, de megértettem mostanra, hogy az elmúlt három évben miért kellett képeznem magam és fejlesztenem a látásmódom, a személyiségem. Egy pörgős és állhatatos személyiségem van, amihez egy viszonylagos érzékenység is társul. Igen ez abban nyilvánul meg, hogy elsírom magam a filmeken :) , örömömben, bánatomban és tehetetlenségemben is (ez utóbbit nem szeretnéd látni soha) :) . DE! Ez az emberekkel való bánásmódomra is igaz. Nagyon jó kis érzékelő antennáim vannak és egy ösztönösség, abban kihez és hogyan viszonyuljak. Ezt akár nevezhetjük gyors alkalmazkodó képességnek is.
Ez a munkahely keresési dolog, abszolút fejleszt rajtam. Tudod mit? A magamba vetett bizalmamat és hitemet, közben pedig a szenzoraim még kifinomultabbak lesznek. 
Ezek után azt tudom neked tanácsolni, hogy amikor elbizonytalanodsz, akkor csak gondold végig a folyamatot, amin végig mész, és látni fogod, hogy minden, de tényleg minden érted és neked történik!

Szösszenet egy könyvből VIII.

"A mai napon megszázszorozom az értékemet.

A növekedéshez és sokszorozódáshoz elengedhetetlen, hogy a búzaszemet a föld sötétjébe vessék, s számomra a kudarcaim, a kétségbeeséseim, a tudatlanságom és a tehetetlenségem jelentik a sötétséget, amelybe vettettem, hogy megérlelődjem. Mármost ahogyan a búzaszem is csak akkor csírázik ki, ha az eső, a Nap és a langyos szelek táplálják, nekem is táplálnom kell a testemet és az elmémet, hogy megvalósíthassam álmaimat. A búzának azonban a teljes kifejlődéshez a természet szeszélyeire kell várnia. Nekem nem kell várnom, hiszen módomban áll megválasztanom a saját sorsomat."

Az ígéret szép szó!

És általában ha megtartják úgy jó, de mostanában sajnos ennek a mondatnak is kezd elveszni a jelentősége. Ma már nem divat.

Tudod sokat olvasok és éppen, ami soron van abban az adott szónak hatalmas súlya van. A mai világban sajnos azt látom és tapasztalom is, hogy ígérgetni sokan szeretnek mindenfélét, olyat is amit nem áll hatalmukban teljesíteni. Vajon azért, mert jó színben akarnak feltűnni, megfelelési kényszerből vagy valójában csak vakításról van szó?! Nem tudom és igazából nem is vagyok kíváncsi a válaszra, mert hidegen hagy. És tudod érdekes módon mindig a hozzád legközelebbnek gondolt ember(ek) játszák el veled. Ne kérdezd miért, mert én sem tudom. 
Nekik megnyugszik a lelkiismeretük, hogy : "de hát én megígértem neki, ezt meg azt, stb...." Félig meg is csinálta a feladatot, de az rajtad még nem segít. És ilyenkor döbbensz rá, hogy csak is magadra számíthatsz és a  fentről jövő Gondviselében. Szeretnék egyszer tényleg olyan (álom)világban élni, ahol az emberek tényleg segítik egymást és nem csak üres ígéretekkel pakolják tele egymás szellemi postaládáját. Ez olyan, mint egy virtuális fiók, amibe tartogatod egy ideig az olyan üzeneteket, amiket majd egyszer megnyitsz, de valójában sosem fogod és a végén kidobod, mert csak a helyet fogalja.

Most elég negatív dologról írtam, de azt gondolom, hogy ezeket meg kell tanulnunk helyén kezelni, különben elsüllyedünk abban a sok spamben, amik jönnek. Most ezt tanulom én is. Kezelni az üres és semmit mondó ígéreteket! Hmmm...már jobb is!

Szösszenet egy könyvből VII.

"Nevetni fogok a világra.

És mindenek előtt nevetni fogok saját magamon, hiszen az ember akkor a legnevetségesebb, amikor túlságosan komolyan veszi önmagát. Soha nem fogok beleesni az elme e csapdájába. Mert jóllehet a természet legnagyobb csodája vagyok, de vajon több vagyok-e puszta porszemnél, melyet ide-oda fúj az idők szele? Valóban van fogalmam róla, honnan jöttem, és merrefelé tartok? Mai aggodalmaim vajon nem tűnnek majd botorságnak tíz esztendő távlatából? Miért kellene hagynom, hogy a mai nap apró-cseprő eseményei megzavarjanak? Ugyan mi történhet napnyugta előtt, ami az évszázadok folyamában nem tűnik majd jelentéktelennek? "

Zárd ki!

Most egy titkot osztok meg veled. Van ez a "Szösszenet egy könyvből" mini-sorozatom. Az e heti arról szól, hogy hogyan legyünk úrrá az érzelmeinken. Ezt pont a héten tanulom én is. Most jöjjön a titok: amikor megkapom az e-mail-t, hogy közzé tétetett én is elolvasom és képzeld általában ott szoktam tartani hétről-hétre lélekben, amiről épp szó van. Mivel általában akkor írom ezeket, mikor több időm van és kedvem is hozzá, mindig többet gépelek be és időzítve teszem föl, hogy hétről hétre mindig kapj egy kis üdítő lelki fröccsöt, és itt a folyamatosságon van a hangsúly!
Szóval a címben is arra utalok, hogyan zárd ki a külső körülményeket amelyek esetleg zavarnak, bosszantanak. Igazából ez csak egy döntés! Amíg nem automatikus, addig ezt mantrázd: " Nem hagyom, hogy bármi letaglózzon/ elrontsa a kedvem / eltérítsen a célomtól!" vagy " Nem engedhetem meg magamnak, hogy a külső körülmények olyan befolyást gyakoroljanak rám, ami eltereli a célomról a figyelmemet!"

És itt a zavaró külső környezetről van szó! Nem mondom, hogy ne nézz tévét, filmet vagy ne hallgass rádiót, bár a tv és rádió szerintem főleg agymosás,pláne a hírek, de van hatalmad, hogy megválogasd mi jöjjön ki belőle. És természetesen ilyen az újság is. (Egyébként én azokat sem nagyon szeretem, legyen az hírlap vagy pletyka lap, csak ámítás és csalás.) Főleg könyvet olvasok, regényeket és önfejlesztő könyveket, mindig van megkezdve mindkettőből és mindennap olvasok mindből.
Visszatérve tehát az eredeti témához. Annyit kell tenned, hogy reggel eldöntöd, ma szép napod lesz, és nem hagyod magad! Nem hagyod, hogy bármi vagy bárki elszomorítson/ felidegesítsen. És különben is ha úgy érzed neked van igazad akkor miért dühítene fel akármi/akárki? 

Ha van egy célod akkor pedig kötelezően ajánlott elsajátítani ezt a gondolatot és cselekvési szintre vinni.
Személy szerint én azt tapasztalom, hogy ha reggel megfogadom, a fentebb leírtakat, akkor tényleg kivétel nélkül jó napom van és fókuszáltan csak a célon tartom a szemem, miközben az akadályok eltörpülnek és ami esetlegesen felmerült volna akadálynak, azzal kapcsolatosan a körülmények a lehető legkedvezőbben alakulnak. Tudod miért? Mert ahol a fókusz, ott az energia és a teremtés!
Ne engedd, hogy a külső körülmények áldozatává válj! Zárd ki őket!

Szösszenet egy könyvből VI.

"Ma úrrá leszek az érzelmeimen.

S hogy miként lehetek úrrá felettük úgy, hogy minden napom boldog és termékeny legyen? Megtanulom az alábbi örök bölcsességet: A gyenge ember hagyja, hogy a gondolatai irányítsák a cselekedeteit; az erős ember viszont úgy alakítja a cselekedeteit, hogy azok irányítsák a gondolatait. Minden áldott nap a következő haditervet fogom követni ébredéskor, mielőtt még lecsapnának rám a szomorúság, az önsajnálat és a kudarc erői:

Ha levertnek érzem magam, énekelek.
Ha szomorúnak érzem magam, nevetek.
Ha rosszul érzem magam, megkettőzöm erőfeszítéseimet.
Ha félelem fog el, előretörök.
Ha kisebbrendűnek érzem magam, új ruhát öltök.
Ha bizonytalannak érzem magam, felemelem a hangom.
Ha szegénynek érzem magam, az eljövendő gazdagságra gondolok.
Ha alkalmatlannak érzem magam, felidézem a múltbéli sikereimet.
Ha jelentéktelennek érzem magam, felidézem a céljaimat.

Ma úrrá leszek az érzelmeimen."

Szösszenet egy könyvből V.

"Ma úgy fogok élni, mintha ez lenne az utolsó napom.

[...] Folyhat felfelé a homok egy homokórában? Felkelhet a Nap ott, ahol lenyugodott, és lenyugodhat ott, ahol felkelt? Képes vagyok újraélni a tegnap tévedéseit, és kijavítani őket? Képes vagyok visszavonni a tegnap sebeit, és beforrasztani őket? Lehetek fiatalabb, mint amilyen tegnap voltam? Képes vagyok meg nem történtté tenni a kimondott gonoszságokat, a kiosztott ütéseket és az okozott fájdalmat? Nem! A tegnap örökre el van temetve, és én többé nem gondolok rá."

Csak úgy!

+1. Ahol a fókusz, ott az energia!

Szösszenet egy könyvből IV.

"A természet egyedülálló teremtménye vagyok.

Kivételes vagyok, és minden kivételesség értéket hordoz; tehát én magam is értékes vagyok. Sok ezer esztendős fejlődés végterméke vagyok; tehát felkészültebb vagyok mind elmémben, mind testemben valamennyi császárnál és bölcsnél, akik előttem éltek.
De a készségeim, az elmém, a szívem és a testem megrekednek, romlásnak indulnak és elpusztulnak, ha nem veszem jó hasznukat. Határtalan lehetőségek rejlenek bennem. Agyamnak csak töredékét használom ki; izmaimnak csak jelentéktelen részét feszítem meg. Százszorosára vagy még többszörösére növelhetem tegnapi teljesítményemet, és a mai naptól kezdve ezt meg is fogom tenni.
Soha többé nem fogom beérni a tegnapi teljesítményemmel, és többé nem engedek szabad folyást az öndicséretnek olyan tettekért, amelyek valójában ahhoz is túl csekélyek, hogy tudomást vegyek róluk. Sokkal többet tudok véghezvinni, mint eddig, és meg is fogom tenni, hiszen miért kellene az engem létrehozó csodának a megszületésemmel véget érnie? Miért ne terjeszthetném ki e csodát a mai tetteimre?"