2015. május 20., szerda

Szösszenet egy könyvből IV.

"A természet egyedülálló teremtménye vagyok.

Kivételes vagyok, és minden kivételesség értéket hordoz; tehát én magam is értékes vagyok. Sok ezer esztendős fejlődés végterméke vagyok; tehát felkészültebb vagyok mind elmémben, mind testemben valamennyi császárnál és bölcsnél, akik előttem éltek.
De a készségeim, az elmém, a szívem és a testem megrekednek, romlásnak indulnak és elpusztulnak, ha nem veszem jó hasznukat. Határtalan lehetőségek rejlenek bennem. Agyamnak csak töredékét használom ki; izmaimnak csak jelentéktelen részét feszítem meg. Százszorosára vagy még többszörösére növelhetem tegnapi teljesítményemet, és a mai naptól kezdve ezt meg is fogom tenni.
Soha többé nem fogom beérni a tegnapi teljesítményemmel, és többé nem engedek szabad folyást az öndicséretnek olyan tettekért, amelyek valójában ahhoz is túl csekélyek, hogy tudomást vegyek róluk. Sokkal többet tudok véghezvinni, mint eddig, és meg is fogom tenni, hiszen miért kellene az engem létrehozó csodának a megszületésemmel véget érnie? Miért ne terjeszthetném ki e csodát a mai tetteimre?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése