Furcsa, mert gyerekként nagy álomgyáros és megvalósító voltam.Aztán az elmúlt napokban rádöbbentettek arra,hogy tulajdonképpen hiába tervezgetek,ha nem tudom mit akarok.Kezd a kép is tisztulni,sejtem mit fogok csinálni,pontosabban inkább tudom mik azok a dolgok, amiket meg kell tennem azért, hogy haladjak.Unom az egy helyben állást;unom, hogy el vagyok mint a befőtt a polcon.
Mostmár én akarom irányítani az életem!
Van egy álmom!És ezért képes vagyok megváltoztatni a szokásaimat is vagy bámi mást ami hátráltat.Érzem hogy nagy ára lesz, amit egyben kell kifizetnem,de ha nem teszem meg a megfelelő lépéseket akkor az a kép amit ott látok teljesen elszomorít.Ha meg bátor leszek, akkor nyerni fogok.Ez tiszta.Lehet nem vagyok normális,de nem izgat. Ki mondta hogy az vagyok? Vagy a mai világban már az nem normális ha többet és jobbat akar az ember?
Az igazi,reális álmaink motiválnak mindannyiunkat,másképp nem mozdulnánk.Lemondunk a kényelemünkről,jól lefárasztjuk magunkat,amit persze észre sem veszünk jó sokáig,mert visz előre a célunk. Az álmok lendülete hajt.Ez a lendület kreatívvá tesz,képessé tesz arra,hogy egy problémára több megoldást is kieszelj.Kezedbe adja a megoldásokat és eszközöket,segít leküzdeni az akadályokat és kezelni a kifogásokat,a magadét és másokét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése