2015. január 12., hétfő

Igazi szerelem...

Szerinted milyen? Lángoló? Megégető? Csak parázsló? Ha csak az utóbbi az már nem az. Eleinte úgy jó ha elolthatatlan erdő tűre jellemző és bármit képes felperzselni, nyílván a idő múlásával csendesül, de azért izzítható bármikor...
A nagy Ő kérdése is idetartozik. Csak azzal lehet átélni ezt a mindent felemésztő szerelmet, szeretetet, aki a nagy Ő. Akire azt mondod: "Ő AZ!". Akinél már az elején érzed, hogy sokkal több közötök lesz egymáshoz, mint bárki mással volt-van-lesz. Ezt valahol mindannyian érezzük vele. Nem tűzbe mennél érte, hanem helyette. Akivel nem úgy érzed, hogy már találkoztál valahol, valamikor egy másik életben, hanem azt érzed, hogy mintha mindig is ismerted. Egyszerűen tudod hogy érzi magát és nem kell vele lenned, akkor is sejted mi van vele. Akivel minden jó, mindig van mit megbeszélni, akivel mindig lehet nevetni, viccelődni.
Nem számít milyen hibái vannak, hogy néz ki reggel ágytól gyűrötten, te másnak látod. Szépnek látod, akkor is ha más nem. Azért, mert a szeretet másképp láttatja veled, te látod benne azt, amit a többiek nem. Hiszem, hogy mindenkinek van ilyen párja valahol a nagy világban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése