Csak pár hetes volt. Éppen hogy
megszületett erre a világra. Őt is szerették, érezte is, tudta, hogy küzdenie
kell, ezzel nem is volt probléma. Az orvosok sem tudták mi volt a baj.
Fejletlen volt. Túl volt hordva mégis kicsi volt. Születés után rögtön
inkubátorba tették, hátha elkezd nőni és fejlődni. El is kezdett. Próbált
küzdeni, segíteni senki nem tudott neki ebben. A saját csatáját vívta, mint
mindannyian az életben maradásért, nap, mint nap. Aztán átvitték a flancos
magán klinikáról egy államiba. Már nem tudtak mit tenni, eltávozott közülünk.
Elment a Mennyországba, hogy kisangyal legyen belőle és énekeljen az angyalok
kórusában minden vasárnap, de a hétköznapok szürkeségében visszajön, hogy a
szüleire vigyázzon. Óvja őket a rossztól, a gonosz kísértésétől, mindaddig míg
nem találkoznak majd odaát, mint egy boldog család. Ott fogja őket várni, hogy
elkalauzolja őket abban a másik világban, ami a szüleinek ismeretlen lesz és
talán ott ők fogják úgy érezni magukat,mint egy csecsemő itt a születést
követően. Ez a kisangyal az, aki ott van, volt, lesz mindig a szívükben,
tudatukban.Így hálálja meg, hogy amíg lehetett addig gondoskodtak róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése