2014. augusztus 12., kedd

What is love? - Mi a szerelem?

A hétvégén esküvőn voltunk... :) Nagyon szép és jó volt minden. Megható volt a polgári szertartás. Hála Istennek volt templomi esküvő is. Bár aki házasságra adja a fejét szerintem ne hagyja ki semmiképpen sem a templomi szertartást. Szükség van rá. Szerintem ad egy olyan pluszt az egésznek, ami pótolhatatlan és máshonnan nem beszerezhető. Más szemszögből világítja meg az egész eseményt. Isten áldását nem pótolhatja semmi és senki sem. Nekem kifejezetten jobban is tetszik és meghittebbnek érzem mindig, mint a polgári szertartást.
Fantasztikus érzés ott állni az oltár előtt, én is átéltem és csak ajánlani tudom mindenkinek. :) Mikor pedig mást látsz ott, az is jó érzés. Mindig szól pár szót az eskető pap is. Szeretek olyankor odafigyelni, kiváncsi vagyok mindig mit mond, mert mindig mond valamit, ami megfog, ami elgondolkodtat, mindig van egy mondat, amiért hálás lehetek és amit tovább fűzhetek gondolatban.


A mostani gondolat a tűzzel kapcsolatos volt, amit tovább gondoltam. A szeretet tüze, ami - mint mindenki tisztában van vele - az évek alatt csitul, olykor parázzsá válik, ám míg ég addig jó ha összecsiszolódik a pár. Érdemes a lobogó tűz közben erős szövetséget kialakítani a másikkal.
Manapság azt látom, hogy sokaknak - a házasság előtti együttélés során sem - ez nehezére esik, pedig egy jó kapcsolat alapja a közös célok kitűzése. Egyfelé tart e az a hajó, amiben közösen készülünk evezni? Ezt máshogy nem lehet, csak úgy ha beszélgetnek a partnerek. Nem jó ha haza érkezvén külön töltik el azt a pici időt is, ami jutna egymásra. Így képtelenség összekovácsolódni.
Azt gondolom, hogy a szerelem nem pusztán biológia, ősi ösztön és lila köd. Hiszem, hogy a legminőségibb emberi kapcsolatok egyike és annak kell lennie két ember között. A biztonságot kell jelentse, azt a biztonsági hálót, hogy merjünk 100%-osan önmagunk lenni és ne féljünk a másik előtt kimutatni valódi önmagunkat, a hibáinkkal együtt. Senki sem tökéletes, éppen ezért keressük a másik felünket. Érdekes, mert ha csak a saját példámat veszem alapul, belőlem pont azok a tulajdonságok hiányoznak, ami a páromnak meg vannak, kiegészít, ketten vagyunk egy egész. A dolog pikantériája, pedig az, hogy amikor az együnk csügged vagy nincs jó napja akkor a másik vigaszt nyújt, tanácsol valamit, segíti a másikat. Ide kapcsolódik az adok-kapok folyamat is. Azt adod a másiknak, amire épp szüksége van. Erőt, bátorítást, vigaszt... vacsorát :D (ezt az utolsót nem akartam kihagyni...) :) Gondoskodást!
Mi is a szerelem? Szerintem egy olyan erős kapocs két ember között, ami szereteten alapul, ha ez az erős alap nincs meg kár is rá építkezni. Ha a szeretet meg van, akkor lehet rá tiszteletet, hűséget, becsületességet, őszinteséget építeni rá.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése